Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Látni akartam mosolyát,érezni akartam apró ujjait kezeim között.Érezni akartam,hogy létezik,s tudni,hogy túléli.Minden egyes levegővételéért hálás voltam,és ezzel együtt minden egyes szívdobbanásáért.Akkor már három hete imádkoztam azért,hogy kinyissa gyönyörű szemeit,s pont ugyan ennyi ideje ültem ágya mellett egyfolytában...még a többiek unszolására sem voltam képes elmozdulni mellőle.Féltem,ha magára hagyom,nem lesz időm elbúcsúzni...ezért arcának minden egyes milliméterét agyamba véstem,hiszen ő volt a világom..az egyetlen kincsem.S ennek ellenére is én voltam az,aki miatt kómában volt,és aki miatt képtelen volt magához térni.Reménykedtem benne,hogy felébred,ez volt az egyetlen dolog ,amit akartam,semmi más nem érdekelt....
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Jae,hoztam neked enni.-jött be hirtelen Yoora kórházi szobájába testvérem,mire egy pillanatra felé fordítva fejemet,egy mély sóhaj kíséretében ráztam meg fejemet.
-Nem vagyok éhes.-mondtam,aztán arcomat újra szerelmem felé fordítottam.Gyönyörű volt,még betegen is...a legcsodálatosabb lány a világon...már akkor tudtam,hogy nehéz lesz elengednem őt.
-Öcsi,enned kell valamit.Hetek óta alig aludtál valamit,és...csak nézz magadra.Kérlek..
-Azt mondtam,hogy nem vagyok éhes.Vidd ki innen...-morogtam orrom alatt,mire hirtelen megéreztem kezeit vállamon.Egy pillanatra ismét felé fordítottam fejemet,ám nem voltam képes sokáig őt figyelni.Nem,mert féltem,hogy törékeny csodámnak újra baja esik,ha nem látom minden másodpercben.Tudtam,hogy borzasztóan festek..még arra sem voltam hajlandó,hogy kontaklencsém betegyem szemembe.Inkább bajlódtam a rohadt szemüveggel,vagy egyáltalán nem viseltem semmit.
-Fel fog ébredni.Erős lány...háromszor jött vissza hozzád Jae.Háromszor mutatta meg az orvosoknak,és nekünk is,hogy mennyire élni akar.-szemeimet csípték a sós könnyek,akárhányszor csak eszembe jutott az,ahogy Yoora szíve leállt karjaimban.Újra lejátszódott előttem a kép,ahogy karjaimban szerelmemmel rohanok a kórház folyosóján segítségért kiabálva..
...Visszaemlékezés...
Hajam izzadtan hullott homlokomra,miközben sós könnyeim szerelmem véres testén landoltak.Könnyezet...gyönyörű szemeiből záporként hullott a sós nedv..Tudtam,hogy fájdalmai vannak,ám akkora már annyira kába volt,hogy semmit sem tudott a külvilágról.
-Yoora...Yoora..lélegezz kérlek..-sírtam,miközben beléptem a kórház ajtaján.Ekkor éreztem meg azt,amit sosem akartam.Könnyes szemeimen keresztül próbáltam magam meggyőzni,hogy rosszul látok,s érzek.De ez nem így volt,hiszen Yoora nem lélegzett..Üvöltöttem,ahogy csak bírtam,miközben egy pillanatra a karjaimban lévő lány ajkaihoz emeltem sajátomat.Ám hiába,ő mozdulatlan maradt.Attól a pillanattól kezdve nem figyeltem..minden szédült körülöttem..Csak azt láttam,ahogy köpenyes alakok rohannak felénk,majd próbálják kiszedni szerelmem karjaimból,ám én olyan biztosan tartottam,hogy semmi esélyük sem volt egészen addig míg valaki le nem fogott.Nem tudtam,hogy ki az,sem azt ,hogy miért nem hagy Yoorával menni,ezért meglendítve öklömet húztam be Daehyunnak,majd Minonak.Ők egyre erősebben tartottak,ám mikor testvérem is csatlakozott,zokogva hullottam a padlóra,miközben még éppen láttam,ahogy bezáródik a műtő ajtaja szerelmem és az orvosok mögött.Féltem,rettenetesen féltem,hogy soha többé nem látom..és féltem,mert tudtam,ő nincs többé..
