Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak ültem a kórházi ágy mellett,és néztem,ahogy a fiú akit szeretek békésen alszik.Szívem megkönnyebbült,és hálás volt,amiért sikerült megmenteni szerelmem életét...Minden egyes másodpercben ,mikor belegondoltam abba,hogy majdnem elveszítettem,borzongás futott át egész testemen.És emiatt magam hibáztattam,hiszen a baleset előtt nem értettem azt,hogy mit is jelentek számára...nem hallgattam meg,hanem úgy viselkedtem,mint egy gyerek és elfutottam.Az apám sokszor illetett ezzel a jelzővel,de sosem gondoltam,hogy komolyan mondja egészen addig a pillanatig,míg miattam tényleg majdnem meghalt valaki....Könnyeim áztatták arcomat,megállás nélkül,és a többiek hiába próbáltak meg "haza"cipelni,minden egyes szavuk és tettük felesleges volt,hiszen nem voltam hajlandó elmozdulni Youngjae mellől....
-Yoora,itt vagy még?-törte meg gondolatmenetemet egy hirtelen jött álmos hang egyenesen a fehér lepedőkkel teli ágy felől.Szelíd mosolyra húztam ajkaim,miközben az engem vizslató fiúra vezettem tekintetem,és gyorsan eltüntettem könnyeim...
-Itt vagyok,nem megyek sehova.-suttogtam,végig simítva az említett kézfején,amit egy percre sem voltam hajlandó elengedni.
-Pihenned kell csöpi.-suttogta erőtlenül férfias hangján,mire szemem újra könnybe lábadt.Én okoztam a fájdalmát,és miattam került veszélybe az élete,mégis azért aggódott,hogy nekem ne legyen semmi bajom....nem tudtam felfogni,miért nem vettem addig a pillanatig észre,hogy milyen sokat jelentek neki....talán,mert képtelen voltam felfogni azt,hogy valaki képes szeretni... hiszen a családomban ezt sosem tapasztaltam.Egyedül Min Seo néni volt az aki törődött velem..
-Ne sírj,nincs semmi baj.-suttogta ismét felém a fiú,mire szívem hirtelen összeszorult gyenge hangja hallatán.Képtelen voltam nem sírni....
-Sajnálom....én csak...nem akartam,hogy bajod essen...nem akartam...-próbáltam erős maradni,de ez lehetetlen volt,ahogy Jae kék zöld foltokkal teli testére néztem.
-Shhhh,Csöpi.Ez nem a te hibád.Nekem kellett volna őszintének lennem veled...
-Nem,Jae.Meg kellett volna,hogy hallgassalak.Ha megtettem volna,most nem feküdnél itt.-sírtam tovább,miközben Youngjae kezemet kezdte simogatni.
-Ne aggódj,lesz még bőven alkalmunk együtt fetrengeni...-röhögte el magát hirtelen az ágyban fekvő,szívemet hevesebb tempóra kapcsoló alak,mire könnyeim sűrű folyása pillanatok alatt maradt abba,és vette át helyét ajkamon egy szelíd mosoly.Hihetetlenül szerelmes voltam az előttem fekvő fiúba,és ez percről percre csak erősödött....
-Ebben biztos vagyok.-suttogtam szégyenlősen,mire Jae arcára egy az addiginál is szélesebb mosoly ült ki.
-Tetszik,hogy így felbátorodtál.Habár a szégyenlős Yoora a kedvencem.-mondta,majd szájához emelve kezemet,egy finom puszit lehelt arra.Ott abban a pillanatban legszívesebben letepertem volna szerelmem,de nem tehetettem...
