Jane Doe - Ki vagyok én? [SPN] ✓ !ÁTÍRÁS ALATT!

| 2. 2. |

Felkelt a székről, és kissé bizonytalan járással, de mellém ért, és lerakott elém egy jegyzetfüzetet meg egy tollat, aztán visszaült a helyére.

- Segíteni szeretnék. - nézett mélyen a szemembe. És mintha azokkal a zöld szemekkel a lelkemig látna.

A tekintetem a kis sárga lapú, vonalazott füzetre tévedt, és inkább törökülésbe helyezkedtem. Sokkal kényelmesebb. A tömböt pedig a kezembe véve írni kezdtem, majd felé mutattam.

Semmire sem emlékszem, hiába faggatsz.

- Szó sincs róla - rázta meg a fejét. - Amikor bejöttem azon az ajtón - bökött a bejárati ajtó felé, ahol előbb a vörös hajú nő is távozott. -, te már itt feküdtél. Megint írni kezdtem.

Honnan tudjam, hogy nem fogsz bántani?

- Jelenleg egy pofonnal is kiütnél - eresztett meg egy fáradt mosolyt, és jobban elnézve tényleg kimerültnek tűnt.

Aludnod kéne.

- Ennyire látszik? - szörnyedt el, mire a bólintásom után a telefonjáért nyúlt.

Minden egyes mozdulatát figyeltem, mert nem tudhattam hogy mikor húz elő egy fegyvert, és esik nekem. Pötyögött egy darabig, majd a füléhez emelte, a tekintetével pedig még mindig engem vizslatott. És ez szerintem nem is lesz jobb...

- Cas? - szólt bele a telefonba. - Ide tudnál jönni? - Én sajna csak a morajlást hallottam, hogy a vonal túlsó végén valaki beszél. De milyen név az már, hogy Cas? - Black Rose Motel. Igen... Köszönöm.

Gyorsan le is tette, majd kóvájogni kezdett. Mintha valamit keresett volna. És a fél szobát feltúrta már azért az egy dologért, de innen elnézve nem találta meg amit keresett.

Mit keresel?

Megütögettem a toll végével a füzetet, mire felém kapta a fejét. Kissé kitekeredve olvasta el az írásomat, de aztán visszafordult és tovább pakolt. Már azt hittem, hogy nem is méltóztat válaszra.

- Egy táskát. Pedig tudom, hogy valahova ide raktam le...

Csettintettem egyet, és az ágy alá mutattam. Érdeklődve nézett a mutatott helyre, és egy mély sóhaj kíséretében egy egyszerű mozdulattal kirántotta az ágy alól. Kutakodott benne egy darabig, majd egy anyag darabot nyújtott felém. Közte és a kezében lévő tárgy között cikázott a tekintetem, és nem tudtam eldönteni hogy ezt most mire véljem. Minek akarja ezt nekem ideadni?

- Fázni fogsz. - magyarázta meg, és kissé megrázta a kezét, amolyan sürgető mozdulattal, hogy vegyem már el.

Először nem is értettem, hogy miért törődik ő az én hogylétemmel, amikor is magamra pillantva picit többet láttam meg - ahogyan persze ő is -, mint akartam. Gyorsan kikaptam a kezéből a lágy anyagot, ami egy kockás ing volt, és magamra rángattam. Azért azt becsülöm benne, hogy nem bámult árgus szemekkel, mint borjú az új kapura.

- Egy barátom nem soká itt lesz - tolta vissza az ágy alá a táskát, és leereszkedett az ágy szélére. Hevesen kezdtem el rázni a fejemet. - A neve Cas - kezdte el magyarázni -, benne megbízhatsz - Akinek ilyen neve van, nagyon kétlem. Főleg hogy vele sem vagyok teljesen tisztában. - Én megértem, hogy nem bízol bennem. Idegen vagyok a számodra, de már három napja nem aludtam, és nem merlek egyedül hagyni.