| 8. | *

537 60 5
                                    

Az ajkaimat szenvedélyes csókkal kényezteti valaki. Lelkesen viszonzom, az illető hajába túrva húzom magamhoz közelebb. Úgy érzem, hogy a tenyere nyomot éget a bőrömbe; ott van mindenhol. Kellemes bizsergés indul meg a tarkómtól, pontosan onnan, ahol az egyik erős keze tartja a fejemet, egészen le a gerincemen. Elszakadok az ajkaitól, levegő után kapunk mind a ketten, és míg a légzésünket próbáljuk rendbe szedni, a nyakán lefelé csókokat halmoztam el. Éreztem a kezét megfeszülni a derekamon, ami mosolygásra késztetett. Az ujjaimmal megcirógattam az ismerősnek ható, furcsa tetoválást a mellkasán, és készségesen felé irányítottam az arcomat, amit a két tenyere közé fogva tartott egy helyen.

Kipihentebben ébredtem, mint eddig talán valaha. Az álmom nem ürességet vagy sötétséget hagyott maga után, hanem bizsergető, otthonosan melengető érzést – mintha tartoztam volna valahová. Tetszett ez az érzés, és mindenemmel megpróbáltam kapaszkodni ebbe az érzésvilágba. Mélyebbre süppedtem az ágyban, a karommal a fejem alá húztam a párnát és ismét lehunytam a szemem. Szerettem kiélvezni az ébrenlétem első pillanatait, mikor még épp csak visszatértem egy álomból – ami rendszerint nem volt túl kellemes emlék –, hogy aztán dédelgessem még az ágyban fekve. Kicsit ficánkoltam még, hogy kényelmesebb helyzetbe kerüljek, mikor a derekamon enyhe nyomást éreztem.

A szemeim azonnal felpattantak, és a fejemet kissé felemeltem a párnáról, hogy megnézzem mi tekeredett a testem köré. A karja szorosabban fonódott körém, mintha csak megérezte volna, hogy el akarok húzódni tőle. Levegőt venni is elfelejtettem egy pár pillanat erejéig, ám az agyam úgy pörgött, mint még talán soha. Leráztam magamról az érzést, hogy milyen kellemes borzongás futott végig a testemen, és az egyetlen dolog amire gondolni tudtam, az az, hogy milyen pipa lesz Dean, ha felkel és így talál minket. Az kellene még, hogy azt higgye, rányomultam.

A fejemet tehetetlenül visszaejtettem a párnámra, és egy mély sóhaj szakadt fel belőlem. Talán fel kéne keltenem, de tekintve, hogy többnyire miattam nem tud normálisan aludni, ez nem tűnt a legjobb ötletnek. Az alsó ajkamat rágcsálva gondolkodtam, végül csak lepillantottam a derekamat körbefogó karjára, és a csuklóján lévő óráról leolvastam az időt. 06:18. Kissé korainak tűnt, de egészen megszoktam már a furcsábbnál furcsább időpontokat, mikor észhez térek. Volt olyan, hogy délelőtt tizenegykor keltem csak fel, máskor meg már egy adag lefőzött kávéval köszöntöttem a fiatalabbik testvért a reggel héthez közelítve, függetlenül attól, hogy mikor mentem el aludni. Azonban az egyik, ha nem a legnagyobb hibám az volt, hogy akárhányszor megnéztem az időt, nem bírtam utána visszaaludni. Egy zene ritmusát doboltam az ujjaimmal a matracon magam előtt, aminek nem jutott eszembe a címe.

Csak ekkor tűnt fel, milyen görcsösen kapaszkodik az előttem összehúzott ágyneműbe. Az ujjai egészen elfehéredtek, a nyugtalan lélegzetét éreztem a hátamon. A szemöldököm ráncba ugrott: hiszen nem szokott rosszat álmodni. A kezemet az övére tettem, mert általában nálam is bejött a fizikai kontaktussal való megnyugtatás. A bőröm hófehérnek és aprónak tűnt az övé mellett, tökéletes kontrasztot képezve ezzel kettőnk között. A hüvelykujjammal apró köröket írtam le a karjára, próbálva legalább azt elérni, hogy a szorítása enyhüljön valamelyest és esélyem legyen kisurranni a szobából, mielőtt teljesen magához tér.

Egész hamar el is értem a célomat, és alig öt perc múlva már ki is tudtam kászálódni az ágyból. Óvatosan megemeltem a csuklójánál fogva a karját, és csendesen a matrac szélére araszoltam. A meztelen talpamat letettem a padlóra, ami furcsán hűvösnek tűnt a Dean testéből sugárzó meleg után, és a bőrömet megcsapó hirtelen hideg gyanánt kirázott a hideg. Egyre csábítóbbnak tűnt a lehetőség, hogy visszabújjak a takaró alá, ám ezt akkor se tudtam volna megcsinálni, ha eleinte is ez lett volna a célom, mivel a hasára fordulva birtokba vette az én helyemet is. Az ágy mellett állva néztem le rá, de csak megráztam a fejemet és halkan sóhajtva sarkon fordultam.

Jane Doe - Ki vagyok én? [SPN] ✓ !ÁTÍRÁS ALATT!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora