Jane Doe - Ki vagyok én? [SPN] ✓ !ÁTÍRÁS ALATT!

| 2. 7. |

Valószínűleg elaludhattam a kocsiban, mert egy újabb látomásban találtam magam. Vagy álom... Igazából ötletem nincs, de majdnem biztos vagyok benne, hogy ezek nem az én emlékeim.

- Apa, elmegyünk abba a szép érkezőbe amit láttunk út közben? - mentem egy férfi után, de nem láttam az arcát, túl magas volt.

- Sammy, sok a dolgom, és ezt te is tudod - lökte oda, és tovább ment. - Egy hét múlva jövök, talán később. Menj, nézz egy kis tv-t!

- De apa, ma van-

- Menj! - rivallt rám, és nem is méltatott többre.

Hallottam, hogy valaki mással beszél, de én kihasználva az alkalmat halkan elhúztam egy táska cipzárját, és kivettem belőle egy adag pénzt, majd zsebre vágtam. Amikor kijött a férfi, felkapta a táskát amiben az előbb matattam, és elhagyta a szobát. Nem sokkal később én is követtem a példáját.

Egy boltig rohantam, majd mint aki éhezik, úgy vetettem be magamat az egyik sorba. Levettem a legnagyobb pitét egy adag gyertyával, és a kasszához léptem, hogy fizessek. Egy fiatal lány állt ott, és mosolyogva mondta, hogy mennyi lesz. Mintha megkönnyebbültem volna, hogy elegendő pénzt loptam ki abból a táskából.

- Boldogat az illetőnek! - kacsintott rám, mire kirohantam az üzletből, meg sem állva a motelszobáig.

Sietősen mentem be, mégis ügyelve rá, hogy ne csapjak nagy zajt. Egy fiú ült az asztalnál, maga előtt egy puskával, az érkezésemre pedig felpattant ültéből.

- Hol a francban jártál? - kérdezte idegesen, de inkább tűnt aggódónak, mint mérgesnek.

- Valami különlegeset akartam... - raktam le óvatosan az asztalra a süteményt, és a gyertyákat.

- Mondd, hogy nem loptad... - ereszkedett vissza megrökönyödve a székre.

- Csak a pénzt apától - rántottam meg a vállam. - Boldog szülinapot, Dean!

A fiú elnevette magát, és amikor lenézett rám, láttam a könnyeket a szemében.

- Hihetetlen, hogy emlékszel rá - ölelt szorosan magához.

- Sosem felejteném el a testvérem szülinapját - motyogtam a vállába, és még közelebb bújtam hozzá.

Egy óvatos lökést éreztem a bal vállamon, valószínűleg erre kelhettem fel. Vagy talán arra, hogy megállt a kocsi.

- Jól vagy? - kutatta a tekintetem Sam, mire rá mosolyogtam és letöröltem a meghatódottságtól ázott szemeimet.

Bólintottam, és kiszálltam a kocsiból. Nem mondhatom el neki, hogy láttam, amint a - talán - tizennégy éves bátyjának "tortát" ad szülinapja alkalmából. Az első szép álmom. De hogy ezt mi indította be, azt nem tudom. De örültem neki, hogy egy ilyen szép gesztust láthattam.

Miközben pedig arra vártunk, hogy a pincérnő felvegye a rendelésünket, azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lenne, ha nekem is lenne egy testvérem? Én is megtettem volna Érte? Vagy más megtette volna Értem?

- Sajnálom, de semmivel sem jutottam előrébb az emlékeiddel kapcsolatban - ingatta meg a fejét, és lerakta elém az étlapot, mondván hogy válasszak valamit. Ráböktem a sült krumplira meg a forró csokira, mire visszavette maga elé. - Gondolom JJ elmondta neked, amit tudott - bólintottam. - Még egyszer át kell bújnom az Egyetemesek könyvtárát, hogy többet tudjak meg erről a varázslatról meg az álomátvitelről, és a...