Jane Doe - Ki vagyok én? [SPN] ✓ !ÁTÍRÁS ALATT!

| 2. 5. |

Elérkezett az idő, amikor saját szobát kaptam. Sam mondta, hogy itt van három ajtóval arrébb, úgyhogy ha bármi kell, akkor menjek át hozzá, tök mindegy hány óra van. Mintha aggódott volna. De hát ez van, nem tudok vele mit csinálni. Csak nem szeretnék mellette lenni, legalább egy kis ideig. Tudjátok, magán szféra. És szeretném magamban feldolgozni azt, ami velem történt. De akkor kezdjük az elején.

Egy boszorkány oda adott valami löttyöt Samuel Akárkinek – Jézusom, még csak a nevét sem tudom... -, aki miután megitta azt a varázslöttyöt, megcsókolt, és felébredtem. Ez eddig tiszta. Értelmetlen, de tiszta ügy.

Aztán ott van Castiel. Furcsa pasas, de hiszek neki. Nem értem miért, de hiszek. Rowena megint egy külön történet, de eddig ő is megbízhatónak tűnik. Crowley pedig... Nem is tudom. Sam reakciójából ítélve nem kéne vele szimpatizálnom. De hogyha már itt tartunk, Sam-et sem ismerem annyira, hogy higgyek neki bármivel kapcsolatban. Az eddigi legfőbb bizalmasom is Cass.

Miután pedig letusoltam, bevágódtam az ágyamba, és a támlának támasztottam a hátamat. Amíg Sam el volt foglalva, szépen feltöltöttem egy programot az ő telefonjára is, mert a franc fog pénzt költeni az SMS-ekre.

Me: Ki vagy te?

Vártam talán két percet, mire végre megjött a válasz.

Sam: Ezt te töltötted fel a telefonomra?

Me: Nem, magától döntött így. Szerinted?

Sam: Bocs. De hogy értetted, hogy 'Ki vagyok én'?

Me: Úgy, hogy még a nevedet sem tudom. Meg azt sem, hogy mivel foglalkozol. Ugye nem vagy sorozatgyilkos?

Elég sok időbe telt, mire megkaptam a válaszom. Egy pillanatra már azt hittem, hogy átjön hozzám és legyilkol, hogy aztán a hullámat bedobja egy folyóba, vagy egy konténer aljába.

Sam: Vadász vagyok. A világban vannak rossz lények, velejéig gonoszak, és én, meg még egy pár ember ez ellen próbálunk tenni.  Amikor pedig megtaláltalak a szobámban, akkor is egy vadászatról jöttem vissza.

Me: Mire vadásztál?

Sam: Egy vámpírfészket kellett kipucolnom.

Lehunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt. Dobog a szívem, szerintem mindjárt áttöri a mellkasomat. Félek. Aggódok. Ideges vagyok. És sajna nem azért, mert a tudtomra adta, hogy léteznek bizonyos lények, hanem mert ez egyáltalán nem lep meg...

Me: Mesélj még magadról!

Sam: Mire vagy kíváncsi?

Me: Mindenre. Az én történetemnél tuti izgibb.

Sam: Találni fogok megoldást, ígérem. Csak egy kis idő kell.

Me: Most, hogy ezt letudtuk, szeretnélek megismerni, hátha úgy meg tudok majd benned bízni.

Sam: Legalább őszinte vagy...

Elmosolyodtam, de ameddig ő írja a válaszát, én úgy döntöttem, hogy kimegyek az automatákhoz, hogy hozzak magamnak valami üdítőt. A csapvízzel valahogy nem vagyok kibékülve. Miközben pedig egyszál trikóban meg rövid nadrágban caplattam a neon lámpa alatti gép felé, valaki már állt ott. Gondolom én vásárolt, vagy a franc se tudja. Nem hoztam magammal a telefont, mert fölöslegesnek tartottam, de még lehet visszasírom a magas pasas láttán. De én csak egy dobozos kóláért jöttem ki, aztán mehetek is vissza a meleg szobámba. Mindenféle gond nélkül.