Jane Doe - Ki vagyok én? [SPN] ✓ !ÁTÍRÁS ALATT!

|2. 16.|

Sziasztok!
Annyira, de annyira sajnálom ezt a rengeteg szünetet, de muszáj volt kezdenem valamit a történetünk előző felével. Nemrég végeztem a korrigálásával, így mostantól jönnek ide is a részek, de még egyszer bocsánatot szeretnék kérni, amiért ennyire elhanyagoltam.

Nem ígérem, hogy rendszeresen fognak jönni a részek, de úgy érzem, hogy nem olyan sok van már hátra a végkimenetelig, ezért igyekszem azt minél hamarabb összehozni.

További jó olvasást, és ezer köszönet, ha még mindig olvasol! 😘

Furcsa volt megint egyedül lenni, teljes csöndben. Alig másfél hete vagyunk együtt Sammel úgy hivatalosan is, de ebből az együtt töltött idő eléggé leszűkült. Pár napot Deanéknél töltöttünk, és amíg ők kihasználták, hogy van kire bízni a gyereket, mi gyakoroltuk a gyereknevelést – nem túl sok sikerrel. Igazából Samből remek apa lehetne, de mivel én eléggé bizonytalanul bántam a kis Alexszel, azt hitte, hogy mindent lehet.

Sam felvette, ahogy azt mondta "pite", mert elmondása szerint Deannek ez lesz majd az ébresztője is, ha meghallja. Nem hazudott, Dean arcán azonnal felragyogott a büszke atyai vigyor, JJ meg inkább csak örült, hogy nem "kaki" vagy ilyesmi szépségek jöttek ki első sorban a száján. Igazából nem is mondható rendes beszédnek, hiszen még csak nem rég múlt egy éves a kis csöppség, de számomra még mindig ő a legértelmesebb kiskölyök a világon. 

A bunkerben, azon belül is a könyvtárban ücsörögtem, magam előtt Sam laptopjával, amit itt hagyott nekem. Hiába mondtam neki, hogy megleszek én a kismillió könyvvel is, ami körülöttem van, vagy akár a tévével a szobájában, ő mindenről gondoskodott, hogy még csak ki se kelljen mozdulnom a betonfalak közül. Bevásárolt egy egész álló hétre, fagyit is vett nekem, meg pizza recepteket is böngészett nekem a neten, mert rájöttünk, hogy szeretek és tudok is sütni. Ahogy észrevettem, ennek ő örült a legjobban, és elképzelni sem akartam, hogy mikor evett már utoljára házi kosztot. 

Emlékszem az első estére, amit úgy együtt töltöttünk itt. Mindketten az ágyában feküdtünk, a hátamat a mellkasának támasztva, ahogy a lába között húzott magához, és úgy néztük a The End Of The F**cking World-ot az én ajánlatomra. Sajna nem sikerült megnézni az összes részt, de nélküle meg nem akartam folytatni, mert ez egy ilyen kapcsolati dolog volt. 

A kedvencem viszont mindig az ébredések voltak. Én szerettem sokáig aludni, kihasználva azt, hogy tiszta, puha ágynemű van, és nem holmi érdes, büdös moteli szennyes. Samnek viszont mindig pontban fél hétkor megszólalt az ébresztője, ezért egyszer, amikor éjfél után feküdtünk le, kikapcsoltam a telefonját, és a párnám alá rejtettem. Aznap fél tízkor keltünk, ő pedig azon kívül, hogy morcos volt, amiért nem találta ott a telefonját, ahová ő lerakta, semmi baja nem volt. A nap hátralévő részében pedig mintha kicserélték volna, és el sem hagytuk a szobáját. Akkor megfogadtam, hogy többször is meg kell ezt ismételnünk. 

De most csak kósza emlékek maradtak utána. Pontosan 6 napja, 19 órája és 48 perce csókolt meg utoljára – akkor, amikor beszállt a kocsijába, és elhajtott valami újabb vadászatra. Nem azt mondom, hogy azt akarom, hogy én legyek neki a világ közepe... De teljes mértékben így van. Azt akartam, hogy minden este és reggel mellette feküdjek, hogy reggelente két cukorral tej nélkül kávét készítsek neki, vagy hogy a konyhában üljön és nézze, ahogy valami vacsorát próbálok összedobni. Többet akartam hallani a nevetését, akartam, hogy többször bújjon hozzám, ne csak este, és arra is vágytam, hogy az élete jövőjét én jelképezzem, nem az a rohadt kocsi a garázsban. 

Persze, hogy imádtam azt a kocsit, de a vadászattal nem voltam teljesen megbékülve. Büszke voltam a pasimra, hogy nap mint nap életeket ment és szörnyeket gyilkol, mert ez menő meg minden... De nincs más, aki átvehetné tőle? Én értem, hogy Deannek több oka volt kiszállni, mert ő régebb óta űzte ezt, mint az öccse, de mindketten egyaránt érdemelték volna meg a békés életet, valami kisvárosi kétemeletes házzal, kutyával, két-három gyerekkel, meg egy platós kocsival a garázsban.