Jane Doe - Ki vagyok én? [SPN] ✓ !ÁTÍRÁS ALATT!

| 6. | *

Azzal az érzéssel keltem fel, hogy kivételesen nem vagyok teljesen egyedül, mint a kisujjam. Dean mostanra már félig az oldalán fekve aludt továbbra is, a halk horkolását meghalva mosolyra húzódott az ajkam. Ötletem sem volt, mennyi lehetett az idő, de mivel sosem bírtam túl sokáig aludni és általában fél nyolc körül már fent voltam, gondoltam, hogy most is annyi lehet az idő. Halkan kicsusszantam a paplan alól, és lábujjhegyen osonva kimentem a szobából. A küszöbön állva vetettem még egy utolsó pillantást Deanre, majd behajtottam magam után az ajtót, mindössze résnyi helyet hagyva. Sam általában korán kelt, de a mostani konyhai látogatásom alkalmával nem találkoztam a szokásos bögréjével, amiből a reggeli koffeinadagját szokta elfogyasztani.

Nem akartam túl nagy zajt csapni, nehogy felkeltsem akár egyiket is: ilyenkor mintha egy rohadt barlangnak tűnt volna az egész hely – ha leejtettél egy villát, folyosókkal odébb is visszhangja volt.

Forró vizet engedtem egy szimpatikus, szürkéskék színű bögrébe, és a felső szekrénybe nyúlva megküzdöttem egy teafilterért. Ötletem sem volt, vajon milyen ízű lehet, de ki szerettem volna próbálni, tényleg szeretem-e a kávét, vagy csak azért ittam eddig, mert nem volt más.

Előkerestem a könyvet, amit korábban is olvastam: kíváncsi voltam, mennyi új szimbólumot leszek képes megjegyezni. Minél többet lapozgattam, annál több ismerősnek tűnő jelet fedeztem fel, de nem tudtam hová rakni őket. Ha esetleg az egyik fivér felkelt, rákérdezek nála, hogy esetleg hol találkozhattam már ezekkel, bár volt egy érzésem, hogy nem feltétlenül fog tetszeni a válasz. Ha köze van – márpedig elég valószínű – az ő világukhoz, amiben ezek szerint varázslatok, boszorkányok, és a fene sem tudja mik nyüzsögtek még.

Elpusztítottam a gyümölcsízű teámat, amikor úgy döntöttem, csinálok Deannek egy kávét, ha már egy szobán osztozunk. Az egyik kezemben a vastag könyvvel, a másikban pedig a kávéval egyensúlyozva indultam vissza, majd a lábammal beljebb löktem a szoba ajtaját, épp abban a pillanatban, mikor Dean a telefonjáért nyúlt. Maga felé billentette a mobilját, hogy rálásson a kijelzőre, aztán fáradtan dobta vissza maga mellé.

– Basszus... – morogta, és visszahanyatlott a párnájára.

– Neked is jó reggelt – köszöntöttem vidáman, és beljebb löktem az ajtót. Mintha észre sem vett volna. – Hoztam neked kávét.

– Két cukorral? – emelte fel erre a fejét, mire bólintottam.

Feltornázta magát az ágyban, és a hátát a fejtámlának támasztva nyújtotta felém várakozóan a kezét. Apró mosolyra görbült a szám sarka, ahogy közelebb léptem hozzá, és a kezébe adtam a gőzölgő bögrét.

– Elkényeztetsz – sóhajtott fel és belekortyolt az italba. Letelepedtem az ágy rám eső részének a végébe, és törökülésben elhelyezkedtem a kinyújtott lábai mellett. – Mióta vagy fent? – pillantott rám a bögre pereme felett.

– Talán fél órája. Valószínűleg több – vontam meg tárgyilagosan a vállamat, és a könyv fedelén pihentettem a kezeimet.

– És az első dolgod az volt, hogy csináltál nekem kávét? – vonta fel kérdőn a szemöldökét. Csak szeretnéd!

– Dehogy is! – mondtam, ahogy felhorkantottam. Szórakozottan elmosolyodott, és újra az italának szentelte a figyelmét. – Sammy még alszik?

– Eddig még nem találkoztam vele.

A jobb kezével a telefonja kijelzőjét kezdte el nyomkodni, nem sokkal később pedig valami eszeveszett zaj ütötte meg a fülemet. A szomszéd szobából jött.