Nothing In The Cage Of My Ribcage

Chapter 9

Másnap reggel arra ébredtem, hogy az első napsugarak melegen simogatják az arcomat. Hosszú idő óta először nyitottam ki mosolyogva a szemeimet, ám ez nem az időjárásnak volt köszönhető. Miközben a kávémat iszogatva a nappali ablakán keresztül figyeltem az ébredező várost, újra és újra végigpörgettem az agyamban a hétvége csodálatos pillanatait. Merengésemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Zakatoló szívvel nyúltam a készülékért, de végül kisebbfajta csalódottsággal szóltam bele.

- Na, mi ez a morcos, hétfő reggeli hangulat? – nevetett Lucy.

- Nem vagyok morcos, csak... Luce, egész hétvégén vártam, hogy jelentkezz – váltottam gyorsan témát. – Tudom, én hoztam azt a szabályt, hogy munka csak munkaidőben van, de péntek délután négy óta próbáltalak elérni. Mint akit elnyelt a föld...

- Én... bent beszélünk – tért ki a válasz elől a lány. – Csak azért hívtalak, mert Mr. Craw beszélni szeretne veled.

- Még itt van LA-ben? – ráncoltam a homlokom. Az ACCUS központja, és egyben Nick székhelye is Littletonban, Colorado államban van. Los Angelesben csak a marketing és média csapatok dolgoznak. – Nem úgy volt, hogy Daytona után hazarepül?

- De, de végül visszajött vel... - harapta el a mondatot Lucy. – Már bent van, szóval siess.

Sóhajtva tettem le a telefont. Ezek szerint lőttek a kényelmes kávézásnak.

A los angelesi közlekedés általában tempós és dugómentes, legrosszabb esetben is húsz perc alatt be szoktam érni az irodába. Ez a reggel azonban más volt, mint a többi – már legalább negyed órája úton voltam, de még fél távnál sem tartottam. Idegesen doboltam a kormányon, amíg egy piros lámpánál várakoztam.

- Ezt nem hiszem el... - csaptam a combjaimra, mikor a zöld jelzés ellenére sem sikerült áthaladnom a kereszteződésen, hála az előttem lévő szerencsétlenkedésének, aki még pont át tudott csúszni a sárgán Ellentétben velem, akit ismét megakasztott a piros jelzés.

Idegesen néztem körbe, azon gondolkodva, merre tudnám levágni az utat, mikor megakadt a szemem egy kisebb csoportosuláson. Egy csapat tinédzser lány vett körbe néhány feketébe öltözött férfit – valószínűleg egy híres rock együttes tagjai lehettek, a lányok pedig a rajongóik; ez LA-ben nem ritka látvány. Mosolyogva forgattam meg a szemem, majd egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Az egyik férfi oldalra fordult – egy másodpercre azt hittem, hogy Ashleyt látom. Közben a lámpa zöldre váltott, és a mögöttem lévő idegesen rám dudált.

- Megyek már, dudakirály – morogtam, miközben áthajtottam a kereszteződésen.

Biztosan csak a hétvége hatása. Mindenhol őt látom, ez természetes. Mit keresne Ashley Purdy egy csapat tinilány között? Nevetve ráztam meg a fejem az abszurd gondolatra, ahogy elképzeltem, hogy melltartókat dobálnak Ashnek egy füstös kocsma kis színpadán, miközben leállítottam a motort a mélygarázsban.

- Szia Luce!

- Jó reggelt! – mosolygott Lucy az asztala mögül – Craw már bent van – tátogta, miközben az ajtóra mutogatott.

Aprót bólintottam, majd lenyomtam a kilincset. Nick az ablaknál állt és az alattunk elsuhanó autókat figyelte.

- Jó reggelt – léptem oda hozzá.

- Neked is – mosolygott a férfi. – Eva, beszélnünk kell.

- Lucy már szólt, hogy vársz rám – ültem le és kapcsoltam be a számítógépemet. – Miről van szó? Nem úgy volt, hogy vasárnap Littletonba mész vissza?