Nothing In The Cage Of My Ribcage

Chapter 18

- Örülök, hogy megismertelek – ölelt meg Inna már száraz ruhában. – Legközelebb is Ashleyvel kell jönnöd. Sőt, elmehetnénk majd vásárolni vagy valami ilyesmi, egy csajos napot tartani.

Miután mindenki kellően kitombolta magát a medencében – azaz Jinxx kijózanodott és kiparancsolt minket a vízből, mondván, hogy meg fogunk fázni – és Jake mindenkinek osztott száraz ruhát, berekesztettük a bulit. Alice-ék már hazamentek és Annának is sikerült kicibálnia az ajtón CC-t, úgyhogy négyesben maradtunk.

- Legközelebb folytatjuk – kacsintott Jake, miközben átölelte a feleségét. A harmónia és boldogság, ami belőlük sugárzott, engem is jó érzéssel töltött el. Már attól boldog lettem, hogy csak rájuk néztem.

- Alig várom – vigyorogtam rájuk. Cseppet sem voltam józan.

- Hát még én – nevetett Ash, majd kezet fogott Jake-kel és sűrű integetések közepette beszálltunk a taxiba. Mivel mindketten többet ittunk a kelleténél, úgy döntöttünk, a férfi kocsiját hátrahagyva inkább hazaszállíttatjuk magunkat.

Némán bámultam a mellettünk elhaladó forgalmas utcákat, fejemet az üvegnek döntve, a gondolataimba merülve. Önkéntelenül is egy apró mosoly kúszott az arcomra. Délután még rettegtem ettől az összejöveteltől, de annyira jól éreztem magam, hogy ha nem kell másnap dolgoznom, valószínűleg még mindig a lányokkal csacsognék. Ahhoz képest, hogy attól féltem, Ashley barátai nem fogadnak el és kívülálló leszek, mindannyian azon voltak, hogy maximálisan jól érezzem magam és egyből befogadtak maguk közé. Tudtam, hogy ez főként az Ash iránti szeretetük jele, és nem csak saját magamnak köszönhetem a szimpátiájukat – ennek ellenére nagyon örültem neki. Valóban megérintett az, hogy mennyire fontos nekik a férfi boldogsága, és mindent megtesznek azért, hogy a támogatásukról biztosítsák. Hálás voltam azért, hogy nem csak egy futó kalandként tekintettek rám – ami Ashley velem való viselkedésének volt köszönhető, ahogy minden lehetséges módon kifejezte, hogy hozzá tartozom. Beleborzongtam a gondolatba. Abba, ahogy a férfi délután kijelentette, hogy egy pár vagyunk. Hogy ezt a külvilág felé is jelzi. Hogy kicsit úgy érzem, mintha hosszú évek múltán végre megtaláltam volna a helyem... Gondolataimból egy lágy érintés szakított ki. Ashley a térdemet cirógatta. Összerezzenve rákaptam a tekintetemet, mire halkan felnevetett.

- Jól érezted magad? – apró mosoly bujkált a szája szegletében.

- Nagyon – súgtam vissza neki kuncogva, mire összefűzte az ujjainkat. A hátralévő utat egy hang nélkül, de végig egymás szemébe nézve tettük meg.

A liftbe belépve végül nem bírtunk magunkkal. Ashley mohón kapta el az ajkaimat, miközben a derekamat és a csípőmet szorította. Teljes testemmel hozzápréselődtem, minél többet akartam belőle. Vakon botorkáltunk el a lakásajtóig. Annyi időre se szakadtunk el egymástól, hogy kinyissam az ajtót: tapogatózva kerestem meg a kulcsomat, majd tettem a zárba és fordítottam el. Miközben beestünk az ajtón, Ash megszabadított a felsőmtől. Mohón nyúltam a pólója alá, mikor hirtelen elkapta a kezemet és elszakította egymástól az ajkainkat.

- Ha most... nem állunk meg... - nyelt egyet, miközben szeme fel-alá járt rajtam. Zavartan léptem hátra. Kész vagyok rá? Nem sietjük el nagyon? tettem fel magamban a kérdéseket. Valószínűleg a férfi fejében is hasonló gondolatok jártak. – Feküdj le aludni, kicsim – cirógatta meg végül az arcomat egy halvány mosoly kíséretében.

- Nem alszol itt? – néztem fel rá csalódottan.

- Túlságosan kívánlak – ölelt magához szorosan. – És eleget ittam ahhoz, hogy ne tudjam türtőztetni magam a közeledben. Holnap éjjel találkozunk, érted jövök, és együtt megyünk a reptérre, rendben?