Nothing In The Cage Of My Ribcage

🔞Chapter 40🔞

 A közepén 18+, és ezt vegyétek kérlek nagyon komolyan!

Apró fénycsík kúszott be a sötétítőfüggönyök között és szaladt végig a félhomályba burkolózó szobán. Percek óta igyekeztem magamhoz térni és az álom utolsó foszlányaitól is megszabadulni. Ashley szorosan a hátamhoz préselődött és vont az ölelésébe. Mosolyogva pillantottam le a derekamra fonódó tetovált karra, ami élesen elütött a hófehér ágyneműtől. Óvatosan megfordultam a férfi ölelésében, vigyázva, hogy ne ébredjen fel. Elgondolkodva figyeltem az alvó, nyugodt arcát és enyhén szétnyílt ajkait, miközben felidéztem magamban az előző éjszakát és az azt követő álmomat.

Valamikor két csók között alhattunk el, hajnalban. Álmomban ismét terhes voltam, de ezúttal béke és nyugalom volt a szívemben. A mosogatónál álltam, a hasam miatt szinte alig fértem a pulthoz. Dühösen vágtam le a szivacsot, mikor sokadjára próbáltam egy poharat elmosogatni, de a pocakom folyamatosan megállított abban, hogy egyáltalán a kezembe vegyem. A sírás fojtogatott tehetetlenségemben, mikor valaki hirtelen hátulról átölelt. Ugyanazok a tetovált kezek simogatták a hasamat, amik jelenleg az ágyban a derekamat ölelték. Álmomban Ashley a fülemhez hajolt és gyengéd, halk hangon mindössze annyit suttogott: „Segítek."

Jóleső borzongás futott végig rajtam az emléktől, miközben az alvó férfit figyeltem és az ajkamba harapva pirultam el. Jó érzéssel töltött el az álom, ugyanakkor próbáltam meggyőzni magam arról, hogy nincs jelentősége, semmi köze a valósághoz. Hiszen két hónapja sem voltunk együtt, én meg már azt álmodom, hogy a gyerekét várom. Mi ez, ha nem kislányos ábrándozás? Örültem annak, hogy végre nem megint egy rémálmot kellett átélnem, viszont el is szégyelltem magam miatta. Nem rám vallott az, hogy gyerekekről és házasságról álmodozzak két hónap együttlét után. Ráadásul akármennyire is gondoskodó volt velem a férfi, kételkedtem abban, hogy harminchárom évesen, két turné között gondolkodna a családalapításon. Percek múltán meggyőztem magam arról, hogy ez csak egy ostoba ábrándozás volt, semmi jelentősége nincs, csak az Ashley családja által előző nap mondottak miatt álmodhattam.

Gondolataimból az ajtó mögül beszűrődő hangok zökkentettek ki. Izgatott suttogást hallottam, de a szavakat nem értettem tisztán. Elvétve elkaptam egy-két foszlányt, mint a menj már, komolyan, megegyeztünk, ötven dolcsi. Közben Ash mocorogni kezdett mellettem és álmosan pislogva ébredezett.

- Jó reggelt – mormogott, miközben az ajkaimra hajolt. Belemosolyogtam a csókunkba.

- Jó reggelt neked is.

- Mióta... - gyorsan a szájára helyeztem a mutatóujjamat, miközben a másik kezemmel az ajtó felé mutattam. Ashley összehúzott szemöldökkel próbálta kifülelni azt, hogy miről szól a beszélgetés, de ő sem járt sikerrel. Suttogva folytatta az előbb elkezdett kérdését. – Mióta vagy fent?

- Úgy tíz perce.

- Kialudtad magad? – tornázta fel magát, hogy a hátát az ágy támlájának vetve üljön fel, magával húzva engem is. Lustán bújtam hozzá, majd kezdtem a hasán lévő tetoválást ujjal körberajzolni.

- Persze...

Az ajtó kivágódása szakított félbe. Ashleyvel nem tudtuk, hogy sírni vagy nevetni kezdjünk a látványtól. Rick, egyik kezével a szemét takarva, a másikat előre nyújtva lépett a szobába, miközben védekezően kezdett magyarázni. Kintről fuldokló nevetés hangjai hallatszottak.

- Bocs, Ash, remélem nem zavartam meg semmi...

- Rick... - kezdtem volna, de a fiú tovább hadart.