Nothing In The Cage Of My Ribcage

Chapter 13

Dühösen vágtattam ki a konferenciateremből az ebédszünet kihirdetése után.

- Felfuvalkodott, ostoba, hólyagfejű pöcs – morogtam Nicknek, aki hamarabb ért ki és az ajtó előtt várt rám.

- Eva – nézett rám szigorúan.

- De ha egyszer az? – szűrtem a fogaim között. – Újraaszfaltozni azt a parc fermét, amit hat hónappal ezelőtt újítottunk fel? Szerintem életében először jár versenypályán, halvány lövése sincs arról, hogy eszik vagy isszák a parc fermét, de újra akarja aszfaltoztatni ez a... - Craw idegesen kezdte köszörülni a torkát. – Itt áll mögöttem, igaz? – tátogtam. Nick aprót bólintott, mire lehunytam a szemeimet, elszámoltam magamban háromig, és a legszebb mosolyomat magamra erőltetve fordultam meg. – Mr. Maffei! Hogy van?

- Miss Broke – biccentett kimérten. – Csak szólni akartam, hogy a szünet után ön következik. Érdeklődve várjuk az előadást – jegyezte meg gúnyosan, majd sarkon fordult és csatlakozott Carey ügyvezetőhöz – a másik, részemről elmebetegnek nyilvánítotthoz.

- Mennyit hallott? – motyogtam, miközben a megtestesült gonosz távolodó alakját figyeltem.

- Ha mázlid van, akkor csak az után ért hallótávolságon belülre, hogy lepöcsözted.

- Ki fog csinálni, ugye? – fordultam újra Nick felé kétségbeesetten. Nem válaszolt. Biztos, hogy ki fog csinálni.

- Csodás első felvonás volt, Miss Broke – nézett rám Maffei, miután mát négy órája megállás nélkül izzasztottak a keresztkérdéseikkel és közbeszólásaikkal. – Hétfőn folytatjuk. Javaslom, addig újra gondolja át a kérdéseinkre adott válaszait, hátha tud még szépíteni.

- Köszönjük mindenkinek, hétfőn reggel kilenckor ugyanitt találkozunk – állt fel Mr. Carey, ezzel berekesztve a konferenciát.

- Ennyire szörnyű voltam? – néztem már az üres teremben Nickre. Éreztem, hogy fojtogat a sírás.

- Csodás voltál – ült le mellém és szorította meg a kezem. – Komolyan mondom. Ne feledd, csak ki akarja készíteni az idegeidet. Charlie és Jean szerint is a lehető legfrappánsabb válaszokat adtad.

- Akkor miért... – kezdtem volna, de Craw félbeszakított.

- Amiért ezt az egész nagygyűlést összehívta. Egy igazi megalomániás pöcs – csóválta a fejét. – Mára végeztünk. Átjössz vacsorázni hozzánk?

Imádom Nick feleségének főztjét, viszont kivételesen boldogan mondtam nemet.

Alig öt óra múlva már a missouri reptéren vágtam át, kezemben a kézipoggyászommal. A kaliforniai átlag húsz fokos hőmérséklettel ellentétben itt alig érte el a hőmérő a tízet. Fázósan húztam össze magamon a bőrkabátomat, amikor feltámadt a szél, és amennyire a magas sarkú csizmám engedte, megszaporáztam a lépteimet. Ashley a reptér előtt várt rám, ahogy megbeszéltük. Hanyagul támaszkodott egy pick upnak, bőrdzsekije alatt kivételesen be volt gombolva az ing, kalapját a szemébe húzta. Mosolyogva integetett, mikor meglátott.

- Hello cowboy – léptem oda hozzá, mire ő elkapta a derekamat.

- Hello idegen – húzott közelebb magához és nyomott egy puszit a szám sarkára. Nem tudom, hogy véletlen volt-e vagy szándékos... Ashley zavartan köszörülte meg a torkát. – Hogy utaztál?

- Jól – továbbra is egymás szemébe bámultunk, miközben a férfi a derekamat átkarolva tartott szorosan.

- Indulnunk kéne – suttogott, miközben orrával súrolta az enyémet.