Nothing In The Cage Of My Ribcage

Chapter 54

Rajtam volt a sor. Miután Ashley annyi ideig állt mellettem és támogatott a munkámban, most viszonozni szerettem volna neki ezt. Teljes mellszélességgel akartam ott állni vele minden egyes pillanatban és élvezni azt a büszkeséget, amit éreztem, ahányszor csak ránéztem, miközben elmerült abban a világban, ahova tartozott. Bár egy szóval sem mondta és igyekezte nem kimutatni, de láttam rajta a bizonytalanságot. Utoljára két évvel ezelőtt koncerteztek és találkoztak hivatalosan a rajongókkal, és egyelőre számára is felfoghatatlan volt, hogy újra színpadra fognak lépni. Kétségtelenül új időszámítás volt ez az egész együttes számára. Andy szólóprojektbe kezdett és Jake is a saját karrierjét egyengette a hosszú szünet alatt. Minden megváltozott, mindenki rálépett a saját ösvényére is a közös útjuk mellett. Mindenki maga döntötte el, hova helyezi a hangsúlyt, és Ashley nem látott bele a többiek fejébe és a jövőbe sem. Talán Andyn kívül az ő számára jelentette a legtöbbet a BVB, hiszen a barátjával együtt vezették a bandát és a hozzá tartozó céget. A többieknek is fontos volt, de neki különösen. Ahogy közeledett a turné kezdete, egyre többször fordult elő, hogy homlokráncolva merült el a laptopjában és a telefonjában, teljesen elveszve a koncertek és az együttes ügyeiben. Egyszerre volt izgatott és ideges is, hiszen nem tudhatta előre, hogyan fogadják majd őket újra a rajongók a hosszú kihagyás után, hogy a többiek mellékprojektjei hogyan csapódtak le náluk. Többször felröppentek arról szóló pletykák, hogy feloszlanak Andy szólóalbumai és az ő háttérbe húzódása miatt, és hiába cáfolta meg ő maga, cégtulajdonosként a hivatalos oldalain arra hivatkozva, hogy ez az élete és esze ágában sincs elhagyni a BVB-t, most, a turné kezdetén és az új album megjelenése előtt ismét aggódni kezdett. Bár majdnem az összes koncertjük teltházas volt, a lemez előrendelései szárnyaltak és a rajongók tűkön ültek, mégis izgult amiatt, hogy milyen lesz a fogadtatásuk. Hirtelen eltűnni láttam azt a magabiztosságot, ami mindig áradt belőle, és volt, hogy rajtakaptam, amint félve pillant rám, amikor szóba került a Vale vagy a turné. Az ilyen alkalmakkor mindig igyekeztem a lehető legbiztatóbban rámosolyogni és éreztetni vele azt, hogy bízom benne, tudom, hogy meg tudja csinálni. Nem csak mellette kellet, hanem mellette akartam állni, teljes szívemből.

A stúdió kanapéján elnyúlva figyeltem őt és a fiúkat, ahogy a háromezredik albumborítót is szignózzák.

- Jó nézni, ahogy más dolgozik, ugye?

- Egészen pontosan isteni érzés - nevettem rá a morgó CC-re, aki állítása szerint közel állt az ínhüvelygyulladáshoz.

- Nehéz a rocksztárok élete.

- Ha adsz öt percet, megsajnállak.

- Őt miért is hívtuk? - mutatott rám a dobos, miközben Ash felé fordult.

- Eddig azt hittem, szeretsz - biggyesztettem le az ajkamat, amíg a kanapéról feltápászkodva a felém nyújtózkodó Ashleyhez sétáltam, aki végül az ölébe húzott.

- Valahogy jobban kedvellek, amikor Purdyvel feleselsz.

- Így nem is tudsz írni - fészkeltem be magam Ash ölébe és túrtam a hajába, amin elvigyorodott. Fél kézzel a derekamat simogatva vett maga elé egy újabb borítót és írta alá.

- Dehogynem. Látod?

- Éhes vagyok - nyüszített CC megint. A még mindig a kanapén fetrengő Innával a kitörő nevetésünket visszafojtva néztünk egymásra. Jake sóhajtva nézett a feleségére.

- Könyörgöm, hozzatok neki enni, különben ezt fogjuk hallgatni órákig.

- Nekem is - kapta fel a fejét az idáig csendben dolgozó Jinxx.