Nő és férfi. Titkok. Vágyak. Zene. Száguldás. Ashley Purdy fanfction.
Két ember, akik kívülről egymásnak szöges ellentétei. A személyiségük mint a tűz és a víz. Mégis egy valami közös bennük: tele vannak titkokkal. Kisülhet ebből bármi jó is?
Ashle...
Továbbra is leesett állal bámultam az idegen autót, miközben az utasai kiszálltak belőle.
- Állítólag itt van Missouri legjobb bulija, még Los Angelesben is erről beszélnek – szállt ki nevetve a volán mögül Andy.
- Ash... - kezdtem volna a kérdést, hogy most mégis mi történik, de a férfi már nem várta meg. Nevetve köszöntötte két barátját és a feleségeiket.
- Szia – ölelt meg szorosan Inna, majd a nyomában Juliet. Még mindig nem tudtam megszólalni a döbbenettől, csak esetlenül karoltam át őket.
- Ugye hagytatok nekünk is vacsorát? – vigyorgott Jake, miközben kezet fogott Ashleyvel és hozzám lépett, hogy üdvözöljön.
- Még mi se ettünk, most értünk vissza – rázta meg a fejét Ashley, majd a ház felé tessékelte az egész társaságot.
Döbbenten mentem fel a tornácra, miközben mindenki nevetgélt körülöttem. Miért nem szólt Ash Andyék érkezéséről? Egyáltalán mit keresnek itt? Mi történik már megint? Mi van a hirtelen látogatás hátterében? Ködös fejjel léptem át végül a férfi szobájának küszöbét, majd léptem a szekrényhez, hogy elővegyem a kabátomat.
- Minden oké? – tette a kezét a vállamra Inna. A többiek az ajtóban és a szoba közepén álltak, Jake kivételével, aki az ágyon terpeszkedett, mondván, hogy kimerítette az út.
- Persze – erőltettem egy mosolyt magamra. – Csak meglepődtem, hogy itt vagytok.
- Nem szólt Ashley, hogy jövünk? – kerekedtek el a nő szemei, majd észbe kapva megrázta magát és újra kivillantotta a tökéletesen fehér fogsorát. – Meglepetés!
- Ez te vagy, Ash? – vett a kezébe egy fényképet Juliet a komód előtt állva.
- Akkor még aranyos volt – jelent meg a küszöbön Lia. – Ezer éve nem láttalak titeket.
Még mindig a nyitott szekrénynél állva bámultam a társaságot, miközben Ashley unokatestvére üdvözölte őket. Ezek szerint csak én nem tudtam a váratlan látogatókról.
- Kicsim, minden rendben van? – jött utánam a férfi a fürdőszobába és csukta be maga mögött az ajtót. Félre kellett vonulnom, hogy ne akadjak ki teljesen. Persze, örültem Innáéknak, hiszen ugyanúgy a barátaimnak tartottam őket, és már csak Ashley miatt is fontosak voltak a számomra, de nem tudtam hova tenni azt, hogy mindenki elfelejtett szólni az érkezésükről.
- Persze, minden oké – vettem a kezembe a szempillaspirálomat úgy, mint akinek konkrét célja volt az elvonulással. Ash persze újra átlátott rajtam, és a kezemből kivéve fordított maga felé.
- Haragszol, hogy nem szóltam?
- Nem, csak nem értem – ráztam meg a fejem. Igyekeztem kerülni a tekintetét, de nem hagyta. Az állam alá nyúlva emelte fel a fejem. – Ne érts félre, egyáltalán nincs ellenemre, hogy itt vannak. Csak nem tudom, miért. Furcsa ez az egész.
- Ugye nem hitted, hogy egyedül engedlek vissza Kaliforniába?
Egy ideje már nem volt a férfi közelében problémám azzal, hogy szóhoz jussak. Most viszont elakadt a szavam.
- Ash, erre...
- Vacsora, galambok! – kiabált be Lia a csukott ajtón, ezzel félbeszakítva engem.
- Később megbeszéljük, menjünk enni – nyomott egy gyors puszit a homlokomra, majd maga után húzva indult el a pajta felé.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
