Nő és férfi. Titkok. Vágyak. Zene. Száguldás. Ashley Purdy fanfction.
Két ember, akik kívülről egymásnak szöges ellentétei. A személyiségük mint a tűz és a víz. Mégis egy valami közös bennük: tele vannak titkokkal. Kisülhet ebből bármi jó is?
Ashle...
A Forgotten Saints LA a Melrose Avenuet színesíti. Én viszont Los Angeles belvárosában, a Downtownban laktam, a magas felhőkarcolók között, ahol éjjel-nappal nyüzsögnek az utcák, hol a munkába igyekvő, hol a szórakozást kereső emberek miatt. Ezt szoktam meg, itt éreztem jól magam, és nem is igazán szerettem a külső kerületeket, maximum a tengerpartra jártam le szívesen. Ha tehettem, elkerültem Hollywoodot is messziről, amit a Melrose keresztülszel, de magát ezt a hosszú utat mindig is hangulatosnak találtam a színes és bohém házaival és kirakataival. Nem mellesleg pedig vásárolni is imádtam itt, igaz, azt az üzletet, ahova most mentünk, eddig elkerültem.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
- Sziasztok – köszönt Ashley, mikor beléptünk.
- Téged is látni itt? – száguldott el mellettünk egy vöröshajú lány és kezdett el egy üveg pult alatt kutatni a helyiség közepén.
- Neked is szép napot, Rachel – morogta a férfi az orra alatt, majd az állványok között ellavírozva utána ment, miközben engem is magával húzott.
- Itt vannak a kimutatások, amiket kértél – dobott le a lány egy vaskos mappát Ashley elé, majd felém fordult. – Szia, Rachel vagyok. Te meg bizonyára Ashley új barátnője – állapította meg, majd mielőtt akár levegőt tudtam volna venni, el is tűnt az üzlet végében.
- Ennek meg mi baja van? – nézett utána Ash tátott szájjal. – Sose volt egy túl kedves valaki, de ennyire pokróc hangulatában se láttam még.
- Ne is foglalkozzatok vele – jött elő onnan, ahol Rachel az imént eltűnt, egy kölyökképű tetovált srác, nyomában egy kiskutyával. – Valószínűleg csak nem fektette meg a pasija éjszaka.
- Kussolsz! – hallatszott a hang a helyiség végéből. A srác vigyorogva megvonta a vállát, majd hozzám fordult.
- Hello, Ryan vagyok. Te meg Eva, igaz?
Remek, lassan tényleg semmi szükség arra, hogy egyáltalán megpróbáljak bemutatkozni bárhol is. A hírek mindig is túl gyorsan terjedtek LA-ben, bár ezt a tényt idáig csak hallomásból ismertem, most a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
- Cody bent van? – kérdezte Ash, miközben én lehajoltam a Milo nevű kutyushoz, és készültem halálra dögönyözni.
- Pont elkerültétek egymást. Mikor mész vissza Nashville-be? Előtte jó lenne összehozni egy megbeszélést.
Görcsbe rándult a gyomrom. Az utóbbi két napban el is feledkeztem arról az apró tényről, hogy Ashleynek hamarosan haza kell utaznia. Lassan felálltam és én is ránéztem, válaszra várva. Éppen szólásra nyitotta volna a száját, mire Rachel újra megjelent a pult mögött.
- Nem azért vagyok pipa, mert nem volt jó éjszakám. Hanem mert az utóbbi egy hónapban cseszted idedugni a képedet, és minden szar csak a te jóváhagyásodra vár – dobott Ashley elé két hatalmas dossziét, amik annyira tömöttek voltak, hogy minden oldalukon kilógtak a papírok és készültek teljesen kiesni. Akkora lendülettel vágta az üvegpultra a mappákat, hogy azt hittem, betörik. – Ezek csak a reklámtervek – mutatott az egyik kupacra. – Ez pedig minden más, amire áment kell mondanod. Rendelések, ütemezések, szabásminták, amit csak szeretnél, válogathatsz.
