Nő és férfi. Titkok. Vágyak. Zene. Száguldás. Ashley Purdy fanfction.
Két ember, akik kívülről egymásnak szöges ellentétei. A személyiségük mint a tűz és a víz. Mégis egy valami közös bennük: tele vannak titkokkal. Kisülhet ebből bármi jó is?
Ashle...
- Nagyon unatkozol? – simított végig Ash a hüvelykujjával az ajkamon. – Nem sokára végzünk.
- Egyáltalán nem – ráztam meg mosolyogva a fejem. – Kölcsönadod a kocsit? Beviszem a nagyidat a városba, elfogyott a cukor, és sütni szeretne.
- Egy angyal vagy. A nagyi meg egy tündér – puszilt nevetve a hajamba. – A szobámban a komód felső fiókjában van a kulcs meg a forgalmi.
- Köszi – álltam lábujjhegyre és nyomtam egy puszit az arcára, amit ő egy izzadt öleléssel jutalmazott. – Mire visszaérek, ugye letusolsz? – nevettem.
- Azzal megvárlak – kacsintott rám, majd miután elindultam vissza a ház felé, utánam kiáltott. – És óvatosan vezess!
- Nő vagyok, nem friss jogsis – fordultam hátra és nevetve nyújtottam rá a nyelvem.
Gyorsan felszaladtam az emeletre és a felső fiókban rögtön meg is találtam a kulcsot és a forgalmit. Már pont vissza akartam tolni, mikor megakadt a szemem valamin. Egy fényképen. Ashley és egy nő volt rajta. Hosszú szőke haj, hatalmas mellek, kemény combok, lapos has, kerek fenék. Ash ölében ült egy forrónadrágban, a férfi egyik kezével a combját, a másikkal a derekát tartotta. A fotós éppen egy csók előtti pillanatot kapott el. Elszorult a torkom, a gyomrom öklömnyire zsugorodott. Megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Szívem szerint cafatokra téptem volna a képet, hogy aztán felgyújtsam és leengedjem a lefolyón. Egyértelműen féltékeny voltam. Dühösen dobtam vissza a képet oda, ahol találtam, és csaptam be a fiókot. Sarkon fordultam, hogy kimenjek a szobából, mire a saját tükörképemmel találtam szembe magam. Egyszerű, kicsit hullámos barna haj, zöldes beütésű szemek, de inkább azok is csak egyszerű barnák. Kissé csontos arc, a viszonylag alacsony termetemhez arányosan kicsi mellek és fenék, vékony derékkal és lábakkal. A képen látható lánynak a szöges ellentéte voltam. Ráfintorogtam a saját tükörképemre. Mit eszel rajtam, Ashley Purdy?
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Mrs. Purdyval gyorsan megjártuk a várost. Út közben megmutatatta, hova járt Ash iskolába, focizni és hol történt az első nagy berúgása, amikor a nagyapjának kellett hazarángatnia.
- És te? – nézett rám az asszony, mikor már visszafelé tartottunk. – Hol nőttél fel?
- Európában – mosolyodtam el halványan.
- A szüleid?
- Otthon élnek, szerencsére rendszeresen tudom őket látogatni. Idén karácsonykor pedig végre ők jönnek hozzám. Először lesznek Amerikában, a bátyámékkal és a két unokaöcsémmel – magam is csodálkoztam, mennyire könnyen árultam el Ash nagyijának olyan dolgokat, amikről az amerikai ismerőseim nagy része egyáltalán nem is tud.
- A nagyszüleid?
- Ők már nem élnek. Mind meghaltak évekkel ezelőtt – szorítottam meg kicsit a kormányt.
