Nothing In The Cage Of My Ribcage

Chapter 55

Észrevétlenül kezdtünk zuhanni a lejtőn. A távolság olyan magasra duzzasztotta közöttünk a lángokat, hogy azok mindent felégettek maguk körül. A turné nem csak a szerelmünk növekedését jelentette, hanem a kapcsolatunk végét is.

Minden Salt Lake Cityben kezdődött, a második napon. Miután tizenkét órát utaztunk, majd hajnali négyig buliztunk a buszon hármasban, Jinxx-szel kiegészülve, a fáradtságtól és másnaposságtól különösen nyűgösek voltunk mindketten. Bár a fizikai rosszullét némileg elnyomta a torokszorító érzést, mégis lassan tudatosult mindkettőnkben, hogy elkezdődött az őrület, ami a zenészek életével jár. A hangpróbák és megbeszélések egymást követték és a turné hivatalos kezdete előtti napon Ashleynek már egy perce sem volt pihenni. Az izgalom és a sűrű napirendből fakadó kimerültség még feszültebbé tette, mint addig volt, és a rajongók lesben állása sem tette nyugodtabbá. A Salt Lake City közepén állomásozó busz körül folyamatosan kisebb-nagyobb csoportosulások kószáltak azt lesve, hogy mikor jelenik meg valamelyik férfi. Tudtam, hogy imádja azt, amit csinál, el sem tudná képzelni máshogy az életét, és a rajongóihoz is a lehető legkedvesebben, legpozitívabban áll hozzá, azon a délután viszont szemöldök ráncolva vizslatta a parkolót még a buszból. Egy darabig karba tett kézzel álltam mögötte és figyeltem. Los Angelesben általában jól viselte, ha megállították az utcán, akkor is, ha vele voltam. Már-már hozzá voltunk szokva ahhoz a figyelemhez, ami kettőnkre irányult, hiszen kapcsolatunk élő egyenes adásban derült ki, az életünket pedig fényképek és videók dokumentálták a világhálón. Nem volt a legideálisabb helyzet, viszont egész eddig viszonylag nyugodtan kezelt mindent. Most viszont aggódni kezdett, ami előtt teljesen értetlenül álltam. Mindent összevetve, az eddig történteket figyelembe véve nem tudtam, mitől tart még, hiszen már majdnem minden megtörtént, amitől tarthattunk; megkérdezni viszont féltem és feleslegesnek is tartottam. Most teljesen mások voltak a körülmények, mint az elmúlt közel négy hónapban bármikor. Eddig viszonylag csendesen töltöttük a hétköznapokat, már amennyire az autósport és Ash bármelyik vállalkozása, vagy a néhanapján felbukkanó rajongók és fényképezőgépek engedték. Most viszont újra rocksztár volt. Ki kellett lépnie a bergeri cowboy szerepéből és újra magára kellett öltenie a világhírű basszusgitáros bőrét. Túl sok idő telt el azóta, hogy utoljára állt színpadon és tömegek előtt a reflektorfényben. Talán túl gyorsan húzta magához megint a zene és az ezzel járó felhajtás. Nem volt ideje arra, hogy újra megszokja az egyébként már ismert környezetet úgy, hogy már nem csak saját maga iránt kellett felelősséget vállalnia, hanem kettőnkért is felelős akart lenni, egy személyben. Sóhajtva terítette a vállára a kabátját még mindig a busz egyik ablaknál állva. A karjaimat leengedve léptem közelebb hozzá és fogtam meg a vállát, mikor a tőlem szerzett sálért nyúlt, hogy a nyaka köré tekerje. Gondterhelten fürkészte az arcomat, miközben a jobb karja a derekamra siklott. Suttogva adtam a kezébe a napszemüvegét és a kesztyűjét.

- Minden rendben lesz.

Halvány mosollyal pillantott rám, majd egy lágy csók és egy elsuttogott szeretlek után kézen fogva léptünk ki a buszból, hogy pár aláírás után beszálljunk egy taxiba, ami a podcast műsor felvételére vitt minket.

Nem csak Ashleyt emésztették nyugtalan gondolatok. Én is félni kezdtem, hiszen most éreztem meg valójában, először teljes testközelből, hogy mit is jelent egy rocksztárhoz tartozni. Bár ő nem akarta, én mégis osztoztam vele azon a terhen és felelősségen, ami az életével, a munkájával járt, azzal, hogy már nem csak egyedül ő, hanem ketten kerültünk a közönség, a rajongók és a média kereszttüzébe. Ez az aljasan a közelünkbe settenkedő félelem a másnapossággal és fáradtsággal kiegészülve engem is megfeszített belülről. Emiatt sem dobtam hátast a röhögéstől, mikor megtudtam, miről is szól az a műsor, ahova Ashleyt meghívták. Azon még valahogy túltettem magam, hogy az interjúalanyokat gyakorlatilag leitatják, de mikor megtudtam, ki lesz a másik két vendég, az elfogyasztott ebédem a torkomig kúszott vissza. Ash előtt, bár tényleg igyekeztem, nem tudtam sokáig titkolni azt, hogy egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy a következő körülbelül egy órában két sztriptíz táncosnővel fog csevegni a szexről.