Nő és férfi. Titkok. Vágyak. Zene. Száguldás. Ashley Purdy fanfction.
Két ember, akik kívülről egymásnak szöges ellentétei. A személyiségük mint a tűz és a víz. Mégis egy valami közös bennük: tele vannak titkokkal. Kisülhet ebből bármi jó is?
Ashle...
- Cica, figyelsz te rám? – zökkentett ki Ashley a gondolataimból. Az étkezőasztalnál ültünk és vacsoráztunk – vagyis Ash evett, amíg én csak turkáltam az ételt.
- Bocsáss meg – ráztam meg a fejem, hogy kitisztítsam a gondolataimat. – Csak egy kicsit elkalandoztam. Mit is mondtál?
A férfi nagyot sóhajtott és elölről kezdte a másnapi programunk ismertetését. Munka után értem jön, és együtt megyünk Dr. Rollinshoz, aztán be kell ugranunk Andyékhez a merchandise mintákkal. Szinte automatikusan bólogattam és hümmögtem, miközben továbbra is a borsót tanulmányoztam a tányéromon.
- És gondoltam, elugorhatnánk Vegasba összeházasodni.
- Aha, nem rossz ötlet.
- Tényleg? Hány éven belül szeretnéd megszülni a négy gyerekünket?
- Mi van? – kaptam fel a fejem és tátott szájjal néztem a karba tett kézzel ülő és engem vizslató Ashleyre.
- Kicsim, mi van veled? Délben még semmi bajod nem volt, most meg folyamatosan csak bámulsz magad elé, mint aki agyal valamin. Azt se hallanád meg, ha éppen a nappaliban játszana a Mötley Crüe. Nem tudom feltűnt-e, de az előbb közöltem veled, hogy elutazhatnánk Las Vegasba.
- Minek? – álltam fel és kezdtem eltakarítani a vacsora romjait, de Ashley kivette a kezemből a tányérokat és a mosogatóhoz lépett.
- Összeházasodni.
- Hogy mi? – meg kellett kapaszkodnom a pultban, hogy ne fogjak padlót.
- Nyugodj meg, nem akarlak elvenni. Legalábbis még egy-két évig – fordult újra velem szembe. – Csak ellenőriztem, hogy figyelsz-e rám, de ezek szerint nem.
- Ne haragudj, én csak... - sütöttem le a szemeimet, mire a férfi hozzám lépett. Egyik kezével a derekamba kapaszkodott, míg a másikkal az állam alá nyúlt, hogy megcsókoljon.
- Mi a baj? Történt valami, miután elmentem?
- Semmi, csak... Nick felhívott – indultam el a nappaliba és zuhantam a kanapéra. Ashley mellém ült és a jobb karjával átkarolva húzott közelebb magához. A mellkasához bújva kezdtem körberajzolni az ujjammal az ölében pihenő bal keze tetoválásait. – Tudott arról, hogy mit akar Ecclestone. A Haasról, Ferrariról és az FIA-ról is. Már akkor tudta, amikor felhívtak, hogy menjek Brazíliába.
- Miért nem szólt előre?
- Nem tudom.
- És mit mondott neked?
- Gyakorlatilag semmit – sóhajtottam. – Hogy legyek türelemmel, és dolgozik már a megoldáson. Addig ne csináljak semmit, senkinek ne mondjak semmit, ne válaszoljak egyik ajánlatra sem, amíg nem jelentkezik. Ja, és nyugodjak meg, mert megoldjuk. A szokásos - rántottam meg a vállam.
- De ez jó hír, nem? – emelkedett meg a férfi, hogy az arcomat a két keze közé fogva csókoljon meg. – Nick eléri, hogy itt maradhass. Ha dolgozik a megoldáson, azt jelenti, hogy nem akar elengedni.
- Igen. Azt hiszem. Nem tudom.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
