Nothing In The Cage Of My Ribcage

Chapter 50

Mivel hajnali három körül sikerült ágyba kerülnünk, reggel hétkor még mindenki az igazak álmát aludta - kivéve két settenkedő törpét, akiket az anyjuknak sikerült már fél kettőkor ágyba dugni és beérték mindössze öt óra alvással. Éppen a bal oldalamról fordultam a jobbra, hogy Ash meztelen mellkasához bújjak, mikor megéreztem, hogy a lábunknál besüppedt az ágy. Azonnal kipattantak a szemeim és egy törökülésben ücsörgő, a térdén könyöklő és az állát a tenyereiben pihentető Samuellel találtam szemben magam. Halkan sikkantottam egyet és a lehető legcsendesebben elmormoltam egy „mi a..." kezdetű mondatot.

- Jó reggelt, Vie – pislogott rám ártatlanul.

- Sam, kicsim, minden oké? – dörzsöltem meg a szemem az első ijedtség után, mialatt Ash mocorogni kezdett mellettem.

- Aha. Csak kérdezni akartam valamit.

- Mennyi az idő? – nyúlt a hasam felé csukott szemmel a még mindig félig alvó Ashley. Gyorsan elkaptam a csuklóját, hogy ne tévedjen lejjebb a keze, mire felháborodva résnyire nyitotta a szemét. – Mi az?

- Édesem, Sam éppen kérdezni akart valamit.

Ash először értetlenül bámult rám, aztán zavarodottan kapta fel a fejét. Ha nem éreztem volna a kelleténél kínosabban magam, biztosan nevettem volna az arckifejezését látva. Ashley valami jó reggelt félét habogott az ágy végében ülő keresztfiamnak, miközben az egy helló kíséretében intett neki.

- Mit akartál kérdezni Sammy? – fordultam vissza a gyerekhez már angolul, miközben kipattantam az ágyból és a gardróbba mentem, hogy Ash-hez vágjak egy pólót. Én pizsamában aludtam és ő is csak félmeztelen volt, de jobbnak láttam, ha a hét éves unokaöcsém nem hiányos öltözetben látja a keresztanyja pasiját. Ashley szerencsére rögtön vette a célzást, mikor felé dobtam egy Misfits pólót – bár lehet, hogy nem ez volt a legjobb választás a halálfejes designnal, de ez volt az első, ami a kezembe akadt és inkább nem kezdtem el másikat keresgélni.

- Nem tőled – fordult felém Sam, miközben én visszaültem az ágyra, Ash pedig magára rángatta a pólót. Szerencsére Sammy vette a célzást és ő is angolra váltott.

- Hanem?

- Tőle – bökött a fejével a már fedett felsőtestű Ashley felé, aki ismét értetlenül bámult rá.

- Igen? – határozottan meg volt hökkenve. – Hallgatlak.

- Te tulajdonképpen mit csinálsz Vie ágyában?

Kikerekedett szemekkel pislogtunk a még mindig komoly arckifejezéssel ülő gyerekre. Mivel nem nevette el magát, hogy csak viccelt, nagyot sóhajtva felkeltem és Noah holléte után érdeklődtem. Miközben Ashley még az apa-Daniel duóval történt beszélgetésnél is súlyosabb magyarázkodásba és kínosabb helyzetbe keveredett, én összeszedtem a dolgozószobában játszó Noah-t, hogy együtt csináljunk kakaót és kávét, hogy ők nyugodtan tudjanak beszélgetni, mint férfi a férfival. A nappaliban alvó szüleimet szerencsére nem zavarta a mozgolódásunk, így észrevétlenül vissza tudtunk osonni a hálószobába – igaz, Noah-t kicsit noszogatni kellett. Ash az ölében tanácstalanul tördelt kezekkel ült, hátát a támlának vetve, Sam pedig még mindig az ágy végében trónolt. Utólag visszagondolva életem egyik legviccesebb látványa volt, ahogy egy hétéves sarokba szorította Ashley Purdyt. Kiosztottam nekik egy-egy bögrét, igyekezve nem összekeverni a koffeint a kakaóval, majd visszamásztam Ash mellé, Noah-t pedig magam elé húzva öleltem át, aki szorosan hozzám bújt. Ashley megpróbált biztatóan rámosolyogni, de csak annyit ért el, hogy a gyerek még félősebben kapaszkodott belém.

- Nincs semmi baj, kicsim – pusziltam meg a fejét, nyugtatóan suttogva neki. – Ő Ashley...

- Olyanja Vie-nek, mint apa anyának – csicseregte a megtudott információkat Sam, majd újra felénk fordult. Úgy éreztem, mintha a vádlottak padján ülnék, Ash arcáról pedig azt olvastam le, hogy egyenesen a kivégzésére készült. Határozottan nem volt komfortos a helyzet. – Szóval ti férj és feleség vagytok?