Akinek érzékeny a lelke, a végét csukott szemmel olvassa!
- Szia! – visított CC. – Itt van velem Jake és Jinxx is! Köszönjetek már – szólt rájuk erélyesen a válla fölött átnézve, mire a két srác nagy lendülettel kezdett integetni, szintén zajos és magas hangfekvésű köszönéssel kísérve. – Ashley mondta, hogy nagy napod lesz ma, szóval csak sok sikert akartunk kívánni. Hajrá Evee! – sikított újra, majd a három érett, felnőtt férfi képzeletbeli pomponokkal kezdett hadonászni.
- Ezek nem normálisak – csóváltam a fejem mosolyogva, miután elsötétült a kép és kiléptem a videó üzenetből, majd megnyitottam Ashley SMS-ét is.
Bízz magadban! Menni fog, mert te vagy a legjobb! Ha elfelejtenéd, majd én emlékeztetlek. – A,
Bár hihetetlenül jól esett és megnevettetett a fiúk videója, az igazi boldogságot mégis Ash pár sora okozta. Ha valaki két héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy egy foltos blúznak köszönhetem majd a boldogságomat, valószínűleg beutaltatom az elmegyógyintézetbe. Az ablaknál állva lassan kavargattam a kávémat és merengtem a hétvége eseményein. Minden perc, minden pillanat emléke endorfinnal töltötte meg az ereimet, ami szétáramolva új életre keltette az utolsó sejteket is a testem minden pontján. Ha lehunytam a szememet, csak Ashley csókjai és érintései járták át a gondolataimat. Újra átéltem minden apró mozzanatot, miközben az egész testem bizsergett, a bőröm pedig libabőrös lett a vágytól. Szinte éreztem, ahogy végigsimít az ajkaimon, majd magához vonva a hajamba túr és óvatos mozdulatokkal kezdi ízlelgetni a számat, hogy aztán a csípőmet megmarkolva fejezze ki, hogy mennyire kíván.
- Eva, kezdünk – lépett hozzám Nick. Gondolataimból azonnal kiszakadva bólintottam, majd határozott léptekkel követtem a férfit a konferenciaterembe.
- Jaj, ne – suttogtam magam elé, majd böktem a fejemmel a terem másik végében helyet foglaló Ross Brawn felé. – Ez az ipari kém is itt van?
- Miss Broke, kérem. Az egyik vezetőről beszél – nézett rám szúrós szemekkel Whiting. Ki akartam javítani trónfosztóra, de inkább csöndben maradtam. Mielőtt elfoglaltuk volna a helyünket, Charlie félig hátat fordított mindenkinek és úgy suttogott, hogy csak én halljam. – Teljesen megértem az ellenérzéseit, nem vitatom őket, hasonlóan gondolom én is. De kérem, szedje össze magát. Most önön múlik minden.
Határozottan a bólintottam, majd a kivetítőhöz sétáltam és a kezembe vettem a távirányítót.
- Jó reggelt, uraim – emeltem meg a hangom, hogy az egybegyűltek kevésbé udvarias triumvirátusa is rám figyeljen. Szerencsére hatásos volt, és rám kapták a tekintetüket. – A hétvégén összeállítottunk egy anyagot azokról a kutatásokról, amikben az előző években megrendezett USA GP marketingjét és csütörtöktől vasárnapig tartó teljes programját vetettük össze az idei terveinkkel, amiket szintén előzetes felmérések segítségével alkottunk meg, terveztünk és csak emlékeztetőül: már a kivitelezés is az utolsó fázisba lépett, az önök előzetes beleegyezésével – szúrtam oda az elnökség tagjainak. Egyértelműen nem tetszett nekik, de nem volt időm gondolkodni azon, hogy hibáztam-e. – Kérem, a mai nap folyamán a következő eredményeket tartsák szem előtt – léptem a következő oldalra és kezdtem magyarázni a különböző grafikonokat, ábrákat, százalékokat és következtetéseket, miközben gondolatban feljegyeztem, hogy kérvényezzem Luce fizetésemelését.
YOU ARE READING
Nothing In The Cage Of My Ribcage
FanfictionNő és férfi. Titkok. Vágyak. Zene. Száguldás. Ashley Purdy fanfction. Két ember, akik kívülről egymásnak szöges ellentétei. A személyiségük mint a tűz és a víz. Mégis egy valami közös bennük: tele vannak titkokkal. Kisülhet ebből bármi jó is? Ashle...