Nothing In The Cage Of My Ribcage

Chapter 23

Most nem írom azt, hogy enjoy...

Ahogy Mark hozzám ért, az addigi félelmem helyét átvette a mérhetetlen undor és gyűlölet.

- Mit keresel itt? – ismételtem meg a kérdést.

- Gondoltam meglátogatlak.

- Hogy találtál meg? – rántottam egyet a Mark által a fejem mellé szorított kezeimen, hasztalanul. Erős markai biztosan tartottak.

- Nem volt nehéz, mióta a te képeddel van tele minden, otthon.

- Az én otthonom...

- Nem, baby. A mi otthonunk. Ideje, hogy haza gyere velem.

- Azt lesheted – lendítettem meg a térdemet, de a férfi gyorsabb volt, és a combjaival megállította, majd összeszorítva őket szorosan tartotta a lábamat. Már szinte ordítottam vele. – Azt mondtam, hogy engedj el!

- Félsz tőlem?

- Tőled? – nevettem az arcába. – Egy utolsó, mocskos, gyáva féreg vagy. Soha nem féltem tőled! Undorodom, és ezt te is nagyon jól tudod.

- Ugyan már. Tudod, hogy soha nem bántanálak – engedett el végül. Futnom kellett volna, rohanni messze onnan, de nem tettem. Már tényleg nem féltem tőle. Dühösen villogó szemmel, ökölbe szorított kézzel álltam előtte.

- Soha nem bántanál? Valóban? Akkor te minek nevezed az otthon történteket?

- Nyuszi, az a múlt. Megtörtént, és tudod, mennyire sajnálom. Ezért is szakítottam Isabelle-lel és jöttem utánad.

- Mégis mikor? – nevettem fel gúnyosan. – Amikor rájöttél, hogy sikeres vagyok és van pénzem?

- Mindig is szerettelek. Hónapokig nyomoztam utánad, miután elmentél, de csak most találtalak meg.

- Én viszont nem akartam, hogy megtalálj. Nem véletlenül menekültem Amerikáig! Ha nem takarodsz el innen...

- Akkor mi lesz? – vonta fel a szemöldökét.

- Akkor kénytelen leszek átrendezni az arcodat – szólt egy hang az éppen kinyíló liftből.

Ashley azonnal köztünk termett, engem a háta mögé utasítva. Remegtem a dühtől, az elmúlt évek elfojtott haragjától és félelmétől, az összes visszatérő álmom kínzó emlékétől, attól, amit Mark velünk tett. Legszívesebben végignéztem volna, ahogy Ashley valóban agyonveri. De nem akartam belekeverni. Ez az én harcom volt, nem az övé.

- Ash, maradj ki belőle – tettem a férfi vállára a kezem. Nem nézett rám.

- Nem hagylak itt ezzel az állattal.

- Szóval megérkezett az új pasid is – húzta gonosz vigyorra az ajkait Mark. – Be se mutatsz neki?

- Nem hiszem, hogy túlságosan érdekelné, hogy ki vagy – kerültem meg Asht és álltam a két férfi közé. – Menj el, Mark, amíg szépen kérlek.

- Nélküled sehova nem megyek.

Hallottam, ahogy Ashley dühösen fújtat mögöttem, éreztem, hogy a lehelete meglengeti a hajszálaimat. Ugrásra készen állt. Félre akart tolni, de ezúttal nem engedtem. Nem verekedhetnek össze. Fotósok hada van az épület előtt, ha valaki meglátja...