Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.1

Jimin pov.:

Idióta és idegesítő zúgás: mindig, minden reggel ez megy. Kinyitottam a szememet és semmit nem láttam, szőrnyű dolog vaknak lenni. Olyannak lenni aki nem látja és nem tudja elképzelni a színeket. Olyannak aki nem látja, hogy ki vagy mi van körülötte. Borzalmas....

Sosem gondoltam még bele, és nem is nagyon akartam, hogy milyen leszek egyszer felnőttnek. Egy olyan ember leszek akinek mindig szüksége van egy másik ember segítségére mert lehet, hogy felgyújtja a házat vagy leesik a lépcsőn vagy ahogy magamat ismerem éhenhal. Miért nem lehetek olyan mint mások, akik nem veszítettek el a látásukat? Egyszer, még régen érezhettem a világot a szememmel is, egy nagyon rövid ideig...

Miért van az, hogy senki sem tud segíteni?

-Jimin! Légyszives figyelj rám... -zökkentett ki elmélkedésemből Chaeyoung.

Itthon üldögélek magántanuló ként és mindig segít nekem megcsinálni vagy megtanulni a leckéket mert én még arra sem vagyok képes. Hogy honnan tudja, hogy mikor figyelek rá és mikor nem azt nem tudom de jó lenne látni egyszer annak az arcát aki mindig mellettem van... egyedül, az én szerencsétlen társaságomban és próbál segíteni.

-De nekem ehhez nincs kedvem... -húztam el szám szélét.

-Oh, igen? És miért nincs? -nem tudom eldönteni, hogy komolyan vett-e vagy sem.

-Mert ez olyan unalmas~ -szenvedtem látványosan.

-Akkor mit csináljunk? Matek vagy töri? -hallottam ahogy veszi elő a könyveket.

Hogy lehet valaki ennyire türelmes? Miért nem hagy itt a picsába és megy el?

-Matekozzunk. -törődtem bele a sorsomba bár köztudott hogy egyiket jobban utálom a másiknál.

Miért vagyok ilyen? Mindig csak sajnáltatom magamat és nem vagyok képes semmit sem csinálni. A leleteimet egyik laborból a másikba, egyik orvostól a másiknak küldjük, mert a remény hal meg utoljára akármennyire is utálok várni. Nincs kedvem itt üldögélni, minden nap ezt csinálom. Nincs jobb dolgom.

Nincsenek szüleim, családom, szerelmem, életem, csak szegény Chaeyoung. Neki sincsenek ilyenei, ő is csak azért van itt mert unja a fejét és mert nagyon jó szíve van -mag mert ez a munkája de ez most mellékes-. Ő miatta nem ugrottam még ki az ablakon, meg azért mert nem tudom/látom hogy hogy kell kinyitni.

-És akkor ez egyenlő az x-nek a négyzetgyökével... -a ceruza koppant egy lendületeset az asztalon Chae hangja kíséretében.

-Értem. -hazudtam.

Fingom sincs mit mondott. Nem is nagyon érdekelt a dolog.

-Ne magyarázzam el még egyszer? Biztos, hogy érteted? -akadékoskodott.

-Biztos. Éhes vagyok. -nyavalyogtam.

-Az szívás, nincs itthon semmi. -igazából ő csinál mindig kaját.

-Hát az tényleg szívás. Akkor mit csináljunk? -el nem tudtam képzelni, hogy mit csinál.

-Lemegyek a boltba valami éhetőért. Addig légyszi maradj a seggeden! -vette elő kulcsait és rámzárta az ajtót.

Utálok egyedül itthon lenni. Sosem tudhatom, hogy mikor és ki jön be a lakásba.

-Nézd meg a postát is, kérlek! -üvöltöttem utána bár már kételkedtem a gondolatban, hogy hallja.

Ott maradtam egyedül, a sötétben. Egyedül...
Igazából nem akkor jöttem rá, hogy mennyire is unom én az életemet, de most jó téma volt magamban boncolgatni.
Ott üldögélhettem a szobámban, a kék szobámban. Attól még, hogy nem látok semmit nem akarok olyan együgyű szint mint a fehér, mert állítólag az nagyon átlagos. Az elmondások alapján választottam kedvenc színt, ami olyan mint az ég és a tenger. Viszont már elképzelésem sincs, hogy mi a különbség a halvány és a sötét között.
Azt sem tudom, hogy én hogy nézek ki. Csak annyit, hogy elvileg narancs sárgára van festve a hajam.

A színekre vissza térve Chaeyoung azt mondta, hogy a rózsaszín és a lila az nem egy fiús szín. Valamennyire el tudom képzelni, hogy mi a különbség a fiúk és lányok között de mit tegyek ha még a saját "szerszámomat" -ahogy Chae szokott fogalmazni- sem láttam soha, nem hogy a lányokét. Amikor már nem volt olyan témám amit magamban ki tudtam volna forgatni kattant a zár.

Ha Chaeyoung lett volna akkor szól de nem hallottam semmilyen hangot. Nagyon megijedtem. Mi van ha egy emberrabló vagy egy gyilkos jobb esetben egy betörő. Ijedten pattantam fel az asztaltól és tántorogtam egy kicsit mire meg tudtam kerülni a széket. Gondolkoztam, hogy mit csináljak de végül arra jutottam, hogy megpróbálok elbújni. Bár kevés esélyt láttam arra, hogy úgy el tudjak tűnni, hogy azt sem tudom merre-hány méter. Végül megtaláltam az ajtót de képtelen voltam eldönteni, hogy vajon van-e valaki a nappaliban vagy sem, mert ha kimegyek akkor már mindegy is.

Mivel tényleg nem volt semmi ötletem ezért inkább össze húztam magamat és beálltam az ajtó mögé. Most mi legyen? Ott emésztettem magamat pár percig, amikor elkezdett nyikorog az ajtó. A lábaimat a szokásosnál is instabilabbnak éreztem és már úgy voltam vele, hogy elvégre nekem mindegy is, hogy mit csinálnak velem.

-Jimin~ Te mit csinálsz a mögött az ajtó mögött? -hallottam meg egyetlen barátom hangját.

Vettem egy nagy levegőt, majd lassan kifújtam.

-Nagyon megijedtem. Azt hittem betörő vagy vagy valami... -kerestem a kiutat az ajtó mögül.

-Ne haragudj. Csak a leveledet olvastam... híreket kaptál van itt valami~ -fogta meg a kezemet.

Ki vezetett a szobából és leültetett az étkezőben. Elővett valami dobozt -gondolom- és elémrakta az evő pálcikákkal együtt. Nem kérdőjeleztem meg, hogy mit ad nekem mert gondolom csak nem akar megmérgezni és a hosszú évek alatt már többségében tudja, hogy mit nem vagyok hajlandó megenni.

-Szóval mi lenne az ami annyira lekötött, hogy még szólni is elfelejtettél...? -keresgéltem az asztalon az evőeszközömet.

-Elmodjam vagy legyen meglepetés? -adta végül a kezembe a keresett tárgyakat mikor megelégelte a szerencsétlenkedésemet.

-Attól függ mennyit kell rá várni. -küldtem le az első falatot.

-Igazából csak a szülinapodig kell várni rá de az előtt le kell majd lőni a poént, hogy beleegyezhess.

-Benne vagyok. 16 leszek másfél hónap múlva, addig csak kibírom. -vontam meg a vállamat.

Eszméletlenül foglalkoztatott a dolog. Vajon mit kapok szülinapomra?

Sziasztok!
Ez lenne az első rész és őszinte leszek, szerintem nagyon szar de remélem, idővel javulni fog az állítólagos "minőség".
Amúgy nem sokára befejezem ennek a fanfiction-nek az írását és hát az biztos, hogy több lesz mint 10 fejezet szóval nem szabadultok meg tőlem~
Szép napot, estét, délutánt, reggelt! 💗