Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part. 25

Yoongi pov.:

Nézzenek oda! Az embert csak úgy kirakják a kórteremből... még hozzá a saját apám teszi ezt a végzetes bűnt.

-Apa! Vissza akarok menni Jimin-hez. Amíg alszik csöndben maradok de vele akarok lenni~ -szinte már könyörgőre fogtam, de attól ez még szinte lehetetlen, hogy megengedi.

Nem nagyon volt még olyan, hogy ennyi időt kellett volna bent töltenem a kórházban de a tapasztalataim alapján nem nagyon akar velem kivételezni a "doktor úr".

Csak szeretném látni azt az embert akit szeretek miközben alszik, miközben boldog, miközben valami szépet álmodik és csak remélni tudom, hogy annak a szépnek valahol... a sarkában én is benne vagyok. Nem hiszem hogy ezek után nagyon feszültség mentes lesz köztünk a levegő amíg le nem tisztázzuk a dolgokat.

De kÖNYÖRGÖM, valaki engedjen már be ezen a kurva ajtón. Olyan nem létezik hogy én még üldögéljek órákat. Ha valaki szeretne tőlem valamit az rá ér de én nem érek rá, nekem sürgősen be kell mennem azon az ajtón itt és most!

-Fiam, kérlek fogd már fel hogy nem lehet. Ez csak úgy nem megy, hogy; ja hát én vagyok a főorvos fia és akkor én most akármelyik beteg pihenését zavarhatom. -heves beszédéből ítélve nem volt éppen a legnyugodtabb és legkipihentebb állapotában valamint ezt a feltevést a szeme alatti táskák is alátámasztották.

-De ő nem akármilyen beteg hanem Park Jimin! Az én egyetlen szerelmem, szeretem és látni akarom... itt nem az én felfogásommal van baj hanem a tieddel! -legszebb és legnyugodtabb hangnememmel próbáltam leplezni azt, hogy a vágyaim lassan eluralkodnak rajtam és ha két percen belül nem kerülök Jimin mellé akkor kést is rántok de nem maradok csak így nélküle.

-Figyelj, kössünk kompromisszumot: haza mész, pihensz azaz alszol és nem őrjöngsz aztán vissza jössz és beengedlek. Neked is kell a pihenés és Neki is, ha jót akarsz magatoknak a jövőre nézve akkor megfogadod a tanácsomat, nah?

Úgy őszintén be kellett hogy valljam magamnak, rohadtul nem voltam fáradt és nagyon úgy éreztem, hogy nem tudnék haza jutni attól az emléktől hogy megcsókoltam de apám tanácsai meghallgatásra méltóak voltak mindig is úgyhogy se szó se beszed elindultam a lépcső fele majd mielőtt el tűntem volna a szeme elől megfordultam.

-Egy óra! -nyomatékosítottam egy ujjamat felfelé mutatva.

Ő válaszul csak bólintott egyet és ment a dolgára. Tudom mire gondol; úgyis elalszom és nem lesz önkontrollom ahhoz hogy felkeljek. Téved! Most az egyszer képes leszek erre meg majd akkor ha Chim kér meg rá.

Úton haza felé azon gondolkoztam mit mondjak majd a meggyógyult Jiminnek, vagy mit adjak neki. Lehet neki a legkisebb dolgok is nagyon látványosak lesznek és ha most adok neki valami nagyon extrát akkor legközelebb már nem fogom azt teljesíteni amit ő vár... és én ezt sosem szeretném megtapasztalni.

Elgondolkodva ezen sétáltam a betondzsungelen át az otthonom felé amikor hirtelen eszembe jutott valami és az utcánk sarkát kis ívben elkerülve, megváltoztatva az úticélomat vettem nagyobb tempóban a lépéseimet. Ha ez nem fog tetszeni neki akkor semmi!

Jimin pov.:

Izzadtan és szorultan ébredtem. Valószínűleg az álmom miatt amire egy kicsit sem emlékszem csak annyira, hogy talán életem egyik legrosszabb gondolatát festette le az a pár képsor.

Körülöttem minden teljes csendben volt, ha nem sikerült volna a műtét most talán azt hinném, hogy már nem is létezem és a nyomorúságos életem békére talált. Csak az a baj hogy ez nem lett volna olyan béke amilyet én azóta szeretnák amióta ismerem Yoongi-t.

Ha most itt lenne mit mondana? Tényleg, most hol van? Nem szeretném ha most valaki csak úgy bejönne és azt mondaná "tessék aludni még!" mert én ennyi alvással is kipihentem magamat. Bár tényleg nem tudom, hogy mennyi is az az annyi de remélem elég arra hogy Chaeyoung vagy Yoongi most betoppanjon és mosolyogva érdeklődőkjön a hogy létemről.

Vissza billentettem a fejemet a párnára és felnéztem a plafonra. Elinduljak egyedül? Mit kéne csinálnom? Nem foglalkozva a helyes válasz fontosságával tápaszkodtam fel a kényelmes de mégis kényelmetlen ágyból és az ablak felé vettem az irányt.

A szobát már felmértem; mindenhol minden egyszínű volt. Állítólag a világ színes, ha annyira szivárványos akkor most mutassa meg miután már látok! Egy nagyobb lendülettel -már amennyit erőm engedett- elrántottam a függönyt és kilestem az üvegen.

A nap mindenféle különös árnyalatában sütött be mindent a látószögemen belül. A messzeségbe néztem ahol egy csomó szürke, kék fényes, valószínűleg a napot visszaverő anyagból készült épületek tornyosodtak ki a kis monoton házak fölé.

Amikor a közelebb eső területet kezdtem el pásztázni feltűnt, hogy minden sokkal élénkebb mint a távolban. Igaz, ez a panoráma is távolinak bizonyult mivel elég magasan van a kórtermem de a szinte egybe mosódott sok zöld, természetet megfogalmazó növényzet annyira csábított. Le szerettem volna menni, érezni a sok fa illatát, a sok virág színét megvizsgálni és, hogy milyen is az a piros pad amelyen Chae-val annyit múlattuk az időt várva, hogy kapjunk valami eredményt arról, hogy valamelyik orvos elfogadja a kezelésemet... egy kicsit sok padot kellett meglátogatni, hogy idáig el jussunk de azt hiszem megérte.

Ez idáig az egész életem egy várakozásból állt, igaz azt hiszem most nem az egészségem miatt múltatom az időt fölöslegesen hanem mert Yoongi elment, ha még jól hallottam elküldte az apukája. Csak jöjjön vissza...

Addig nem merek elmenni amíg valaki nincs itt mert aztán aggodnának értem, hogy nyom nélkül elvesztem. Bár ha írok egy levelet akkor biztos nem lesz nagy balhé. Gyors kutakodás után találtam az egyik szekrényben papírt egy másikban egy már majdnem teljesen kiszáradt filc tollat és úgy ahogy de sikerült rá írnom, hogy:

Lementem a kertbe!

Jimin

Nagy büszkén vissza raktam a ki pakolt szekrény tartalmát nagyjából vissza a helyükre és keresgélni kezdtem a lépcső vagy lift után miután meg szenvedtem az ajtó kinyitásával.

Hello~
Szerintem senkinek sem hiányoztam... de azért itt vagyok!❤️
Egy kifejezetten hosszú résszel ami még MINDIG nem a könyv vége. Nem nagyzolom el, tudom de én ilyen vagyok.
Csak úgy megjegyezném, hogy rengetegen néztétek már meg a könyvemet amit nagyon köszönök és ez befolyásol azon téren, hogy sosem tartom elég jónak azt amit csinálok és így mindig újból kezdem, emiatt jönnek ki ilyen lassan a részek hehe...😕😅 (meg ugye az évvégi hajtás😒).