Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part. 20

Gyorsan bevizeztem felső testemet és már be is csobbantam a tengerbe. A hirtelen rámtörő érzelem hullám arra késztetett, hogy gyorsan menjek vissza a biztonságot nyújtó levegőre és így is tettem. Lábammal megkerestem az üledékes talajt és feltápászkodtam. Kiszedtem az arcomba logó tincseimet a rendetlen helyükről és vettem egy nagy levegőt. Vissza buktam a lenti világba ami hirtelen olyan csábító lett mintha a tiltott gyümölcsbe kóstoltam volna bele. A fene se tudja mennyi ideig lebegtem a vízben közben érezve magam körül a szép, tiszta víz bársonyos érintését, törődését. Érezni mást nem is éreztem. Nem tűnt fel, hogy lassan elfogy a levegőm és fuldoklom. Csak az, hogy valami nagyon jó vesz körül ami miatt másra nem tudok figyelni, milyen jó érzés...

-Doktor Min! -ugrott fel hirtelen Chae a székről, ezennel a fejtámaszomnak lőttek.

-Még várni kell. Pihenésre van szüksége. -hallottam meg apám fáradt hangját.

Mi történt? Valószínűleg álmodtam.
Mit? Hogy belefulladtam a tengerbe.
Miért? Mert úgy jobb volt nekem és nem is éreztem a fájdalmat.
Ki volt még ott? Egy róka és egy sirály.
Gyors gondolat meneten szerint az agyam kreált nekem egy hasonlat-világot.

A róka volt Chaeyoung, aki aggódik, vigyáz ránk, próbál segíteni csak nem tudja hogy... vagyis tudja csak nem tudja kezelni néha a helyzeteket.
A sirály volt az apám, aki mindent tud, megpróbál rávezetni a dolgokra de a világért sem segít rendesen.
És a tenger Jimin, aki a végzetem, aki miatt képes volnék meghalni.
A vihar meg a sok probléma amit én általában mindig megtalálok.

Ezzel az álommal realizáltam a helyzeten súlyosságát. Ezen a pár képsoron gondolkodtam kerek két órát amikor is apám beengedett Jimin kórtermébe.

A fiatal, festett hajú fiú békésen szuszogott az ágyon. Nyoma sem volt arcán a műtétnek ha azt nem vesszük figyelembe, hogy két nagy vatta pamacs volt erősítve a szeméhez. Ilyet már láttam, nem kell megijedni, amikor ébredezik leveszik róla és megkérdezik tőle, hogy fáj-e, hogy lát-e és a többi. Haza engedik és holnap vissza kell jönnie kontrollra, aztán két hét múlva mégegyszer és még után néhányszor. Nem nagy cucc, megnézik, hogy lát-e rendesen vagy, hogyha fáj akkor kap szemcseppet de remélem semmi rossz dolog nem fog vele történni.

-Yoongi, hogy tervezted az "első találkozást"? -érdeklődött apám amikor vissza tért a pihenőjéből.

-Itt fogok ülni amíg fel nem kel aztán meglátjuk. -vontam vállat nemes egyszerűséggel.

Így szoktam leplezni ha valamire nem gondoltam vagy nem is gondolkodtam rajta. Aich, basszus ezt is elcsesztem.

-Nem vagy egy romantikus alak. -arcán kisebb mosoly keletkezett ami gyanítom, hogy az utóbbi egy-két órában teljesen eltűnt a helyéről -Jimin szereti a romantikát? -fordult oda Chaeyounghoz aki két pohár automatából szerzett kávéval érkezett vissza.

-Hát, igazából nem tudom. Annyira nincs oda értük de például megállapította, hogy a Büszkeség és Balítélet nem rossz történet. -csiripelte boldogan, gyanítom szereti azt a szart.

Viszont én egész beszélgetés alatt le sem vettem a szememet Chim-ről. Ha kérdeztek tőlem valamit akkor röviden, tömören válaszoltam egy-két szóval. Talán egy kicsit megnyugodtam de lehet hogy mégis csak idegesebb lettem, hogy így közeledünk a fégkifejlethez. A probléma csak ott van, hogy én tényleg nem tudom mit fogok csinálni ha felébred, körbe vizslatja a szobát, minket, magát és ha szerencsénk van akkor a sokk mellett még beszélni is fog tudni.

Ha én feküdnék most ott akkor vajon ő mit csinálna? Itt ülne ő is? És ha esetleg nem lennék itt akkor ő mit csinálna? Olyanok ezek a kérdések mint amik az űrkutatással kapcsolatos feltételezések. Mi lenne ha nem úgy lett volna, mi lett volna ha így lett volna és mi van azon és azokon is túl. Csupa olyan kérdés amin már felesleges gondolkodni hiszen már nem lehet úgy vagy nincs tovább de mégis sokakat érdekel. Miért? Ezt persze senki nem tudja, ugyan akkor mi lenne az értelme ha valaki tudná?

A filozófia nem az erősségem mert nincs benne semmi logika de mégis minden a gondolkodásra alapul.

-Apa? Mi van akkor ha nem lett sikeres a műtét? -már zavart a hőkölt csend amit ezzel a nem mindennapi de mégis mostanában sokat feltett kérdéssel próbáltam oldani.

Kérdésemre nem kaptam választ. Egy pillanatra körbe néztem és rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg azért van ilyen csend mert rajtam és Chimen kívül a kórteremben senki nincsen. Miért hagytak egyedül?

Gyorsan vissza fordultam Jimin-hez és ki tudja meddig bámultam. Az ujjaimmal az ágykereten doboltam és azon gondolkoztam, hogy mit fogok neki mondani. Elvégre lehet, hogy a sokk miatt elfelejti, hogy milyen csúnyán beégtem előtte de azért erre nincs garancia.

Idegesen fújtattam egyet, hátra ejtettem a fejemet, hogy ki tudjam ropogtatni a nyakamat, mennyivel jobb érzés lenne már Jimint mosolyogni látni mint a plafont és az abba bele szerelt lámpa égető fényét bambulni. Miután vissza kerültem eredeti pozíciómba és újra a pihenő Jimin-t láttam majd szét repedt a mellkasom a boldogságtól. Kicsi, aprócska homlok ráncolással jelezte, hogy itt van köreinkben(köreimben). Ohmályjgád!

Sziasztok!
Na mi lesz a kövi rész tárgya szerintetek? A vicces az hogy még én sem tudom, mert nincs megírva... :/
Azért igyekszem időben kirakni, hogy már ne húzzam annyit xD
És WoW, nem szólt Jimin álmáról pedig azért sokkal előnyösebb lett volna ;) de én ilyen különleges gondolkodás módú vagyok xD