Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.3

-Nos, olvastam hogy szeretnéd újra használni értelmes dolgokra a látószerveidet... -kezdett bele monológjába.

Nem nagyon lepett meg de mégis. Igazából már volt olyan, hogy behívtak de aztán semmi. De lehet, hogy most mégis van esélyem?

-Elmesélnéd, hogy hogy vesztetted el a látásodat? -kérdezte miután Chae leültetett egy székre a beszélővel szembe.

-Igazából nem emlékszem rá. -tartottam egy kis hatásszünetet, hogy összeszedjem a gondolataimat -elvileg az történt, hogy teljesen normálisan, ahogy a többi ember is, megszülettem. Elviekben makk egészségesen jöttem a világra. Pár nap múlva édesanyámmal együtt kiengedtek a kórházból. Apukám vezetett de történt egy balaeset amelyben mind a ketten szörnyethaltak én meg itt maradtam egyedül és eltűnt a világ. -meséltem keservesen, még mai napig is szívszorító történet -aztán maradhattam a kórházban. Nem tudom, miért kellett nekem életben maradnom. -morogtam a nem létező bajuszom alatt.

-Minden bizonnyal okkal maradtál köztünk szóval megpróbálunk segíteni. Egy kisebb probléma adódik de meg tudjuk oldani, jobban mondva ki tudjuk várni. -mondta, egy kicsit ledöbbenten és sajnáloán az doktor.

-És mi lenne az? -érdeklődött az eddig csöndben üldögélő Chaeyoung.

-Csak a tizenhatodik életévüket betöltő személyek kezelését vállaljuk el. És ha jól tudom te még nem vagy annyi. -hadarta az orvos.

-Csak egy kicsit kell várni. Azt már fejen állva is kibírom. -mosolyodtam el.

Yoongi pov.:

Apám, főorvos a Belvárosi Klinikán. Valami érdekes gondolat késztetett arra, hogy ma bemenjek hozzá. Minden áron azt akarja, hogy én is orvos legyek és majd én vegyem át a helyét de ehhez érdekelnie kéne a témának, nem?

Mikor beértem az irodába rám parancsolt, hogy üljek be a sarokba, mert nem sokára érkezik egy újabb páciense. Úgy istenigazából egyáltalán nem érdekelt a dolog, sőt! Kifejezetten untam várni.

A telefonomat nyomkodtam amikor meghallottam egy halk kopogást, biztos az újabb beteg. Lassan benyitott egy hölgy, úgynéz ki neki semmi baja nincsen. Vissza néztem a készülékre es folytattam az addigi tevékenykedésemet. De nem tellett sok időbe, hogy rájöjjek nem az elsőnek megpillantott személy a páciens.

Lassan felvezettem a nagyjából velem egy idős Park Jimin-re tekintetemet. Mint kiderül szegénynek nincsen szemevilága de annak ellenére hogy nem látja magát elég jól néz ki.
Te jó ég! Miről beszélek? Eszméletlen szép....
Elálmélkodva hallgattam végig múltját és csak együtt érzően kussoltam a sarokban. Nem akartam megszólalni, csak hallgatni aranyos hangját.

Egyszerűen megbabonázott, nem vagyok valami hű de nagy szerelmi életű, általában mindenkit sértegetek és flegma vagyok, de én így is ki tudom mutatom a szeretetemet. Elhatároztam, hogy megpróbálok vele valami elfogadható baráti kapcsolatot teremteni de úgy elég nehéz, hogy csak annyit tud rólam, hogy egy légtérben vagyunk. Azt sem tudja hány éves vagyok vagy hogy nézek ki. Hogy fogom így levenni a lábáról?

Már csak azon kaptam magamat, hogy felállnak és elmennek. Mit csináljak? Sajnos vagy nem sajnos ezt a kérdést még apámnak sem volt időm feltenni, mert ő is elhagyta az irodát. Igazából előtte merek csak beszélni ilyenekről, ő tisztában van azzal, hogy meleg vagyok és ezt tiszteletben is tartja. Kapva az alkalmon oda mentem az asztalához és elővettem Jimin aktáit. Gyorsan kiírtam a számomra érdekes információkat -hol lakik stb.- és hogy mikor lesz a következő megjelenése a klinikán.

Két hét, két hetem van kitalálni, hogy mit kezdjek vele, magammal. Ez így elég nehéz lesz, szóltam a titkárnak, hogy lelépek és ha keresnek természetesen otthon vagyok. Nem nagyon szoktam kiruccanni, ha valahova megyek akkor az vagy Jungkookék vagy Hoseokék. Ő velük kifejezetten jóban vagyok. A legjobb barátaim és az egyedüliek is.

Tényleg! Vajon Jimin hogyan barátkozik? Most valahogy semmihez nem volt kedvem de kívancsi voltam, hogy milyen lehet vaknak lenni úgyhogy otthon bekötött szemmel járkáltam. Nem is kell mondanom, mindennek nekimentem, mindent felborítottam, mindent levertem.

Őszintén? Ha eddig nem akartam segíteni Jimin-nek akkor a rend rakás után, közben biztos. Ki kell találnom valamit...

Ledőltem a kanapéra és unottan váltogattam a televíziós csatornák között. Megállapodtam egy rajzfilmben de persze nem figyeltem rá, csak a haditervet szőttem.
Mit fogok csinálni...
Hogy fogom csinálni...
Mikor fogom csinálni....
És hol fogom csinálni...
Igazából semmi értelmes ötletem nem volt. Elmélkedésemből a bejárati ajtó nyikorgása húzott vissza és egyből az jutott eszembe, hogy vajon Jimin hogy tud nyugodtan élni, úgy hogy nem látja ki vagy mi van körülötte vagy ki jön be a lakásba.

-Yoongi fiam, megjöttem! -kiáltott az apám.

-Nappaliban vagyok! -üvöltöttem neki vissza.

Láttam ahogy belépked majd lassan leül mellém.

-Mi a baj? -simít végig a vállamon.

-Miből gondolod, hogy lenne valami? -kérdezem tőle csak a tévét bámulva.

-Csak akkor nézel rajzfilmet, sőt! Csak akkor nézel tévét ha valami baj van vagy valami rosszon gondolkozol. -magyarázta úgy mintha ez olyan természetes lenne -és azt mondtad, hogy egész délután benn maradsz velem... -húzta el a száját.

-Igazából semmi rossz nem történt, csak gondolkozom. -babráltam a távirányítót.

-És mégis min? -kérdezősködött tovább.

-Nem az, hogy min. Hanem kin és az Ő helyzetén. -hajtottam le a fejemet.

-Kitalálom! Azon gondolkozol, hogy milyen lehet vaknak lenni és milyen Park Jimin élete. -vigyorgott mindent tudóan.

-Honnan tudod? -akadtak fenn szemeim.

-Először: nem szóltál semmit amikor megjelent pedig te mindig mindent kommentálsz.
Másodszor: Nem voltak a helyén az iratai miután vissza mentem az irodába és senki más nem volt bent akkor csak te.
Harmadszor: akkor mentél el amikor már ő is távozott.
És végül negyedszer: nincs a helyén a váza, hanem a kukában, törötten. Tudom én, hogy egész nap azzal szórakoztál, hogy meg tudd milyen neki. -fejezte be monológját.

-D-de honnan? -dadogtam a meglepetés miatt.

-A helyedben én is ezt tenném, meg azt hogy össze barátkozok vele. -állt fel és ki ment a konyhába de még az ajtóból vissza fordult -vagy ha úgy gondolod, lehet több is mint barátság. -kacsintott majd eltűnt a másik helységbe.

Sziasztok!💞
Hát ez a father mindent tud... 😏
Mit gondoltok, mi fog történni? 😋
Lassan de biztosan fogom mostanában befejezni ennek a történetnek a megírását ami remélem tetszeni fog~ 😊
Nagyon szépen köszönöm a sok megtekintést és Vote-ot ❤️❤️