Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.12

Az ajtó lassan kinyílt és egy kicsit zavarodott Jimin lépett be rajta, nyomában Chaeyounggal.

Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak de még azt sem, hogy mit érzek.
Hálát, mert képesek voltak eljönni...?
Vagy dühöt, mert megmondtam Chaeyoung-nak, hogy ne jöjjenek de úgy néz ki nem nagyon érdekelte...?
Minden esetre az utóbbit többször szoktam érezni de valahogy nem esett volna jól senkinek ha most el kezdek üvölteni és hisztizni.

-Szia Yoongi! -üdvözölt gúnyos mosollyal a magasabb nő.

-Sziasztok! H-hát ti? -remek, mostmár dadogok is, de miért?

-Öh, felhívtam édesapádat és megkérdeztem merre vagy és azt mondta itt megtalálunk és megkért hogy hozzuk be ezeket neked. -mutatott egy halom ruhámra. Be kell ismernie, ő sem a legmagabiztosabb ember... nem éppen úgy nézett ki mint aki teljes mértékben uralná a helyzetet vagy tudja, hogy helyesen cselekedik-e.

-K-köszönöm. -mosolyogtam rá.

-Nos, gondolom nem ettél mostanában szóval lemegyek, veszek valamit és addig beszélgethettek. -indult meg a kijárat felé amire csak aprót bólintottam.

-Nem ülsz le? -vezettem tekintetemet Jimin felé aki még mindig az ajtó mellett ácsorgott mint egy őr.

-Nem tudom merre mi van. -arcán zavarodottságot és enyhe pírt véltem felfedezni.

Elmosolyodtam majd magabiztosan kezdtem el irányítani a balkezem felőli székhez. Alig pár perc múlva már mellettem üldögélt, csöndesen.
Feszült volt... talán ideges is ami nem kerülhette el a figyelmemet.

-Mi a baj? -törtem meg végül a csendet.

-Nem tudom, hogy vagy pedig itt ülök melletted. -nyögte ki problémáját.

Elég szűk szavú ami két dolog miatt is lehet: Nem ismeri a helyet és nincs tisztában a szituációval és/vagy akad némi problémája a társaságával es gondolom annak állapotával ahogy ezt ő is megemlítette.

Részletes leírást adtam neki minden, nem éppen jó állapotban lévő csontomról viszont ahelyett, hogy valami sajnálatot nyilvánított volna -amit szerencsére nem tett, utálom az olyat- egy szimpla, két szavas kérdést sikerül ki nyögnie a hosszú monológom után:

-De fáj? -nem tudom, hogy ezt valami viccnek szánta-e de válaszoltam rá. Már hogy ne fájna? Különben nem lenne így.

Mikor már el panaszoltam neki az összes világi fájdalmamat mint egy öregasszony a szomszédjának szembesülnöm kellett a ténnyel:
Nem volt semmi ötletem mit mondhattam volna még neki úgyhogy szóba hoztam a műtétet. Már nem igazán van sok idő hátra. Te jó ég! Alig várom hogy ő is teljes életet éljen...

-Én nem akarok egyedül menni -elcsuklott a hangja de folytatta -nem akarlak itt hagyni... egyedül nem tudom megcsinálni.

-Majd vissza jössz akkor, amikor már látsz és akkor ki leszek engesztelve. -nagyjából úgy beszéltem hozzá mintha egy ötéves lenne.

Még megbeszéltük ügyes-bajos dolgainkat aztán Chaeyoung megérkezett néhány nagy adag kajával, kettő tálcán. Biztos nem fogunk éhen halni...

~•~><~•~

Olyan jó ha valakinek van ideje rád...
Olyan jó ha valaki a szabad idejét rád áldozza önszántából -mert ugye nem vagyok önző-...
Olyan jó ha valaki feltétel nélkül szeret...

Az utóbbi másfél-két hétben ezt mind megkaptam Jimin-től és Chaeyoung-tól. Komolyan,ha nem lennének itt talán már rég belefolytottam volna magamat a toaletbe.

Chaeyoung pár perce elment kajáért amíg Jimin -ahogy szokott- itt maradt velem.
Ebben a kis időben kialakult egy rendszer nálunk... Chaeyoung minden napszakban elment kaját venni és csak akkor beszéltünk Jiminnel olyan önfeledten, meg este amikor a Chae hazament de Jimin -csak fürdeni megy abba a házba- nem hajlandó itt hagyni ezért órákat vagyunk képesek beszélgetni ami miatt mind a ketten, reggelente ki vagyunk ütve. Mint most Jimin, a balkezemnél levő széknél ül és a fejét az ágyamra hajtotta. Nem túl gyakran csinál ilyet de mivel én ilyen aranyos vagyok, nagy nehezen kiszedtem a fejem alól az egyik párnát és az övé alá tettem.

Olyan szép így, mondjuk mindig szép...
Nem tudom, hogy mit is kéne neki mondanom, lehet nincs is rá felkészülve, sőt gyanítom, hogy nincs... szóval be kéne fognom a lepénylesőmet.

Halk morgolódás és mocorgás törte meg a csendet pár perc múlva. A legszebb része a napoknak amikor látom felkelni, akkor olyan tökéletesnek látszik minden; kicsit álmos szemeivel pislog párat mintha segítene is neki az valamit -ez geci megszólalás volt, bevallom-, cserepes ajkain végig nyal, és ásít egy nagyot.

-Jó reggelt! -hallottam meg rekedtes hangját.

-Ebéd idő van de neked is! -nevettem fel halkan.

-Jah az még jobb...

-Miért lenne? Átszunyáltad a fél napot. -ráztam meg fejemet rosszallóan mosolyogva.

-Nem volt jobb ötletem, hogy mit mondjak. -nevetett fel ő is -meg legalább addig sem stresszelem magamat.

-Ugyan már -megfogtam óvatosan a kezét -apám az egyik legjobb orvos, biztos sikeres lesz.

-Én bízom apudban, én magától a világtól félek. -harapta be alsó ajkait.

-Értem.

-Yoongi... -hangja úgy szólt mintha akarna valamit kérdezni vagy kérni.

-Tessék?

Hello~
Ez a rész is kikerült és rá kellett jöjjek, hogy ritka rövid lett és béna de meg kell, hogy nyugtassalak benneteket: a többi is ilyen lesz...xD
Eddig úgy volt, hogy 16 részes lesz de, hogy így végig olvastam a ki nem rakott fejezeteket rá kellett jönnöm arra is, hogy egy kicsit ki kellene színezni úgyhogy most nagyon alkotok... terveim szerint így sikerül ki húznom 20 értesítésre Nektek💜💜😁

Aztán csak, hogy még többet kelljen átpörgetnetek: NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, HOGY ENNYIEN MEGNÉZITEK, VOTE-OLJÁTOK ÉS KÖVETITEK A TÖRTÉNETET!😘😭💜💖💓

Nagyon szeretlek titeket!
💝💓💞💗💜