Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.10

-Jobb lesz fiatal ember, ha egyhelyben marad, nem kifejezetten ajánlatos ugra-bugrálnia ilyen sérülésekkel! -csapta be maga után az ajtót a fiatal nő.

-D-de én csak... -persze nem engedte, hogy befejezzem.

-Nincs de! Magának a lábujját sem szabad mozdítani szóval ha nem akarja, hogy én lássam el akkor kérje meg valamelyik ismerősét, hogy pátyolgassa pár hétig! -emelte fel hangját ellentmondást nem tűrő hangon.

-De ahhoz kellene a telefonom. -jegyeztem meg csípősen.

A nő egy ideig csak toporzékolt majd a kezembe nyomta az eddig tőlem igazán messze nyugvó telefonomat és eltűnt.

A gyors hívásokn rányomtam Hobi névjegyére és vártam a válaszra ami vagy száz nem fogadás után meg is érkezett.

-Mi van már? -nyöszörgött a szerencsétlenje.

-Mi történt? -üvöltöttem a telefonba... nem érdekel hogy hol szunyál, tudnom kell, hogy mi történt, különben sem vagyok most abban a tündérkeresztanyás türelmemben.

-Ez egy nagyon jó kérdés, nem emlékszem. De mi a faszomat keresek egy kórházi ágyon? -nyüszített tovább.

-Akkor te sem velem leszel elfoglalva. -motyogtam -Minden esetre ajánlom, hogy ne legyen köze az ügyhöz megint valami faszságnak vagy sötét dolognak! -megsem várva válaszát kinyomtam.

Még motyogtam a nem létező bajszom alatt egy két cifra megjegyzést ezzel könnyítve az idegrendszerem problémáin majd felhívtam a másik szerencsétlent aki csodák csodájára másodjára fel is vette.

-Te hallod ha mégegyszer a te hívásod miatt esek le az ágyról karóbahúzlak! -morajlott a vonal túlsó feléről Kook hangja.

-Nyugi. Most nekem kell idegeskednem. -mondtam én sem a legnyugodtabb hangnemben.

-Miért is? Talán te is egy kórházi ágyban fekszel és nem emlékszel, hogy miért? -üvöltött velem tovább a nemleges válaszra várva..

-Pontosan. -próbáltam hangomra egy kis nyugalmat erőltetni ami látszólag sikerült is.

-Na akkor már csak Hobi maradt. -fújta ki ő is a levegőt.

-Nem-nem, ő is röghöz lett kötve. -forgattam meg szemeimet.

-Aham, akkor inkább ne is húzzuk a szót. Csá! -majd letettem.

Mi a francot fogok csinálni? Még maradt Seokjin és Namjoon de Hobi hülye lett volna nem rábeszélni az egyiket arra, hogy látogassa meg amíg én Kook-al veszekedtem. Huh, akkor viszont gyorsan...
Tárcsáztam is Jin-t.

-Nem! Nem megyek be hozzád! -és ennyi, már le is tette.

Mi a franc? Honnan tudta? Hát akkor ennyit róla, tudom hogy odaadó és gondoskodó és ez a viselkedés nem vall rá de most nem igazán érdekelt a dolog.
Akkor Namjoon az utolsó esélyem...

-Szia Nam! Te jól vagy? -kérdeztem tőle amint felvette.

-Pompásan, mert? -még a vonalon keresztül is éreztem a pozitív kisugárzását.

-Nem tudom mi történt tegnap de a kórházban kötöttem ki és...

-És kéne valaki aki ellát. -mondta unottan -Bocsi de nem megy, éppen Jin-t ápolom.

-Neki is van valami baja? -kerekedtek ki szemeim.

-Aham őt is jól elgyepálták, mint mindannyiótokat. -nevetett fel -de ti egy másik kórházba kerültetek, tudja a jó ég, hogy miért... szóval jah. Majd beugrok!