Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.6

Aich, két perc múlva már szombat van és én nem tudok aludni. Túlságosan is izgulok de nem kéne ilyen sokáig fent lennem, olyan leszek mint egy hulla. Nem hiszem, hogy az jó lenne. Úgy hogy fogok bevágódni nála?

Az utóbbi időkben nem csak Kook szállt rám a témával hanem Hobi is. De nem bánom, úgy is elmondtam volna neki is de úgy néz ki a túlpörgött hülye gyerek gyorsabb volt amit igazából már megszokhattunk. Folyton azzal baszogattak, hogy nagyon vigyázzak rá, mert ha vak akkor valószínűleg nincs fel készülve azokra a dolgokra amikre ők gondoltak meg azzal is jöttek, hogy biztos nagyon törékeny úgyhogy ne oltogassam mint ahogy általában mindenkit szoktam... de igazából ezen téren őket részesítem előnyben.

Valamikor hajnalban sikeresen elnyomott az álom. Reggel az ébresztőre keltem, tisztában voltam vele ha nem állítom be akkor biztos hogy bealszok szóval ilyen az előre látó Yoongi. Igyekeztem megfogadni apa tanácsát és próbáltam minden körülményre oda figyelni és nem a pöpec százszázalékos csillogásra. Fáradtan dőltem a kanapére egy kiadós porszívózás és főzöcskézés után... csak ne por legyen mindenhol nah!

Jimin pov.:

Mikor meghívott én komolyan azt hittem viccel velem de többszörös rákérdezés után is úgy nézett ki hogy komolyan gondolja.

Ez az! Park Jimin barátkozni fog...
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ő hogy is néz ki és valójában milyen is. Sejtelmem sincs mennyi az idő de már biztos késő van mert alig hallom pár kocsi suhanását a főútról. Igazából eddig nem volt az elalvással bajom de most túlságosan is kívancsi vagyok.

Ajtó nyikorgásra lettem figyelmes és egy aggódó Chaeyoung hangjára.

-Jimin, légyszíves aludj! Nem akarom hogy belefejelj a reggelibe holnap! -dorgált meg.

-Mennyi az idő? -nyoszorogtem a takaromban forgolodva.

-Mindjárt éjfél... -sóhajtott egyet.

-Chae? -mondtam neki egy kicsit zavartam miután felültem.

-Igen? -ahogy a papucsa súrolta a padlót ki tudtam venni belőle hogy fordult egyet a tengelye körül... biztos már ő is fáradt.

Ekkor el is gondolkoztam azon, hogy az elmémet elborító kérdések közül melyiket osszam meg vele. De arra jutottam, hogy nem piszkálom ilyenekkel ilyen későn szóval csak féloldalas mosolyra húztam számat és meg ráztam a fejemet amit ő meg is értett és elhagyta a szobámat. Még biztos forgolódtam egy fél órát majd elnyomott az álom.

-Jiminie~ kelj fel. Szép reggelünk van! -rázogatta meg a vállamat Chae.

-Jó reggelt! Csináltál reggelit? -szimatoltam bele a levegőbe ami csak úgy tartotta megában a rántotta illatát.

-Igen! Azért még lehet enni, mert ma elmész. -nevetett fel egy picit. Lerakta az ágyam szélére a mára kiválasztott cuccokat és én igyekeztem nem elesni míg azokat magamra is erőltettem. Eltapogatóztam a fürdőig és ott meg kerestem a fogkefémet -nem tudom össze keverni Chaeyoung-éval mert neki direkt a másik oldalon vannak a szépítkező cuccai- és a fogkrémet is és megmostam a fogamat, majd eltántorogtam a konyhába. A hajammal nem foglalkoztam, nem tudok fésülködni csak úgy, a nagy világba, abban majd kapok segítséget.

Elfogyasztottuk a reggelit de én nem tudtam sokat magamba erőltetni, ahhoz nem vagyok elég nyugodt. Ezt Chae is megemlítette de nem nagyon foglalkoztam vele. Én csak azt vártam, hogy elinduljunk végre.

Lassan telt az idő, nagyjából percenként kérdezgettem hogy még mennyit kell szenvednem tétlenül ebben a szaros házban.

-Mennyi az időőő? -nyavajogtam aznap már nem tudom hanyadjára.

-Készülődhetünk ha szeretnél. -hallottam hogy mosolyog artikulásából ítélve.

-Uuuuuuu! Akkor mire várunk még? -pattantam fel a székről de bár ne tettem volna, ugyanis bevertem térdemet amire csak fájdalmasan felszisszentem.

-Aich, Jiminie~ ezt rossz volt nézni. -próbálta vissza tartani a nevetését ezért bosszankodó hangnemet erőltetett magára ami miatt muszály volt kinevetnem.

Gyorsan rendbe szedett majd el is indultunk.

Yoongi pov.:

Ott csücsültem, vagyis fetrengtem a kanapén és a szenvedés mellett gondolkoztam. Minden nyüszítésem után kitaláltam egy mondatot amivel köszönhetem vagy valami olyasmi.

Megmondtam a srácoknak, hogy ma már programom van, el is mondtam nekik hogy miért nem akarok velük menni részegeskedni de először nagyon nem akartak elengedni. Jungkook  valamelyest megértette a helyzetet, hiszen neki is van szerelme és akkor én sem baszogattam, valamiert azt hittem hogy ha már tanácsolta nekem az ötleteit akkor nem fogja zavarni de úgy tűnik, Hoseoknak úgy van meg, hogy nálam egy hierarchia alakult ki és elé készülök "bepakolni" Jimint.

Mire befejeztem a történések végig gondolását abban a minutumben szólalt meg a csengő. Hirtelen össze szorult a gyomrom és kihagyott a szívem. Próbáltam az úgy nevezett fajdalmaimat nem feltűnően elhárítani. Beletúrtam eddig szépen beállított hajamba és lassan kifújtam a levegőt magam nyugtatása képpen. Kinyitottam az ajtót és akkor jöttem rá, hogy nem volt tökéletes az eddig jól kifundált tervem, valami bele zavart.