Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part. 30

Yoongi pov.:

Teljesen nyugodtan, nem izgatva magamat a bolt nyitva tartási rendje miatt néztem végig az összes eladni való terméket. Általában amikor vásárolok akkor azt mindig késő este teszem, emiatt sokszor raktak már ki amiatt mert az eladó is ment volna haza és már töke ki volt a kedveskedéssel. Most viszont ráérek, akármennyi időt és pénzt rá tudnék szánni arra, hogy Jiminnek tetszen az amit veszek neki.

Legkellemesebb csalódás az volt számomra, hogy olyan boltba sikerült betévednem ahol csak festéssel kapcsolatos eszközöket lehetett beszerezni. A fülesemnek csak a jobb oldala volt bedugva a bal fülembe mivel mindig sikerül össze tévesztenem és amikor feltűnik akkor már lusta vagyok kicserélni. A kellemesen erős dallamot a csengő hangom szakította félbe, ismeretlen számot jelzett a telefonom.

Bevett rossz szokásom, hogy ilyenkor nem foglalkozva a szám tulajdonosával vagy azzal, hogy esetleg ismerős-e a mobil azonosító, fenemód okosan kinyomom. Aztán ha újra zaklat akkor szerény személyem szerint erre van a repülő üzemmód... meg persze arra amire eredetileg kitalálták. Mivel nagyon kitartó volt az illető már attol féltem, hogy megsüketülök a folyamatos, erős hangtól ami eléggé irritált is mind emellett.

Szóval szokásom alkalmazása után nyugodtan nézegettem tovább az ecseteket.

Nem tudom mennyi időt tengettem el az életemből a régi festék szagú üzletben de amikor ki értem szemmel láthatóan késő volt.

Idejét láttam, hogy újra felhívhatóvá tegyem magam -a nem fogadott hívások számát inkább meg se mertem nézni-. Vissza csúsztattam a telefont a zsebembe és haza mentem, nem akartam ilyen későn zavarni Jiminéket -akikről egy SMS megérkezte után tudtam, hogy haza mentek-.

Bezártam magam mögött a bejárati ajtót, a kifejezetten nagy zacskót neki támasztottam a falnak és elmentem zuhanyozni. Viszont nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a fele fogadatlan hívást Chae nevéhez fűzhettem szóval még gyorsan vissza hívtam.

Jimin pov.:

Miután vagy húszszor próbáltam felhívni a nem rég szerzett számot a tulajdonosa kikapcsolta és akármennyire kitartóan kerestem semmire sem jutottam.

Chae megelégelve a dolgot hívta fel a saját telefonjáról Yoongi-t aki valószínűleg nem csak rám nem volt kívancsi mivel egy hang sem jött ki a készülék hangszórójából.

Felmentem a szobámba és az ágyamon ülve bambultam ki az ablakon amely elől el volt húzva a függöny és résnyire volt nyitva az ablak. Az égen lassan és komótosan gyülekeztek a felhők, sötét, szinte már lilás árnyalatú pamacsok amelyek megelégelve a sok lebegést fognak folyadék formában Földet érni.

Az eső illata és hangja mindig is irritált, ironikus ugyan, de irigy voltam rá. Hülyén hangzik, nem igaz?
Annyit sírhatnak a felhők amennyit csak akarnak. Azoknak az embereknek zokoghatják el a problémáikat akiknek csak kedvük tartja. Azoknak a személyeknek rontják el a hangulatukat akiknek kedvük tartja. Mégis, szinte minden tőlük függ, eső... víz, amely fontos közrejátszást intézett magának abban, hogy az evolúció ki fejlődjön, hogy én megszülessek, hogy mások megszülessenek.

Emiatt ilyen páratlanul rossz az eső. Hiába illetjük negatív hangulatú szavakkal, a vízre amelyet magából ont, mindig szükségünk lesz.

A nagy lila felhőket hirtelen szétválasztotta egy nagy, fényes villanás amelyet pár másodpercen belül heves dörgés kísért. Zivatar...

A hang és fény hallatán és láttán hirtelen sikerült egy igazán értelmes gondolatot kiszülni magamból amely mint mindig, most sem volt az előnyömre.

Fájdalmasan és mégis gyorsan pattantam fel az ágyról és le siettem a lépcsőn. Mivan ha történt Yoongi-val valami? Valami ami miatt nem sikerült fel vennie azt a szaros telefont? Én meg megint csak ültem és vártam, hogy történjen valami -persze nem tudom, hogy mennyi ideig de már egészen sötét volt kint.

Miután ledobogtam a földszintre keresni kezdtem Chae-t aki viszont gyors megtalálása után nem hagyott szólni.

-Yoongi most hívott. -hangja nyugodt volt. Ezzel azt engedte feltételezni, hogy nem történt semmi baj. -Ma már nem jön át, késő van. Menj fürdeni aztán alvás. Holnap sok mindent el kell intéznünk.

Szót fogadóan mentem vissza az emeletre egy-egy villámlás után igen férfiasan össze rezzenve. A dörgéstől nem féltem, már megszoktam de a hirtelen erős fény igencsak kellemetlennek bizonyult.

Miután elintéztem az esti rutin szerűségemet a fejem felé húzva a takarót próbáltam tiszta fejjel fetrengeni, hogy könnyebben menjen az elalálvás. Szinte napoknak tűnő percek, talán órák teltek el mire az álom leghalványabb szikrája felcsillant és nem sokkal később el is aludtam.

Arra ébredtem, hogy nagyon melegem van és alig kapok levegőt. Miután rájöttem hogy ezeket a reakciókat valószínűleg a nagy takaró -amely teljesen körém volt csavarva- váltotta ki belőlem. Ledobtam magamról a vastag, fehér anyagot és nagy meglepetésemre egy villám fényét sem érzékeltem és csak néhány távoli dörejt tudtam kiszűrni a néma csendből.

Sötét volt még, szóval ezzel sikerült azt az igazán bonyolult következtetést leszűrnöm, hogy még aludnom kéne pár órát. A legfurcsább alvó pozíciókat is kipróbáltam mire sikerült ismét átsiklanom az álmok határán.

Helloka!
Régen volt már rész... és ennek tetejébe még ez a fejezet is elég nevetséges lett :/
De ennek ellenére egyre többen és többen olvastok bele a történetbe aminek nagyon örülök. Köszönöm! ❤️❤️