Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.4

Ott maradtam egyedül a nappaliban és elgondolkoztam apa monológján.

-Vissza fogja kapni a látását? -mentem pár perc múlva apám után az étkezőbe.

-Mint hallottad csak 16 évesen fogja megkapni a kezelést mármint a műtétet. -bólogatott -de akkor valószínűleg igen.

-Szerinted jót tenne neki ha elmennék hozzá? -érdeklődtem.

-Ezt csak te tudhatod -nyammogott az ételén- de attól függ mit és hogy mondasz neki, na meg mikor és hol.

-Adj már valami jó tanácsot és ne csak szórakozz velem! -dühöngtem szememet forgatva.

-Mivel vak ezért ne a látványra fordíts több gondot, persze az is fontos de figyelj az illatokra, a hangokra és ilyenekre. Meg a hangulatra, a hangulat a legfontosabb -majd lezártnak tekintve a témát el ment a szobájába.

Hosszas gondolkodás után ott lyukadtam ki, hogy már eltelt majdnem az a két hét. És újra láthatom, láthatom azt az embert akinek mindennél jobban szeretnék boldogságot adni, találni. Azt az embert akit meg akarok ismerni. Apának nem is volt kérdés hogy ma bemegyek, szóval megint a sarokban kuporogtam és vártam.

Halk kopogtatás és ajtó nyikorgása kíséretében megint megjelent a nő -akinek mai napig nem tudom mi a neve de nem is érdekel- és Jimin.

-Jó napot kívánok! -hajolt meg illedelmesen a nő és példáját követve a fiú is így tett.

Ma, amikor haza értem megfogadtam apám tanácsát és nem a látványra összpontosítottam.

-Nos, Jimin. Jó híreim vannak, amint betöltötted a tizenhatot megműtűnk és valószínűleg, ha minden jól sikerül látni fogsz mindent és mindenkit. -sandít felém apum amire csak össze vonom a szemöldökömet.

-E-ennek örülök. -dadogta aranyosan.

Még beszéltek csomó, számomra értelmetlen és érthetetlen dologról de nem unatkoztam. Mivel drága Park engem nem lát addig azt az időt ki kell használnom és meg is teszem. Tekintetemet többször is végig vezettem a fiún, olyan szép...Hirtelen megint kérdésekkel bombáztam az elmémet.
Vajon ő látta már a saját micsodáját...?
Tudja hogy hogy néz ki egy női micsoda...?
Végül is az utolsó kérdésemnél ragadtam le, ő egyáltalán tudja hogy kell közösülni?
Igen, tudom, elég perverz vagyok de ha magamban tartom akkor senki nem tudja meg... remélem.

Jimin pov.:

Amint besétáltunk az irodába valami fura érzésem támadt. Nem egyedül vagyunk...
Igazából nem is nagyon figyeltem, hogy mit mond a doki de azért arra felfigyeltem amikor azt mondta, hogy láthatok újra. Nem is tudom, valamiert úgy éreztem boldogabbnak kéne lennem de egyszerűen nem hagyott nyugodni, hogy valaki bámul engem és az nem a főorvos volt mert az ő hangja nem egyből felém jött hanem Chae-hoz intézte többségében.

Megint itt van az a titokzatos Yoongi gyerek. Chae-val nem sokat beszéltem róla, csak megérdeklődtem tőle, hogy hogy néz ki meg ilyenek:

-Szerintem nagyon helyes, nagyjából annyi idős lehet mint te és nagyon komoly is. Valamiért nekem úgy tűnik hogy érdekled. -hangzottak bennem vissza Noona szavai.

-Ezt hogy érted? -kérdeztem tőle.

-Hát~ egész végig téged bámult és ha engem kérdezel legközelebb is ott fog gubbasztani a sarokban és bámulni téged, mert azt hiszi hogy nem tudsz a dologról én meg nem látom. -nevetett fel.

Vajon mire gondolt Chae akkor? Nem tudom de ha ki akarom deríteni akkor valamilyen módon beszélnem kell vele.

-Szóval akkor négy és fél hét múlva jöhetsz is, addig kérlek vigyázz magadra! -intézte felém a szavait a doki amire csak aprót bólintottam.

Majd álltam is volna fel amikor valaki megfogta a vállamat.

Yoongi pov.:

Mostmár tényleg, két hétig lapítottam mint szar a fűben. Mostmár nem hagyom, hogy csak úgy elmenjen. Még az is megfordult a fejemben, hogy elmegyek hozzá de hogy hangzik az már, hogy; 'Szia Jimin! Min Yoongi vagyok, tudod! A fatherom fog megműteni én meg megtudtam rólad néhány dolgot, mint például hogy hol laksz meg ilyenek!' Azért ezt akármilyen jó indulattal is próbálom felfogni ez elég ijesztő.

Szóval amikor készült távozni meg érintettem a vállát. Nagy meglepetésemre pontosan tudta, hogy merre fordítsa fejét és így egy kicsit megijedtem, hogy talán nem is én vagyok a legbizarabb ember a földön.

-Ne haragudj Jimin... nem akarlak megijeszteni csak... -akadt meg bennem a levegő, beharaptam alsó ajkaimat és kétségbe esetten pillantottam apára aki csak biztatóan mosolygott, aztán arra a nőre aki ugyan ezt tette.

Most vagy soha Yoongi, csak most ne hagyjon cserbe az önbizalmad!

-Te ki is vagy? -fogta meg a kezemet amit ott felejtettem a vállán de nagy meglepetésemre nem söpörte le onnan.

Egészen egyszerűen megfogta a kézfejemet és megtapogatta.

-Ha nem tévedek te vagy Min Yoongi. Biztos nagyon szép kezed van, va-vagyis szerintem nagyon az. -mosolyodott el, majd várt egy kicsit.

Ha eddig nem voltam elég zavart és elég vörös akkor mosotmár biztos. Valahonnan sikerült egy kis bátorságot merítenem:

-Igen én vagyok az és köszi, még senki nem mondott ilyet. -vakargattam zavaromban a tarkómat.

-Meg kell becsülni a legapróbb dolgokat is az életben és a legegyértelműbbeket is. -szusszantott egyet és közben kezével a kabátja után tapogatott.

Mivel én, a nagy Min Yoongi olyan aranyos vagyok; kezembe vettem kabátját és felsegítettem rá.

-Köszönöm, nem tudom hogy mivel érdemlem ezt ki de nagyon kedves vagy velem. -mosolygott majd lassan elindult, tapogatózva az ajtó felé. Gyorsan kihasználtam a szituációt:

-Ne haragudjon, hogy ilyet kérek -fordultam a kísérőjéhez- de... elszeretném kérni Jimin valamilyen elérhetőségét.

-Nos, mint tudod Jimin vak. Sosem volt se telefonja meg ilyenjei és nem is volt rájuk sohasem szüksége. -mondta a nő.

-Miért? -húztam fel szemöldökömet.

-Nincsenek barátai és sosem voltak. -ingatta fejét elhaló hanggal a hölgy.

Jiminnek sosem voltak barátai. Dehát ez szörnyű. Teljesen egyedül, vakon, sötétben, és még így olyan tökéletes.

-De! -szólalt meg hirtelen mire én csak felé kaptam a fejemet- Nagyon szívesen megadom az én számomat és ha felhívsz akkor oda adhatom neki és beszélgethettek.

-Az nagyszerű lenne, megköszönném. -és lélekben máris ugráltam,  futkároztam fel-alá.

Sziasztok!❤️
Mit gondoltok mi fog történni?😏
Arra gondoltam, hogy nem öt hanem négy naponta rakosgatnám ki a részeket, mert így még áprilisig is elhúzódna.😋
Remélem valakinek tetszett ez a rész...☺️😘