Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.2

Eszméletlenül foglalkoztatott a dolog. Vajon mit kapok szülinapomra?

-Most biztos azon gondolkodsz, hogy mi lehet. Ugye? -zökkentett ki elmém bugyraiból Chae -Igazából még nem teljesen százas a dolog úgyhogy ne éld bele magad! -dorgált meg mintha az anyám lenne.

-Rendben. -bigyesztettem le alsó ajkaimat -mikor megyünk? -dobtam fel az első értelmes kérdésemet pár perc habozás után.

-Hova?

-Hát mikor megyünk megbeszélni a dolgot? -vettem még egy falatot a számhoz.

-Aich, úgy tudtam. -könyökölt elég hangosan az asztalba -Mikor szeretnél? -kérdezte ismét nyugodt hangnemben.

-Mennyi az idő? -rágtam még a falatot.

-Eszedbe sem juthat. Ma biztos, hogy nem! Ha nagyon-nagyon akarsz akkor holnap... talán. -mondta lemondóan.

-De attól még megkérdezhetem, hogy mennyi az idő, nem? -akadékoskodtam.

-Jó, igazad van. Fél négy lesz.

-Akkor miért nem mehetünk, ma? -bigyesztettem le alsó ajkamat, imádom ezt játszani vele, ilyenkor általában beadja a derekát.

-Mert időpontot kell egyeztetni! -kapta fel a vizet.

-De Noonaaaa, akkor kérjél időpontoooot~ -könyörögtem neki.

-Oké-oké -csitítgatott.

-Ezazz~ köszi. -szorítottam meg a kezét mire ő csak nagyot sóhajtott.

-Addig egyél, megyek telefonálni. -tolta be a széket és elhagyta a szobát.

-Jó telefonálást! -vettem egy újabb falatot a számba.

Kiment a helységből de még így is át hallottam ahogy keresgéli a számot és előtte a telefonját. Sajnos pontosan nem hallottam, sőt csak azt érzékeltem hogy beszél de nem tudom, hogy mit, majd nagy lendülettel kivágódott az ajtó.

-Kapd a cuccod Chim! Induluuunk! -visítozott.

Először el sem hittem, hogy ilyen gyorsan el tudta ezt nekem intézni de amint eljutott az elmémig, hogy mi is történt már ugrottam is ki a széből. Lassan tapogatóztam össze-vissza helységről helységre míg meg nem találtam a szobámat. Nagy nyikorgások közepette kinyitottam a régi tölgy fa szekrényemet de csak aztán jöttem rá, hogy nem tudom, hogy mi hol van. Mindig Chaeyoung adja nekem a kezembe az aznapra kiválogatott szettemet. Puffogtam egy sort majd dühösen kiáltottam 'segítségért'.

-Aich Jimin~ légyszíves legközelebb ne ilyen kétségbeesetten üvöltözz ilyen érdektelen dolgokért! -dorgált meg a mára már eommává vált hölgy.

Lehet tényleg nem úgy kellett volna dörömbölnöm és üvöltöznöm mintha el akarnának rabolni de mostmár mindegy. Nagy nehezen eljutottunk az utcán leparkolt kocsihoz és már indultunk is volna ha Chae nem felejtette el volna a papírokat...

Mostmár lassan kezdem sejteni hogy miről is van szó. Biztos betol egy családhoz mondván, hogy ott jobb lesz nekem. Mikor ezt a megoldást próbáltam neki felvázolni nem mondott semmit szóval a hallgatás beleegyezés. Én viszont ebben az esetben nem fogom befogni a lepénylesőmet. Nekem jó -mármint ha lehet jónak mondani- életem van itt Chae-val.

Mivel úgy sem látok semmit felesleges kinéznem az ablakon de azért fenn tartom a látszatot. Neki dőltem az anyós ülés melletti ajtó üvegének és vártam, hogy mi lesz.

Lassacskán már túlságosan is untam az életemet a gépjárműben. A rádió soha épetében nem fogott adást szóval csak egy CD forgott benne amive annyi a baj, hogy ezeket a számokat -amióta megvan- hallgatom utazásoknál és már a könyökömön jön ki az összes.

-Mikor érünk már oda? -nyavalyogtam.

-Még csak fél órája utazunk, legalább ugyanennyi. -cicceget türelmetlenségemen.

-Még ugyanennyi? Nem akarok ennyit ülni~ -nyávogtam.

-Hidd el nekem megéri. -és hiába nem láttam éreztem ahogy rosszallóan megrázza a fejét.

-Az éri meg, hogy elpasszolsz valakinek? Max neked! Én nem akarom! -akadtam ki teljesen.

-Mi lenne ha nem ítélnéd el a helyzetet mielőtt még semmit sem tudsz! -ez volt az utolsó csepp a pohárba.

-Jó jó... nyugi. Nem szóltam. -tettem keresztbe a kezeimet.

Az út csöndben telt, semmi érdekes nem történt. Chaeyoung vezetett én meg látványosan szenvedtem. Már megint felszólaltam volna amikor megálltunk és a motor sem búgott már.

-Itt vagyunk! -ütötte össze két tenyerét.

-De hol az az itt? -akadékoskodtam megint miközben kerestem a "kilincset".

-A Belvárosi Klinikának a hátsó parkolójában vagyunk és most be is megyünk. -nyitotta ki nekem az ajtót.

Nem tudom hogy lett ilyen gyors de nem is bánom.

-Akkor még sem passzolsz le? -léptem ki a járdára kisebb segítséggel.

-Remélem majd te fogsz engem. -hallható volt hangjában ahogy mosolyog.

-Azt ne mond hogy valaki elvállalt! -sikítoztam.

-Hát még meg kell vizsgálniuk de valószínűleg igen. -visítozott ő is.

El sem hiszem. Oly' sok sötét nap után valami történik. Valami ami lehet megváltoztatja az egész jövőmet és kilátásomat. Lehet lesz egyszer egy lány akibe bele fogok szeretni, feleségül veszem és lesz sok-sok gyerekünk. Ezt szeretném... de jelen pillanatban van egy kicsit fontosabb dolgom is. Hol és merre van a bejárat?

Valahogy csak betántorogtunk a tisztító és fertőtlenítő szerektől büdös hallba. Chaeyoung csak a kezemet szorongatta és vezetett, gondolom a pultig mentünk ott megálltunk és megtudakoltuk, hogy hova is kell mennünk.

Sok liftetés, sétálás és mindennek, esetleg mindenkinek nekimenés után eljutottunk a keresett helység bejáratához.

-Huh, itt vagyunk. -simított végig hüvelykujjával kézdejemen.

-Akkor menjünk be! Mire várunk? -túrtam bele idegesen tincseimbe amik valószínűleg eléggé szedett-vetetten állhattak.

Lassan kopogtatott az ajtón majd benyitott. Azért érezhető volt, hogy ez nem egy kórterem, hanem egy kellemes iroda. Lassan betotyogtam Chae-val és megvártam, hogy bezárja az ajtót magunk után.

-Jó napot kívánok! -hallottam meg magam mellől kísérőm hangját és ahogy éreztem éppen meghajolt.

Példáját én is követtem. Lassan, illedelmesen hajoltam meg, bár fingom nincs kinek.

-Áh, szép napot! Dr. Min vagyok és ő itt a fiam Yoongi. -muattata be a plusz egy személyt. -Minden bizonnyal te vagy Park Jimin. -hallottam meg ismét a kicsit sem fiatalos hangot.

Csak egy aprót biccentettem. Oké, hogy itt az orvos de mi a rákot keres itt a fia? Egyáltalán hány éves? Harminc? Hat? Nagyon frusztrált hogy nem adott semmilyen élet jelet magáról.

-Nos, olvastam hogy szeretnéd újra használni értelmes dolgokra a látószerveidet... -kezdett bele monológjába.

Sziasztok! 💗
Íme itt egy újabb rész, elég lapos de mar itt van Yoongi is~ 😍
Ha valakit érdekel [azaz senkit]: csináltam egy Instagram oldalt ahova a hülye meme-imet fogom kipakolni 😅:
kpop_meme_tupac69
Látszik, hogy kreatív vagyok... ☺️