Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part. 19

Yoongi pov.:

Idegesen ültem le az egyik kényelmetlen székre és vártam. Várni kell, több min egy egész napot.  Egy egész napig kell ott ülnöm és várnom, hogy apám mikor mondja azt, hogy bemehetek.

Viszont én sem vagyok tökéletes, nekem is akkor kell elmennem amikor hív a természet, pedig tényleg nem akartam meg sem mozdulni. Ha a szék nem lett volna odaaerősítve a földhoz akkor biztosan felborul, akkor még idegesebb leszek és valakit jól elgyepálok, aki éppen jön velem szembe.

Dolgomat elvégezve egy kicsit nyugodtabban léptem ki a fehér, tisztító szer szagú helységből és vissza sétáltam ugyanahhoz a székhez és ugyanolyan pozícióba foglaltam ismételten helyet rajta.

Chaeyoung a folyosó másik oldalán, velem szembe ült vagy feküdt, -mert ezt a pozíciót nem lehetett beazonosítani- és aludt. Eléggé lefáraszthattuk mert ugyan ő azt mondta, hogy ő fent lesz és ő is megvárja míg Chim felkel, nem tudta betartani.

Nagyon unatkoztam idegességem mellett és emiatt lettem olyan tehetetlen mint a kórházi ágyamon voltam. Kiszolgáltatott, unalmas és stresszes. Mi lesz ha elalszom és nem ébresztenek fel amikor bemehetek és Jimin mellett nem lesz senki aki segíthetne neki.
Rémálom...

-Yoongi~ nem úgy volt hogy nem alszol? -hallottam meg Chae hangját.

Mikor aludtam be? Pedig úgy figyeltem, hogy ez ne történjen meg.

-É-én nem aludtam. Csak pihentettem a szemeimet. -próbáltam menteni a menthetőt.

-Aham. Akkor nagyon mély pihenés lehetett mert már vagy tíz perce itt szenvedek veled. -mosolygott rajtam gúnyosan.

Hupszi... ez szívás.

-Te jó ég! Mennyi az idő? -kaptam a telefonomért és lelkem megnyugodott, amikor konstratáltam, hogy nem aludhattam többet egy jó háromnegyedóránál.

-Nyugodtan alhatsz, felébresztelek ha beengednek. Már én is ki pihentem magamat. -próbálta elmondani, hogy nem fáradt de ez a terve akkor hiúsult meg amikor ásított egyet.

-Van egy jobb ötletem! Beállitok néhány ébresztőt és mind a ketten tudunk pihenni. -vetettem fel brilliáns ötletemet és már a szerint cselekedtem is.

Miután feltoltam a hangerőt maxra próbáltam pihenni. Sikeresen elaludtam. Egy hajón ültem ami ki volt festve rózsaszínre, köztudott hogy nem szeretem ezt a szint annyira de ez nem volt olyan szemkibaszós, inkább kellemes. Felhő csak néhány volt az égen amit meg tudtam szemlélni hiszen a padlón feküdtem, hanyatt. Mivel lelkibékém valahol a felhőkön túl volt ezért még egy kis ideig gyűjtöttem magamba az energiát, hogy felüljek.

Mielőtt akármilyen testi mozzanatot tehettem volna a hajó megállt. Mikor felültem rá kellett jönnöm, hogy teljesen egyedül vagyok ezen a tenger szerűségen és ez nem is a Souli kikötő. Egy kis öbölben ütközött neki a hajó eleje a homokos partnak és így biztonságosan ki tudtam szállni. Egy kis erdő tárult elém, ritkán voltak fák de még így is elég árnyékot tudtak nyújtani a süsmőben élő állatoknak.

A parton végig tudtam sétálni, kémleltem az erdőt és próbáltam keresni egy olyan ösvénynek nevezhető járást amin ki tudok innen jutni a civilizációhoz ha itt van olyan. A homokos part hibátlan homok folyosója olyan kellemesen puhának tűnt, hogy inkább le is vettem a cipőmet. A távolban egy csomó fekete vihar felhő volt ami olykor közelebbinek, olykor távolabbinak látszott. A tenger megnyugtató illata miatt viszont nem tudott érdekelni a haladó égiháború így nem is siettem el, sőt! Pont annak az irányába haladtam.

Mikor újra a lábam elé néztem és a kiszemelt utamra annak a végén -hiszen onnantól már csak tenger és fű volt- egy rókát pillantottam meg. Kis, vörös állat amely lehet, hogy egy pillanatra megijedt tőlem de aztán közeledni kezdett felém majd pár lépésnyi távolságra tőlem megàllt és leült velem szembe. Mély fekete szemei azt diktálták, hogy vigyáz rám, a tengerre, az erdőre és a partra, annak minden egyes homok szemcséjére és körülöttünk élő állatokra. Mégis tudtalanságot sugallt az a mozdulat sora ami szerint a lassú dagály miatt egyre közeledő vízbe tette mancsát majd gyorsan elhúzta. Ijedten hátrált el a "védelme alatt" álló víztől így az eddigieknél is közelebb jött hozzám. Mikor tudatosult benne, hogy már majdnem hozzáért a lábamhoz a szőre, ijedten szaladt vissza az erdőbe és bújt el a bokor tömkeleg között.

Halk sóhajomra senki nem adott semmilyen választ csak a tenger halk zubogása. Leültem a nappal szembe amely most kellemesen melegítette a körülöttem lévő levegőt és vizet. Vajon milyen a víz? Pár perc érdektelen ücsörgéd után végül úgy döntöttem megnézem; jobb lábamat bokától lefelé mártottam a sós vízbe. Fura... hirtelen hideg, ismeretlen és beteges volt de egy másodperc töredéke után lett nyugtató és kellemes hőmérsékletű. Mintha megváltozott volna.

Egy sirály szállt el fölöttem, éppen vártam, hogy lehet volt olyan ügyes és a fejemre tojik de nem tette. Vagyis két másodpercig bizton állítom azt hittem de amikor jobb vállamra pillantottam megláthattam a "küldeményemet". Mérgesen zsörtölődtem egy kicsit majd elkezdtem lemosni magamról a körülöttem lévő vízzel amiben mostmár két lábbal álltam. A kedves madár közben úgy döntött, megtisztel társaságával és leszállt a vízre két méteres körzetben. Egy ideig csak nézett mindenttudó, teli de mégis üres tekintetével ami ingázott a nap, a víz és én kötöttem. Lebukott a víz alá majd feljött a felszínre, olyan volt mintha akarna a felszín alatti világból mutatni nekem valamit. Mivel tényleg nem jött jobb dolgom mostanában, úgy döntöttem gyorsan leveszem a pólómat, nadrágomat és bekukkantok oda ahova kettőnk közül eddig csak ő mert benézni.

Helloka~
Milyen szép napra virradtunk. Nem tudom mit szívtam de annyit elárudlhatok, hogy én is szoktam ilyeneket álmodni csak azoknak semmi értelme nincsen...
Ezt a részt direkt ilyen érdektelenné írtam, hogy még kelljen várnotok pár napot, hogy kiderüljön mi lett Jiminnel ^^
De én így mutatom ki a szeretetemet, nah!