Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part. 24

Most van itt az ideje annak, hogy amire eddig szükségem volt és hiányoltam, megkapjam. A rengeteg unalmas nap után végre lesz értelme felkelni, színekkel pompázó falak között lenni vagy az erdőben sétálni és élvezni a látványt. Feltéve ha most képes leszek produkálni magamat és a műtét is sikeresnek bizonyul.

Sajnos nem dobhat az ember mindig hatost, nem mindenkinek sikeres az élete és nem lehet az ember mindig tökéletes formájában. Azért remélem nekem sikerült az utóbbi pár napban valami pozitívat kapnom. Már csak ki kell derülnie...

Az életem boldogsága miatt már nem is nagyon aggódom, akármi is lesz Yoongi mellettem fog állni és segíteni fog... szeretni úgy mint senki más. Hiszen az életben talán nem is az egészség a legfontosabb hanem a szeretet ami körül vesz minket. Amire én csak most jöttem rá... amióta ismerem ezt az embert. De ha már szükségem van segítségre akkor biztosan nem vagyok egyedül, megbízom benne.

Ha valaki elmondaná mi lesz a végkifejlet akkor is ugyanilyen görcsösen piszkálnám a takaró szélét, akkor is valószínűleg ilyen kellemetlenül szúrna a gyomrom és akkor is szükségem lenne a többi szeretettel teljes emberre akit ismerek.

Ajkaimat egy kicsit felndvesítettem de ez sem segített egy kicsit sem így elkezdtem az előbb még száraznak bizonyuló felületet harapdálni. Szerencsére most senki nem szólt rám, most még ezt is elnézik nekem.

Mély levegőt vettem majd egy kicsit meggondolatlannak tűnő mozdulattal felnyitottam a szemeimet. Minden eszméletlen világos lett, minden más volt... ebben a "dimenzióban" semmi sem volt olyan vége láthatatlan sötét mint amiben én eddig éltem. Gyanítom a fehér minden árnyalatában pompázott a terem ami egy kicsit bántotta a szememet de pár kisebbb pislogás után már nem zavart.

Az ágyammal szemben egy elég szemet szűró "pamacs" ékeskedett lassan forgóldva a testrészt tartó kézen. Mikor felemelte a fejét az elmémben minden teljesen átvarázsolódott. Yoongi szép arca töltött be mindent. Szépen ívelt szemei voltak, a világ legboldogabb csillogásával díszítve. Fülében fülbevalok lógtak, nem volt sok de nagyon jól néztek ki.

Ajkai is szebbek voltak mint ahogy elképzeltem, az egész ember sokkal élénkebb és élettel telibb volt mint ahogy ő azt eddig mutatta. Ujjain a gyűrűk amikor össze koccantak azt engedték következtetni, hogy hanyagul hordja azokat pedig nem így volt. Nagyon szépen és rendezetten volt öltözve, nagy sötét pulcsija majdnem a combja közepéig ért, olyan volt mintha abba akart volna elbújni a fájdalom elől ami nem is létezik.

Felállt a székről és oda jott, közelebb hozzám, erősödött az illata, erősödött a lépteinek a hangja cipője nem szúrt szemet, annyira nem is érdekelt. Mikor két lépés után oda ért mellém a mosolya még szélesebbé vált mint amilyen eddig volt, fogai legalább olyan fehérek voltak mint a takaró amit eddig szorongattam, de már nem volt rá szükség.

Amint ránéztem elszállt minden fájdalmam, minden stresszem és pesszimista gondolatom.

A romantikus pillanatot Dr. Min szakította félbe, próbált udvarias lenni több-kevesebb sikerrel:

-Jimin, milyen érzés?

-Olyan fura, különleges. Kár, hogy eddig ebből kimaradtam. Komolyan mondom nem is tudom, hogy eddig hogy tudtam e nélkül az érzés nélkül élni! -fejemet felé fordítottam és úgy magyaráztam de amikor ránéztem egy kicsit megijedtem.

Komolyan mondom Yoongi apukája olyan mint Yoongi csak egy kicsit látszik rajta, hogy több időt élt. Pislogtam párat, hátha csak az agyamra ment a fiú szép arca de nem. Akkor mindenki ugyanúgy néz ki vagy mi van?

-De ugye nem fáj meg semmi ilyesmi? -hallottam meg Chaeyoung hangját a szoba másik sarkából.

Tényleg, Chae! Az ő arca volt a legfontosabb mielőtt megismertem volna Yoongi-t. Gyorsan felé kaptam a fejemet, ott állt az ágyam sarkánál. Kicsit meggyötörtebb volt de ezt a hangján és a léptein is lehetett hallani. Ránéztem az arcára és megnyugodtam, hogy nem mindenki néz ki ugyanúgy ezen a földön csak Min-éknél van nagy hasonlóság. Haja hosszú volt és sötét, majdnem fekete. Szemöldöke szépen meg volt ívelve gondolom a smink miatt. Nagy szempillái majdnem felértek a szemöldök csonjáig, gondolom ezzel sem született csak úgy. Chaeyoung még úgy is alacsonyabb volt Yoongi-nál hogy látszott rakta hogy magassarkúban van.

Mosolya neki is széles volt és csak azt sugározta ki magából hogy ennél boldogabb napja ritkán adodik. Hát nem tudom... szerintem ők ketten össze véve nem olyan boldogak mint én egymagamban. Yoongi egy kicsit arrébb állt, hogy Chae is oda tudjon jönni hozzám, megölelgetett, megpuszligatott és vagy ötszázszor elmondta, hogy mennyire örül, hogy jól vagyok és hogy mennyire megijedt amikor látta hogy mennyire rosszul éreztem magamat.

Yoongi nem beszélt sokat, gondolom tudja hogy én story time-okat nem szeretek hallgatni ha én is benne vagyok. Meg nem is egy olyan nagyon beszédes fajta, csak akkor amikor ketten vagyunk... erre akkor engedett következtetni amikor Hoseok a múltkor megtisztelt jelenlétével... egyszer majd meg akarom ismerni a többieket is akikről Yoongi annyit mesélt.

-Arra szeretnélek kérni titeket, hogy hagyjátok pihenni Jimin-t egy kicsit, nem szabad megerőltetni most a szervezetét. -paterolta ki őket Min doktor amikor látta, hogy az ötszázegyedszerre hallott izgalmas történet után kezdett lankadni a figyelmem.

Mikor elhagyták mindannyian a termet én egy kis forgolódás után el is aludtam...

Helloka~
Íme itt van A rÉSZ! Nem lett hosszú és sokat is késett de remélem nem okoztam csalódást! ^^
Szerintem még maximum egy vagy két rész lesz és egy befejező cucc aztán búcsút intek a könyv írásának...
Szerintem ezt a részt vagy négyszer írtam újra ezen a héten mert egyik sem  jó... ez sem lett olyan amilyet én akartam de hát ez van...
Közben ha gondoljátok írjatok meg nekem, hogy milyen shippel legyen a következő könyv (azt leszögeztem hogy VKook-ot és JiKook-ot ezen az oldalon nem fogtok találni, köszönöm a megértéseteket💞)!