Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part. 17

-Csá Yoongi! -tört be az ajtón Hobi.

Nem tudom honnan és mikor tudta meg, hogy hol a jó rákomban lábadozok de azt a személyt meg folytom.

-Szia Hope! -néztem rá unott, mindent sejtető arckifejezéssel -Jimin, bemutatom neked Hoseokot, Hoseok ő itt Jimin! -nagy szerencsémre közben eszembe jutott hogy ők még véletlenül sem találkozhattak.

-Örvendek Jimin! Sokat hallottam rólad. -lépett oda az alacsony fiúhoz a jövevény.

-Én is rólad. -fogadta el a kézfogást az alacsonyabb.

-Né' már! -mutatott rá Hope idétlen fejjel és rám mosolygott ugyanolyan röhelyes arccal -azt hittem szégyellsz!

Az egész napom abból állt, hogy magyaráztam nekik minden féle faszságról ami valamelyikőjüket érdekelte. Végül sikeresen haza pateroltam a félnótás őrültet és ismételten egyedül maradtam Jiminnel. Az alacsony még mindig mosolygott, mosolygott azon amit Hobi mondott neki és én nem hallottam mivel az idősebb kirángatta szerencsétlent és ott mondott neki valamit ami valószínűleg nagyon is tetszett az alacsonyabbnak.

Szépen vagyunk... én mutatom be őket egymásnak aztán meg kizárnák a beszélgetésből. Viszont nem mertem megkérdezni Chim-et, hogy miről beszéltek mert akkor lehet hogy megint olyan rossz... vagyis inkább feszélyezett hangulata lesz.

-Figyelj Yoongi? -szólalt meg a semmiből.

-Tessék.

-Mit gondoltál először arról, hogy a környezetetben szinte senkisem hetero? -szinte alig hallottam.

Biztos azért hallgatott ennyi ideig mert gyűjtötte magában a lelki erőt és a bátorságot. De most rajtam volt a sor hogy elgondolkozzak azon amit mondok.

Ha azt mondom neki, hogy nem zavart akkor sosem tudja meg, hogy én sem vagyok hetero.
Ha azt mondom, hogy zavart akkor lehet hogy az a kis remény hogy ő is meleg vagy legalább biszexuális semmi válik és nekem és neki is annyi.
Ha viszont azt mondom, hogy én is az vagyok akkor ki tudja mit reagál?

Halkan szusszantam egyet és gondolkoztam a választási lehetőségeim közül melyik lenne a helyes avagy az arany közép. Egy pillanatra felvezettem rá a tekintetemet és össze szorult a szívem... ennek az embernek nem tudok sem hazudni és nem is tudok elhallgatni előtte semmit. De ha az ő érdekeit nézem akkor én olyan szarul fogom érezni magamat mint még soha.

Joga van tudni...

Ha most abban a halott szempárban lenne élet biztos, hogy rájött volna az egészre vagy semmire sem. A szemeink olykor csalnak... de neki hijába vannak ha nem tudja őket használni. Mit kezdehetne vele egy agyon törött srác, hiszen még fel sem tudok kelni innen. Egy rakás szerencsétlenség lennénk akiknek szükségük van a másikra de mégsem hiszen csak tehernek tudnánk nevezni egymást. Szóval, ha most eltussolom egy részét akkor később meg ki tudom egészíteni amikor már mind a ketten normális életet tudunk élni... milyen szép lesz, ha lesz és Jimin is így gondolja.

-Nem zavart. -ebben a két szóban szinte semmi sem volt benne amit elakartam mondani, így számomra semmi értelme sem volt.

-Értem. -hangjában nem tudtam felfedezni semmilyen élt és szinte semmi érzelmet.

Majd talán legközelebb egy kicsit jobban sikerül, egy kicsit több pozitív dolgot tudok majd felsorolni a színtvallásom mellé. Talán majd egyszer, egy szebb jövőben ő is többet fog mondani, vagy nem fog semmit sem mert meg fogjuk érteni egymást szavak nélkül.

De ahelyett hogy hamis álmokban ringatnám magamat -most hogy itt van, csak ő, egyedül- inkább kommunikálnom kéne vele és erős kezet nyújtanom neki, hiszen erre van szüksége, és nekem ez az egyik legfőbb feladatom. Szeretni és segíteni...

Szeretni, mert ezt én tudom a számára a legprofibban nyújtani és segíteni mert nem úgy tűnik, hogy más nagyon akarná és ha szeretem úgyis megvédem. De ha kevésbé szeretném akkor is megvédeném?... Fogalmazzunk úgy; megvédhetném. Mert akarákhogy is nézzük, eddig nekem úgy tűnt, hogy akárkivel találkozott azok mind szerették de Chaeyoungon és rajtam kívül nem nagyon álltak ki mellette. Nem hiszem, hogy számára két ember elég lenne, hiszem az ember egy szociális lény -már aki- és szüksége van minél több társa megismerésére. Hiszen ezért vagyunk ilyen sokan, nem?

Lassan felemelkedtem a párnámról amire persze Jimin rögtön ugrott, hogy mi a baj? Amire én csak egy mosolyt tudtam küldeni felé, amit ő nem látott de biztosra veszem hogy érzett. Hiszen ez olyan mint valami hatodik érzék ami az évek során alakult ki nála, megérzi hogy mi történik körülötte vagy milyen a hangulat... arcok nélkül. Ezért gyanítom, hogy élete végéig tisztelni fogom, annyira szeretem ha nem kell mindent megmagyarázni valakinek, főleg ha abban semmi érdekes nincsen.

-Nyugodtan maradj, csak a párnámat igazítom meg. -mosolyogtam rá tovább.

Igazából ez is csak egy ürügy volt, hogy közelebbről megtudják nézni az arcát, hogy minden rendben van-e és az arcvonásaibol ítélve: igen. Bár én tényleg nem vagyok jó ebben mivel én sokkal többet tudnék kiolvasni egy tekintetből mint egy egész arcból amelyben nincs tekintet.

Sziasztok!
Tegnap nem nagyon adódott alkalmam kirakni a részt (Mondocon) de ma pótolom!💪
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az 1k megtekintést... borzasztó jó érzés, hogy ennyien követitek a sztorit!😘💜💜