Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.8

Yoongi pov.:

Az egy dolog. De ha valakinek zavaros az élete akkor mindegy hogy látja-e azt vagy sem. -magyaráztam tovább.

Igazából itt a zűrös és zavaros szerelmi életemre gondoltam de inkább rá hagytam a dolgot.

-Neked hogy lenne zavaros az életed? Hiszen, olyan példás és jó. -grimaszolt rám.

-Tudod, nem mindig. -beharaptam alsó ajkaimat és azon töprengtem hogy elmondjam-e neki a "kis titkomat" de végül arra jutottam, hogy ez még korai lenne, úgyhogy nem mondtam tovább.

-Értem, de tudod... akárhogy is lesz én is szívesen kiállok melletted. -szuszogott a semmibe.

-Köszönöm. De mégis miért? -néztem én mindenhova csak nem rá, az előbbi kis problémázásom után jobban járok ha úgy foglalkozom vele mintha egy teljesen 'egészséges' ember lenne.

-Mert te is azt teszed és remélem mindig is tenni fogod. Már a nyakamon van a műtét és én bevallom férfiasan, hogy nagyon fosok tőle. -vörösödött el.

Ígyis-úgyis nagyon szépnek találtam, ha nem most beszélnénk először akkor tuti, hogy megöleltem volna de így inkább maradtam a seggemen. Jó pár perc kínos csend után megint megeredt mind a kettőnk nyelve és már csak arra eszméltem fel, hogy korog a gyomrom.

-Nem vagy éhes? -szakítottam meg lendületes társalgasunkat.

-D-de... de tudod... én nagyon finnyás vagyok és nem akarlak megbántani meg ilyenek. -borult lángba az arca ismét.

-Nem baj az. -legyintettem -csak kóstold meg, te biztos őszinte leszel velem ha nem ízlik... -vezettem a konyha felé -én csináltam.

-Oh, akkor biztos hogy finom. -ment az a séta neki magától is.

-Hát én nem vennék rá mérget de azért nem fogsz belehalni. -vettem le egy tányért az egyik polcról majd utána egy másikat is.

Kiraktam az egyikre egy keveset majd magamnak egy kicsit többet. Mind a kettőt leraktam az étkezőben elhelyezett asztalra és leültettem Jimint is velem szemben. Kezébe nyomtam egy evőpálcikát és vártam hogy történjen valami.

Jimin pov.:

A kezembe adta az evőeszközt és várt. Mivel én tényleg eléggé válogatós vagyok, először inkább megszagoltam, nem volt rossz illata, sőt! Azon gondolkoztam, hogy ezt biztos hogy ő csinálta-e és nem vette valahonnan de inkább megvontam a vállamat és olyan, egye fene mozdulattal tömtem a számba egy kisebb falatot.

Először megijedtem, mert hogy is mondjam, meleg ételre gondoltam amikor arról volt szó, hogy kajálunk. De rá kellett jönnöm, hogy az étel íz világához ez a hűsítő hőmérséklet sokkal jobban passzolt szóval csak csöndben toltam magamba az ebédet -vagyis remélem még lehet annak hívni-.

Megkajáltunk és én minden kérdésére őszintén válaszoltam. Valószínűleg egy kicsit sok információt közöltem vele mert egy picit bele zavarodott de nem nagyon tudta érdekelni a dolog egyikőnket sem. Lassan kezdtem érezni a fejem súlyát de nem akartam elmenni, túl jó volt vele elütni az időt. Olyan rendes és aranyos, egy rossz szava nem volt, mindig mindent elmondott, hogy hogy néz ki, milyen színe van és eszméletlen sokat foglalkozott azzal, hogy milyen képet "fest le" nekem.

Nem is ismertem magamra, arra a Park Jiminre aki mindig, minden nap a leckéket hallgatja, aki csak ül és "filozófál" vagy alszik és szenved. Végre volt viszonylag annyi életkedvem, hogy ne jussanak eszembe a hiányosságaim. Hogy ne a jövőmre gondoljak hanem a jelenre. Teljesen más embernek éreztem magamat mellette és ezt csak neki köszönhettem, remélem nem érzi rosszul magát amiért meghívott vagy ilyesmi. Nem szeretném, hogy egyoldalú legyen ez a sok érdekes érzés ami bennem kering.

Yoongi pov.:

Életemben nem beszéltem ennyit mint most, ezen az egy napon. Az elején egy kicsit vissza húzódó és halk srácnak mutatkozott de megnyílt nekem. Leírhatatlanul jó érzés, hogy tudok valakinek a közérzetén segíteni és többet szeretnék érte tenni.

Istenem, olyan aranyos amikor nevet vagy kuncog, elkondolkozik valamin vagy csak következtet a látványra a többi körülményből. Egy igazán aranyos srácra leltem benne, nem hiszem hogy bármikor is el tudnám engedni. Pedig már látszik rajta, hogy fárad... gondolom nem szokott hozzá az ilyen "sokáig beszélek sokat" dologhoz de ha egyszer jól érzi magát akkor minek küldjem el.

Éppen lázasan mesélte, hogy hogyan sikerült megtanulnia a második világháború összes dátumát amikor észre vettem, hogy valaki lázasan próbál velem kommunikálni telefonon -az már mellékes hogy le volt némítva-. Nem akartam megzavarni de inkább megnéztem, hogy kinek hiányzom ennyire. Amikor végre sikerült a kezem ügyébe venni a készüléket egy kicsit megijedtem, már majdnem este fél tízet mutatott a képernyő. Persze így következtetni lehetett, hogy nem más érdeklődött kilétünkről mint Chaeyoung.

-Hallod Jimin? Chaeyoung telefonál. -szóltam bele mondata közepébe.

-Oh, értem. És mit szeretne?

-Hát nem tudom, még nem vettem fel. -vontam meg vállamat majd a zöld gombot megnyomva figadtam a hívást és ki is hangosítottam.

-Szia Yoongi! Hogy vagytok? Ne menjek Jimin-ért? -hadarta gyorsan kérdéseit a nő.

-Öh H-Hello! Nem tudom, ne tőlem kérdezd. -mikor befejeztem a mondatomat egyből Jiminre néztem aki pár másodperc habozás után megvonta a vállát és megszólalt.

-Nem tudom mennyi az idő. -mondta halál nyugodtan.

-Fél tíz lesz. -mondtuk egyszerre a nővel.

A fiúnak egy kicsit sok idő kellett ahhoz hogy feldolgozza vagy ha nem ahhoz akkor csak azért ült ott olyan ridegen mert gondolkozott, hogy reggel vagy este... vagy nem tudom.

-Akkor gyere. -vonta meg a vállat mégegyszer.

Én csak bólintottam majd amikor Chae is beleegyezett letettem. Még beszéltünk egy kicsit de az már nem volt olyan önfeledt mint a kis telefonálás előtt.

Meghallottuk a csengőt amitől nem csak Jimin hanem én is nagyon megijedtem. Feltápászkodtunk mindketten és kivezettem az előszobába, nem akartam be hívni a nőt de ha egyszer az illem így van megírva...

Kinyitottam az ajtót és be invitáltam Chaeyoung-ot. Amíg én segítettem Chim-nek öltözni addig még beszéltünk.

-Köszönöm szépen, hogy itt lehettem. -mosolygott rám az alacsony fiú.

-Nagyon szívesen! -mosolyogtam én is.

-Legközelebb te jössz hozzánk. -intett egyet majd a hölgy segítségével el gyalogoltak az autóig.

Olyan boldog voltam hogy nem tudtam aludni. Inkább kivonultam a nappaliba és megvártam a fejleményekkel apámat is. Ő mindig olyan nyugtató társaság...

Halika~
Huh, egy kicsit későn jutott eszembe, hogy ki kéne rakni ezt a részt de még szerintem sokan el fogjátok olvasni így is....
Már március van~ embik! Olyan kár, hogy még mindig ilyen rohadt hideg van... de azért nem olyan szörnyű
Remélem szép napotok, hétvégétek lesz!💜

180301