Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part. 32

Yoongi pov.:

Miután mindenkit sikerült befűznom a tervembe eszembe jutott, hogy szegény Jiminnek talán az előkészületek eléggé unalmasak lehetnek szóval megkértem Hoseokot, hogy legyen szíves üzenetekkel boldogítani szerencsétlent.

Boldogan mentem vissza ma már sokadjára a tanítási órára, hogy mostmár tényleg ne kelljen többet kikéreszkednem valami ürüggyel a hátam mögött viszont mire leültem újabb üzenetet kaptam ismételten Hope-tól, annyi állt benne: Nem szeret •_•

Kikerekedett szemekkel kérdeztem a megszólalása miértjére miközben próbáltam nem túlzottan feltűnőnek tűnni a negyvenes éveiben járó tanárnőnek. Hoseok csak annyit válaszolt, hogy ne haragudjak de a szórakoztatás nem fog menni mivel a zaklatott fél úgy döntött, hogy a telefonját kikapcsolja és mindenki számára elérhetetelenné teszi magát... és azt ne felejetsük el hozzá tenni, hogy mind ez miatta.

Eléggé furdalt a lelkiismeret, hogy ezt az antiszociazálódást Jiminből én váltottam ki de az ő érdekében mindent megteszek. Apa írta hogy a "páciense" eredményei kitűnőek és hogy hamar végezzek mert ahogy ő látta kezdett szegény elég szarul lenni a teljes egyedülléte miatt.

Mivel ennyi balul sült dolgot nem tudtam egyszerre elsimítani a kicsöngő után haza slisszoltam és rendbe szedtem magamat. Írtam apámnak, hogy mostmár közölheti Jiminnel az eredményeket és Chae-nak hogy vissza mehet a kórházba és már én is indultam az említett hely felé.

Jimin pov.:

Már majdnem tényleg teljesen elnyomott az álom amikor ismerős cipőkopogást hallottam és a hanghoz köthető személy is hamar megjelent. Chaeyoung kicsit lassan haladt a folyosón mintha várna valamit de végül nem tettem sebességére megjegyzést.

-Szia Chim! Az eredmények még mindig nincsenek meg? -leült mellém és úgy faggatott mikor pontosan tudta, hogy akkor már rég haza cipeltettem volna magamat vele ha meg van az állapotom elmei formája is.

-Nem, nincsenek. Mit jót csináltál ma? -mindig megkérdezem tőle ha úgy adódik hogy kimerül a beszélőkéje.

-É-én háth öh... -oktalan zavarodottságát Dr. Min léptei zavarták meg.

Pedig akkor tényleg azt hittem, hogy megfogtam valami csúnya dolgon Chae-t és még baszogathatom egy kicsit vele dehát Dr. Min-nek is ilyenkor kell meg jönnie, ez a pasi már idegtépő... tipikus orvos.

-Nincs semmi gond, mehetsz haza. Legközelebb egy hét múlva várunk vissza. -nem volt nála semmi papír és még a köpenye is frissen volt lecsöppentve kávéval.

Ugye nem csak relaxált abban a baszott jól hűtött irodában amíg én itt rohadtam meg? Tévedtem, Dr. Min nem tipikus orvos, Dr. Min az az orvos akit én egyszer keresztbe lenylek.

Chae egy bólintassal jelezte, hogy megértette és a táskát felkapva kezdett el vonszolni a kijárat felé. Ebben az volt a fura, hogy az ilyen helyzeteken inkább ő szokott kiakadni de most le se tojta. Mégegyszer mérgesen végig mértem a fő orvost aztán végleg eltűnt a szemem elől.

Kiérve az épület elé egy ismerős alakot pillantottam meg egy nem igazán hozzá illő tárggyal a kezében. Yoongi volt az egy szál füstölgő cigivel az ujjai között. Mikor megpillantott azonnal eldobta a csikket és eltaposta majd zavartan közeledett felém.

Még egy plusz pont, hogy mérges legyek rá.

Áltattam még egy ideig magamat ezzel egészen addig amíg pontosan nem állt meg előttem.

Ekkor gondoltam bele abba hogy mennyire hiányzott... mondanám hogy az illata legfőképp de a cigaretta füstön át elég nehéz volt kivenni a kellemes eszemciát. Elvette Chae kezéből a táskámat, ijedten néztem fel rájuk amolyan, Most meg mi a jó rákot csináltok? -arckifejezéssel.