Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.13

-Meghoztam a kaját! "Jó reggelt" Chim! -rontott be Chae, majd gúnyosan köszöntötte az alacsonyabbat.

-Neked is! Mit hoztál? -szimatolt bele a levegőbe.

-Csak a mostanra már a kedvenceiteknek nevezhetőket. -rakta le az asztalra a tálcákat, majd szét osztotta az ebédet.

Amióta Jiminnel "együtt lakom" észre vettem, hogy nagyon oda figyel, hogy mit eszik és mennyit mivel keveset sportol. El tudom képzelni mennyi lehet az a "kevés" ha már látszanak a kockái is... Nem azt mondom, hogy nekem nem nincsenek vagy, hogy nem járok rendszeresen kondizni de így még tökéletesebb.

-Hát akkor -csapta össze tenyereit Chae- Jó étvágyat mindenkinek!

-Jó étvágyat! -mosolyodtam el amint megláttam, hogy Jimin éppen a doboz kibontásával szerencsétlenkedik és rápillantottam a harmadik személyre is a szobában.

Chaeyoung csak a fiú keze felé biccentett, hogy segítsek neki és egy óriási mosolyt küldött felém amire válaszul ugyanezt tettem és Jimin felé fordultam.

-Segítsek? -hiába vagyok azon, hogy ne úgy viselkedjek vele mint akit annyira lebecsülök -mert ugye ez nem így van- de mégis muszály mindenbe bele tolnom a pofámat.

-Aha, légyszíves! -nyújtotta felém az ételt amit én "ki is szabadítottam" majd vissza adtam a kezébe.

Az ebéd elfogyasztása közben nem váltottunk különösebben szót egymás között de nem is bánom, nem szeretem magvárni a kérdéseimre a választ még arra a kis időre sem amíg le nyelik a falatot a teli szájjal beszélés pedig a rémálmom.

Ma Jiminnek is valószínűleg otthon kell aludnia hiszen neki is kijár a rendes és kényelmes pihenés szóval úgy döntöttünk Chae-val, hogy rábeszéljük a dologra amit több-kevesebb huza-vona után sikeresnek nevezhetünk. Úgy fél tizenegy körül az ellátónknak sikerült kipaterolnia a kórteremből az alacsony fiút aki annak ellenére, hogy megígérte, hogy ő ma tényleg otthon lesz és tényleg aludni fog alig lehetett meg mozdítani.

Amikor végül egyedül maradtam a fejemet a párnára vissza ejtve kezdtem el a falat pásztázni. Egyszerűen hihetetlen, hogy az ember élete egy másik ember és tőle függetlenül egy buli alatt/után/miatt megváltozik. Úgy érzem, hogy a személyiségem is megváltozott talán nem is kicsit, és nem is rossz értelemben. Amióta szebbé teszi a mindennapjaimat a pár hete szinte élettelen fiú azóta kevesebbet üvöltözöm, idegeskedek. Szinte alig rágom a körmeimet és a számat. És nem mintha alkalmam adódott volna egy szál cigaretta elszívására de nem is volt rá szükségem, nem kellett.

Olyan szokatlan és szinte mesebe illő, hogy egy szerencsétlen srác egy látszólag tökéletes életű fiú életéből az övéhez képest nem is olyan rossz dolgokat képes csak úgy kiseperni. Pedig szinte semmit sem csinált, csak meghallgatott, nevetett a Jin hyungtól tanult favicceken és velem volt amikor csak tudott és amikor hagyták/hagytuk neki.

Talán ez a különleges benne...
hogy a puszta jelenlétével képes boldogabb és jobb embert faragni belőlem. Talán ez a kötelék jelenti azt amit a cuki, rózsaszín felhős szappan operák és filmek próbálnak elég ócska és mocsok módon átadni elég kevés sikerrel. Akkor nagyon rosszul csinálják, ami egyedül megközelíti ezt az érzést az a zene. De csak is a minőségi fajtából. Az ember mindig talál egy-egy olyan számot ami a jelleméhez, az érzéseihez és a szituációhoz kapcsolható vagy csak szimplán megtetszik neki benne egy hang, egy mondat, egy üzenet.

Most ha választanom kéne egy olyan számot hallgatnék röviden ami Jiminhez vagy Jiminre hasonlít; egyből több élet energiával néznék szembe a gyógyulásomhoz vezető nem is olyan hosszú úttal.

Jimin lenne az én zeném...

Ha haza érek egyszer és "működő képes" állapotban leszek le fogok ülni és csinálni fogok egy pár olyan vázlatot amellyel le tudom írni őt. Amellyel csak megpróbálom megközelíteni a szépségét. Nem kell teljesen rá hasonlítson mert hozzá fogható, semmi sincs a Földön. Ő mindig szép és szinte elérhetetlen a mozdulataival, a mondanivalójával, a lépéseivel, az érintésievel -már amennyit tapasztalhattam-, a hibáival és neve-

Valaki kopog azon a hülye ajtón és nem hagy elmélkedni. Pedig a magamban lefolytatott "rövid" monológom vagy inkább áradozásom közepénél tartottam. Nagyon nagy geciség lenne ha azt mondom -akárki is legyen az- hogy most nem jöhet be?

Nem hiszem, hogy olyan sok ideje üldögélhetek itt, egymagamban, hogy végig bambultam volna az éjszakát.

Márpedig a gondolatok gyorsabban szállnak akárki fejében mint a legjobb minőségű és legmodernebb űrhajó a fellegek felé.

Csak Jimin és esetleg Chae társaságát vagyok hajlandó elfogadni már pedig ők nem is olyan rég elhagyták az épületet. Nekem most nincs hangulatom különösebb sajnálkozás és kérdezősködés hallgatásához.

Most, hogy így végig gondoltam talán még Jungkook vagy Hoseok képét sem tudnám elviselni. Ők most túl komolytalanok lennének a kicsit sem csili-vili kedvemhez. Kétlem, hogy Namjoon fordítana rám különösebb figyelmet, mert akinek valami baj van a párjával az bizony nem az egyik távolabb eső haverját fogja pátyolgatni.

Akkor remélem egy idő után megunja a kopogást -mert ugye amíg nem szólok csak nem nyit rám- és haza megy. De az illető nem éppen egy türelmetlennek tűnő alaknak bizonyult.

Sziasztok!
Szerintetek megtudjuk, hogy Jimin mit akart mondani? Én tudom😁😁