Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part.5

Chaeyoung -mert mint utóbb kiderült így hívják- megadta a számát és már el is mentek. Én csak apám felé fordultam akinek a füléig ért a szája.

-Bevallom fiam, azt hittem csalódnom kell benned! -nevetett fel.

-Akkor sok lehet a belém vetett bizalmad... -forgattam meg szemeimet -amúgy is, szerinted mikor hívjam? Reggel? Délben? Délután? Este? -soroltam az esedékes időpontokat.

-Szerintem neki mindegy, nem jár iskolába. -vonta meg a vállát.

-Basszus, hogy nem gondoltam bele. Persze hogy nincsenek barátai. -csaptam homlokomra. Gyorsan megnéztem, hogy milyen messze laknak, nagyjából kiszámoltam, hogy mennyi idő lehet nekik hazaérni és még hozzá csaptam egy félórát. A kiszámított időpontig csak ültem apám irodájában és néztem a szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb, ellenszenvesebbnél ellenszevesebb betegeket. Amikor úgy gondoltam, hogy hazaérhettek elő vettem a telefonomat és kimentem a bejárat elé.

Előkerestem a zsebem aljáról a kis, cigis dobozomat. Igazából nem vagyok nagy dohányos, azt hiszem ebben a félévben először gyújtok rá, ami azt jelenti ha így folytatom akkor elég lesz az egész doboz egy évre. Gyorsan elszívtam a mérgező rudat de iagzából csak azért van erre szükségem, hogy abban az álomban ringassam magamat hogy megnyugodtam.

Keresgélni kezdtem a számot és amint megtaláltam rá is nyomta a 'hívás' gombra. Gyorsan kell cselekednem, hogy ne legyen időm megfutamodni.

Sokáig csak kicsengett... már-már kezdtem azt hinni, hogy nem veszik fel. Éppen emeltem volna el a készüléket a fülemtől amikor Chaeyoung hangját hallottam meg:

-Hallo!

-Szia Chaeyoung! Én vagyok az Yoongi. -igyekeztem a legaranyosabban beszélni.

-Áh szia Yoongi! -ebből azt tudtam leszűrni, hogy ott van a közelében a "kőrözött személy" -várj egy pillanatot!

Én türelmesen vártam egy kis ideig amikor is meghallottam Jimin érdeklődő hangját:

-Szia Yoongi!

-Szia! -haraptam be alsó ajkaimat.

-Mit szeretnél? -beszélt tovább.

És ekkor tört rám a pánik. Mit is akarok tőle? Miért hívtam fel? Nagyon hosszú, szinte óráknak tűnő pillanatokig törtem a fejem.

-Tudod... én szeretnélek megismerni. -nyögte ki végre hadarva, alig érthetően.

-T-tessék? -szólalt meg egy kis hatás szünet után.

-Meg. Szeretnélek. Ismerni. -mondtam lassan, érthetően. Mostmár csak nem tudom vissza szívni, nincs vissza út.

-Te tényleg barátkozni akarsz velem? -halt el hangja de mégis boldogságot lehetett kérdéséből kiszűrni.

-I-igen. Miért? Te nem szeretnéd? -bizonytalanodtam el egy kicsit. Nagyon.

-D-de nagyon szeretném csak szokatlan. -hallottam hangján ahogy mosolyog -és?

-Hát... ilyenkor nem tudom mi van... -húztam el a számat. Hirtelen eszembe jutott hogy nem lenne-e baj ha átjönne de meg kell kérdezni ezt is mint annyi mást de azt majd később -mit szólnál ahhoz ha átjönnél hozzánk?

-Hm... benne vagyok. Hol, mikor? -teljesen felpörgött. Te jó ég mi lesz itt?

Miután megbeszeltük a dolgot elköszöntünk egymástól és le tettem. Vissza mentem apám irodájába a cuccaimért.

-Hallod apa? -léptem be a helyiségbe.

-Mondjad! -nem is nézett rám csak tovább nyomkodta a billentyűzetet.

-Szombaton én is és a ház is foglalt! -figyelmeztettem.

-Meghívad? Nem tökölsz sokat. -húzta eszelős vigyorra száját amit én idétlenül, kifigurázva viszonoztam.

Hazamentem és egyből felhívtam Jungkookot aki sok idő után méltóztatott felvenni azt a szaros telefont.

-Mi van Yoongi? -vette fel nevetve a telefont.

-Szia Kook! Van egy kis időd? -mondtam viszonylag halkan.

-Suga? Valami baj van? Te jó ég, ne ijesztgess! -akadt ki.

-Nyugi-nyugi... csak gyere át ha ráérsz! -próbáltam egy kicsit csillapítani.

-Kettőt pislantasz és ott vagyok. -majd rám csapta a telefont.

De rendes! Igazából régen még együtt figyeltük a csajokat de aztán a drága Jungkook-ról kiderült, hogy meleg -amit mai napig nem tudom, hogy csinált- és mint kiderült én is... mert neki muszály volt annyi kis előadást tartania. Hoseokkal meg a csoda tudja mi van, azt tudom, hogy nagyon jó barátom és nagyon tud aggódni... meg hülyéskedni... meg minden mást... -ő is.

Töprengésemből a csengő hangos, idegesítő zaja ébresztett fel.

Lassan elbattyogtam az ajtóig és ki is nyitottam azt. Természetesen Jungkook állt ott egy kicsit sem nyugodt arc kifejezéssel.

-Szia Kookie! -engedtem be.

-Ne izéljél hanem mondjad mivan! -horkant fel.

-Okés. Tanácsot kérek. -hajtottam le a fejemet -de lassan légyszives... tudom hogy kedvedre van a téma.

-Azt ne mond hogy a kicsi Yoongi felállt! -gügyödte oda mire én csak megforgattam a szemeimet.

Hogy lehet valaki ennyire perverz? És hogy tud engem ennyire ismerni?

-Hát... tudod... -vakargattam a tarkómat.

-Háh! Tudtam! És ki a szerencsés, jól néz ki? Sexy? Ismerem? És ami fontosabb: te ismered? -hadarta a kérdéseit de a végére le lassított és csak szemöldökét húzogatta.

-Aich, nyugalom! Nagyon aranyos de csak egyszer beszéltünk de ő nem látott engem. -mondtam össze-vissza.

-Már ne is haragudj de ha egyszer beszéltetek akkor hogy-hogy nem látott? -nevetett fel -vagyis ha telefon hívásra gondolsz akkor persze, hogy nem de az milyen már. -mosolygott tovább -csak nem valami netes ismerkedés?

-Igazából ha úgy vesszük akkor kettőször beszéltünk, egyszer rendesen és egyszer telefonon de... akkor sem látott, mert vak... -húztam el a szám szélét.

-Uh, és? -húzta össze szemöldökét.

-Apám meg fogja műteni és akkor látni fog valószínűleg. De te mit gondolsz, előtte vagy utána érdemes vele ismerkedni komolyabban? -hadonásztam hevesen kezeimmel.

-Nos, ha én a te helyedben lennék akkor jobbnak látnám előtte, addig jó amíg nem látja azt a csúnya fejed. -nyújtotta ki nyelvét -persze ha velem történne ilyen akkor én kibontakoztatnám csodás látványomat. -túrt bele fekete hajába.

-Hagyjuk már. -löktem meg játékosan vállát -de most komolyan! Mit csináljak? -komolyodtam el.

-Szerintem ha beléd fog szeretni tök mindegy lesz neki hogy lát-e vagy sem. -fordította ő is komolyra a szót.

-Köszönöm, lehet igazad van... -mondtam neki egy kicsit hosszúra húzódott beszélgetés után már az ajtóban.

-Ha számít neked akkor vigyázz rá! -veregetett vállba -és én mindenben támogatlak, rám mindig számíthatsz. -majd meg fordult és elment.

Sziasztok!
Íme itt van ez a rész is. Míg én tanultam síelni addig valaki mondja már el nekem mi történt itt? 😱
1000 megtekintes a Karácsonyi cucclin💜💜😭
Több mint 400 megtekintés a Daejae-n és több mint 100 megtekintés ezen a könyvön. 😘
Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm!💜💜💜
Bár nem tudom mivel érdemelte ki ezt a sok kattintást a Karácsonyi visszaszámlálás, mert annyit nem is dolgoztam vele... de WOW!😭😘
Ez a rész sem lett az igazi... vagyis én nem érzem annak de tényleg igyekszem...😄