Szerelem vakon (Yoonmin ff.) /BEFEJEZETT/

Part. 31

Reggel kellemes napsütés köszöntött ismételten kellemetlen álmomból. Ugyan nem emlékszem már rá, hogy mi volt az de az hogy szinte fürödtem a saját izzadtságomban erre engedett következtetni.

Elmentem a mosdóba annak a próbálkozásnak a megkísérlésével, hogy emberi formához hasonló lényt tudjak magamból kisajtolni. Több kevesebb sikerrel, a frissen mosott hajam megszárítását megunva, félig vizesen vonultam le valami ehetőt keresni a konyhában amit most először látok Chae nélkül. Csodálokztam is, hogy mit csinálhat ha nem éppen forgolódik a konyhában de aztán az órára rápillantva minden világos lett.

Alig múlt el reggel fél öt. Úgy döntöttem, hogy a réges régi főző tudásomat élővéve -amely a zacskós leves elkészítése után kifulladt és igazából azt sem próbáltam meg soha csak egyszer erről szólt egy újság cikk amit nevelőm olvasott fel nekem- csinálok kettőnknek valami ehetőt. Sajnos a tojás ketté választásának keserves végbe menetele után jöttem rá, hogy a tükörtojás elkészítéséhez igazán nem volt szükséges a konyhából egy leamortizálz övezetet csinálnom csak a fehérje és sárgája szétválasztása miatt. Miután sikeresen odaégettem három tojást is az egész házat be lengte a nem igazán kellemes illat amire valószínűleg Chae is felébredt.

Nevelőm lassan és egyáltalán nem biztosan botorkált ki a szobájából és le a lépcsőn egyenesen felém. Nem tűnt túl kipihentnek. Össze-vissza álló haja és karikás szemei arra engedtek következtetni, hogy egész éjjel valami mást csinált mint az alvás ami eddig úgy fest, hogy nem vált az előnyére.

-Jó reggelt! -köszöntöttem illedelmesen a nemrég használt kanál meglóbálásának kíséretében.

-Neked is... -elmosolyodott az általam okozott kuplerájon és elkezdett nekem kiselőadást tartani arról, hogy hogyan lehet könnyen és jól elkészíteni a tükörtojást, amellett nem túl nagy rendetlenséget okozni.

Igyekeztem utasításai által cselekedni amely mellett még mindig sikerült több helyen is "elvéreznie" a kísérleti alanyaimnak. Nagy nehezen végül csak sikerült kipakolni az asztalra valami elfogadhatót.

-Ügyesek voltunk, olyan sebességgel készült a reggeli -rápillantott a fali órára- hogy már ebédet sem kell csinálni. -mosolyodott el amit nekem is muszály volt viszonoznom.

Étkezés közben nem társalogtunk sokat, örültünk hogy végre sikerül valamit letolnunk a torkunkon. Miután elfogyasztottuk az igazán borzalmas kinézetű de annál finomabb ebédet Chae megköszörülte a torkát és elég gyorsan elhadart jó néhány mondatot.

Például arról, hogy nem ülhetnek mostmár itthon és azért maradt fenn sokáig mert iskolát keresett nekem és talált is néhányat amit érdemes lenne megnéznem. E mellett meg említett valami olyasmit, hogy elkéne kezdenem barátokat is keresni, hogy a nyári szünetben ne egyedül üljek itthon mert mostmár ő is elmegy programokra. Végezetül meg egy kicsit kevésbé lelkesen megemlített, hogy a szerelmi életemet is elkezdhetném lassan.

Gyanakvóan rápillantottam... ezt most ugye nem gondolta komolyan?

-De ha egyszer nem veszi fel a telefont akkor mi a jó életet kéne csinálnom?! Neked persze mindig felveszi, mondtam hogy ez lesz, én tudtam! -szinte már üvöltöttem vele és szemeim is lassan ereszteni kezdték magukból a könnyeket.

Dühödten trappoltam fel a szobámba és fejjel előre beledőltem a frissen felhúzott paplanba. Nem tudom mennyi időt töltöttem kín keservesen fuldokolva a takarómon de egyszer csak kopogtatásra lettem figyelmes.

-Szabad! -hangom nem is volt olyan szánalmas mint ahogy én azt elképzeltem.

-Gyere, Jimin! Mennünk kell ellenőrzésre. -nevelőm egy kicsit beljebb lepett és elkezdett a ruháim között kotorászni.