The unforgiving (Larry Stylinson ff.)

16. A szerelem örök

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok ehhez a részhez :) Lassan haladunk előre a történetben, és vannak dolgok, amiket már nem nagyon tudok halogatni, de remélem, szeretni fogjátok :)

Bittersweet - Keserédes
Ha azt mondom neked,
meg fogsz hallgatni?
Maradni fogsz?
Örökké itt leszel?
Sosem mész el?
Sosem gondoltam, hogy ez változhat
Tarts erősen,
Kérlek, ne mondd megint,
hogy menned kell.
Végig csak rád fogok gondolni
Egészen addig, míg újra találkozunk
Várni fogok rád.

H.

Nyugtalanul ücsörögtem a kis cellámban, pedig mindent megpróbáltam, hogy eltereljem a figyelmem. Az ebédből sem tudtam eleget enni, minden falat nehezen csúszott le, úgyhogy hamar feladtam. Inkább olvastam, a Lou-val közösen eltöltött éjszakák mámoros pillanatait idéztem vissza, és még az is megfordult a fejemben, hogy elmegyek edzeni, de elvetettem a lehetőséget, mert mindenképpen ott akartam lenni, amikor visszajön. Ezért lerogytam az ágyra, az egyik térdemet felhúztam az állam alá, a másik talpammal pedig a földön doboltam. Mi tart ilyen sokáig? Egyszerűen csak meg kell beszélniük, hogy mikor engedik ki, nem? Akármennyire is kétségbeejtő volt, miszerint az életem hamarosan szabadul, míg én maradok, azt kívántam, hogy minél hamarabb engedjék el. A két hónap alatt már annyi sérelem érte, eljött az ideje, hogy végre szabadon szárnyalhasson.

– Harry? – érkezett az ajtó felől az ismerős hang. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre sem vettem a halk lépteit. De most már ott állt velem szemben, és félve pillantott rám. Azonnal felugrottam és közelebb léptem hozzá. A hüvelykujjammal végigcirógattam az ajkát, ami még mindig varas volt a négy nappal ezelőtt történt verekedés miatt, majd lehajoltam, hogy lágyan megcsókolhassam.

– Mi történt? – támasztottam össze a homlokunkat, miközben az ujjaimmal a tarkóját cirógattam.

– Beszélgettünk. Elmondta, hogy mi a helyzet. Holnap újratárgyalják, szóval még két-három nap – sorolta a tényeket Louis. Még két-három nap... ennyi időnk maradt egymással.

– Örülök, hogy minden jól alakult – mondtam neki őszintén.

Louis kicsit eltolt magától, hogy könnyebben a szemembe nézhessen. Közben én is alaposan szemügyre vettem, és egyáltalán nem tetszett, amit láttam. A szemei könnyektől csillogtak, és biztos voltam benne, hogy csak a véletlen műve, amiért még nem csorogtak végig az arcán a gravitációnak köszönhetően. A kezei remegtek, ahogy a mellkasomra fektette a két kis tenyerét, és amikor észrevette, hogy összeráncolt homlokkal figyelem, elkezdte kerülni a tekintetem.

– Örülsz? Hát én nem örülök – mondta szomorúan, majd ellépett előlem.

– Pedig minden okod meglenne rá. Végre a saját ágyadban alhatsz, puccos éttermekben ehetsz méregdrága kajákat, akkor zuhanyozol, amikor akarsz, és még Johny miatt sem kell aggódnod. Odakint azzal fekszel le, akivel akarsz, miközben nem kell arra figyelned, hogy nehogy meghalljanak vagy meglássanak – tettem hozzá meggondolatlanul. Amikor Louis tekintete elsötétült, tudtam, hogy kissé túllőttem a célon. De már nem tudtam visszaszívni, úgyhogy csak vártam, hogy kitörjön a vulkán.

– Ezt gondolod az érzelmeimről irántad? – tette fel a kérdést jéghideg hangon, miközben leült az ágyra. – Szerinted csak úgy félre tudom majd dobni, arról nem beszélve, hogy az előző pasim mennyire csúnyán kihasznált és elárult? Szerinted minden egyes nap más férfi ágyába fogok bújni, ha rámtör a vágy? Szerinted én odakint egy kurva vagyok? – kérdezte ijesztő nyugodtsággal.

Reménytelenül csóváltam a fejem, mert egyik feltételezéssel sem értettem egyet, de tudtam, hogy ez most nem lesz elég.

– Ne haragudj, hülyeséget mondtam – térdeltem le elé a földre, hogy egy szintben legyünk, miközben a kezeimet a lábára tettem. – Nem ez volt a célom az egésszel – mondtam őszintén.