The unforgiving (Larry Stylinson ff.)

23. Te... állandóan te

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) Mit gondoltok róla?

L.

Az ujjaim pillekönnyű érintéssel futottak végig az arcán, mert nem akartam megkockáztatni, hogy felébredjen, viszont képtelen voltam ellenállni annak, hogy érezzem a bőrét. Az állán már megjelentek az apró borosták, de ezt leszámítva olyan puha volt a bőre, hogy szívem szerint egész nap simogattam volna. Bárcsak hagyná... bár ne nézne rám olyan ijedt tekintettel, minden alkalommal, amikor közeledni próbálok hozzá. A tekintetem lesiklott a begipszelt karjára, és megcsóváltam a fejem. Nem mesélt arról, mit csinált vele Jason, amióta kiengedtek, én pedig túl korainak éreztem még, hogy rákérdezzek. Legalább a kék foltok eltűntek már a karjáról. Az ujjaim tovább kalandoztak a mellkasára, miközben a gondolataimba mélyedve cirógattam tovább. Ez volt a harmadik reggel, hogy Harry velem volt. Velem aludt, és velem ébredt. Két napot már együtt töltöttünk, de úgy éreztem, mintha csak fizikailag lenne ott. Nem áltattam magam, már az első nap után tudtam, hogy nem lesz egyszerű, és hogy baj van. Nappal olyan volt, mintha teljesen máshol járna, valami egészen sötét és ijesztő helyen, ahonnan nehéz a kijutás, éjjel pedig a rémálmai üldözték. Előző este kénytelen voltam adni neki egy altatót, mert már a második reggel kelt fel kimerültebben, mint ahogy lefeküdt. Most legalább nyugodtan végigaludta az egész éjszakát, és én voltam az, aki már hajnalban azzal próbálta elütni az időt, hogy a helyes vonásait fürkészte. Sokkal jobb volt, mint azon agyalni, hogy vajon rendbe fog-e jönni lelkileg. Abban már biztos voltam, hogy szükségünk lesz segítségre, de előtte mindenképpen meg akartam beszélni vele is. A pánikrohamok, a rémálmok és az, hogy megváltozott a személyisége, semmi jót nem ígértek. De én hittem benne. Tudtam, hogy erős, és mint mindenen, ezen is túl fog majd jutni. Egy kis ránc jelent meg a szemöldökei között, és már attól tartottam, megint fel fog riadni, de a grimaszt hamarosan egy alig észrevehető édes, őszinte mosoly váltotta fel, amit már hosszú ideje nem láttam. A kezem visszakalandozott az arcához, és még egyszer megsimogattam, amíg nyugodtan aludt, és nem húzódott el. Kukkolónak éreztem magam, sőt, az is felmerült bennem, hogy nem helyes valakit úgy simogatni álmában, hogy ha ébren lenne, talán nem hagyná, de képtelen voltam elvonatkoztatni attól a kiváltságtól, hogy pár hete még az ajkaimmal is bejárhattam a testét. Lassan elhúztam a kezem, majd egy halk sóhaj után kimásztam az ágyból, hogy besurranhassak a fürdőszobába.

A reggeli napfény betűzött a kis ablakon, és én álmosan pislogva álltam a tükör előtt. Jó lett volna, ha a reggeli rutinomat megoszthatom vele, és mondjuk együtt zuhanyozunk le, de úgy látszott, egy darabig meg kell elégednem az ártatlan csókokkal és érintésekkel. Lehúztam az alsómat, és egyszerűen csak kiléptem belőle, amikor szembetaláltam magam egy másik problémával. Harry mellett ébredni egyszerre volt áldás és átok. Kívántam őt, és a helyzet reggelről reggelre egyre egyértelműbb lett, de nem voltam rá képes, hogy egyedül, a fürdőben intézzem el a problémát. Tudtam, hogy csak egy silány másolata lenne annak az érzésnek, amit ő adhatna nekem, így ellenálltam a kísértésnek, és úgy tettem, mintha a kőkemény farkam ott sem lenne. Beléptem a zuhanyzóba, és a tervem egészen jól működött, míg aztán kénytelen voltam hozzáérni a péniszemhez. A kis mocsok persze azonnal azt hitte, hogy többet is kap a simogatásból, de ahogy végeztem a mosakodással, azonnal elhúztam a kezem, és inkább a zuhanyrózsát szorítottam, mintha az életem múlna rajta. Persze nem voltam hülye, sejtettem, hogy nem fogok még hosszú hetekig ellenállni, főleg ha Harry a közelemben van, de nem akartam ilyen könnyen feladni. Megfogadtam, hogy legközelebb ő fog hozzám érni, ő fog eljuttatni a csúcsra, és ezt komolyan is gondoltam. De erőltetni nem fogom a dolgot, az tuti.