The unforgiving (Larry Stylinson ff.)

15. Szeretnél érezni?

Sziasztok! Mit is mondhatnék...? Jó olvasást ehhez a részhez, remélem, tetszeni fog :)  Most jöttem rá, hogy innen hiányzik a 12. rész :O Mindjárt pótolom :D 

******************************

And we run - És futunk

A szíved mélyén ég
A sötétség, amitől félsz
Sosem voltál szabad
Sosem értetted
És a szerelem egy olyan szó,
Amit még nem hallottál
A szíved nem fagyos, mert ég,
Arra vágysz, hogy elhagyd a mocsarat.
És mi futunk
Magányos szívvel
És futunk, ezért a gyilkos szerelemért
És futunk, amíg a menny felettünk van.

L.

Szinte elképzelhetetlen, hogy azok után, ami előző nap ránk szakadt, újra egymás karjaiban voltunk. Harry kezei, amik nem olyan régen még azért fáradoztak, hogy betörjék Johny fejét, most olyan lágyan simogattak, amit régen el sem tudtam volna képzelni. Hihetetlen volt, hogy valaki ennyire figyelmesen, ennyire tele szeretettel és féltéssel nyúlt hozzám. Mintha én lennék az egyetlen kincse ebben a borzalmakkal teli világban. Elképesztően hálás voltam azért, amit értem tett, és bármit megadtam volna neki. Nem csak azért, mert így akartam megköszönni, hanem azért is mert semmire sem vágytam jobban, minthogy teljesen az övé legyek. Éreztem, hogy ez az este más lesz. Már akkor, amikor megcsókoltam, és ő fölém kerekedett, hogy a tökéletes teste pont a megfelelő helyeken kényeztesse az enyémet. Sőt, talán már akkor, amikor Ricky visszahozta a cellába, és képtelenek voltunk elmozdulni egymás mellől. Szerelmes voltam, Harry átkozottul elcsavarta a fejem, már az első pillanattól kezdve, hogy egymás szemébe néztünk, és most már tudtam, hogy ő is így érez. Senkinek és semminek nem lett volna szabad az utunkba állnia, mégis úgy nézett ki, hogy a testi összekapcsolódással még várnunk kell.

A vágy ködén keresztül felnéztem Harry kétségbeesett tekintetére, és tudtam, hogy nekem kell meghoznom a döntést. A tudatom kitisztult, és gyorsan körbenéztem a kis cellában. Az agyam ezres fordulatszámon dolgozott, hogy kitaláljam, mit használhatnánk síkosítónak.

– Lou – suttogta Harry, és lassan végigpuszilgatta az egész arcom, különös figyelmet fordítva a sebekre és dudorokra a homlokomon. A farka még mindig kőkeményen furakodott a combjaim közé, de egy kicsit mindketten kijózanodtunk. – Azt hiszem, ezzel még várnunk kell.

– Én... – kezdtem, miközben éppen a fertőtlenítő folyékony szappant vettem számításba, de az arcom már a gondolattól grimaszba rándult. – Ha alaposan előkészítesz, talán a testnedveink jók lesznek síkosítónak – motyogtam nem túl határozottan.

Harry abbahagyta a puszikat, és kicsit feltolta magát, hogy a szemembe nézhessen.

– Talán? – kérdezte szkeptikusan.

– Elképesztően vágyom rád. Az agyam is tudja, és a testem is tudni fogja, ha oda kerül a sor – magyaráztam. – Talán először nem lesz a legkellemesebb, de...

– Ó, nem. Nem fogom veled azt csinálni, mint Johny – jelentette ki Harry elborzadva, én pedig nem tudtam, mit mondhatnék neki. Nekem kellett volna határozottnak lennem a helyzetben, de féltem egy kicsit. A fájdalomra magasról tettem, talán el is tudtam volna játszani, hogy nincs semmi baj, de az első igazi együttlétünknek tökéletesnek kellett lennie. Ebbe nem fért bele az, hogy hazudjak neki, vagy esetleg vérezzek, és utána Harry teljesen alaptalan bűntudatát kelljen ápolgatnom. És a vérről jutott eszembe...

– Ó, bassza meg! – szitkozódtam az összeszorított fogaim között, miközben az alkarommal a homlokomra csaptam. Harry szemöldöke egészen a haja alá szaladt, és az arca csupa kérdőjel volt. – Tyler... – kezdtem erőtlen hangon. – Már egy ideje nem voltam teszten, és mivel Tyler minden szinten kihasznált és becsapott, nem lennék meglepve.