The unforgiving (Larry Stylinson ff.)

29. Közelebb!

Sziasztok! Hoztam nektek valami fincsit ;) Jó olvasást, és kíváncsian várom a gondolataitokat a résszel kapcsoltban.

L.

Harry ragaszkodott hozzá, hogy le akar zuhanyozni, mielőtt ágyba bújunk. Azt mondta, hogy amikor rájött, nem tudna nélkülem élni, egészen hazáig futott, és csatakosra izzadta magát, így hát nem volt más választásom, én is követtem a fürdőbe, mert eszembe sem volt akár egy pillanatra is elengedni magam mellől. Nem volt rossz döntés. A tusfürdőtől habosan egymás bőrén csúszkálni, összesimulni, mintha ketten egy egész lennénk, még hajnali háromkor is olyan éberré tett, mintha egy jót aludtam volna előtte. Amikor kiléptem Harry után a fürdőből, mindenre készen álltam: megmenteni a világot, de előtte mindenképpen szeretkezni vele egy hatalmasat. A világ megmentése még várhat egy kicsit...

Leült a dereka köré tekert törölközőben az ágy szélére, és várakozva pillantott fel rám. Egy mosolyt követően a combjai közé léptem, és a fejét a mellkasomra húzva játszottam a hullámos, puha fürtjeivel.

– Nem szeretném elrontani a hangulatot, sőt, idiótának sem akarok tűnni, de muszáj újra megkérdeznem. Biztosan ezt akarod? – duruzsoltam neki, és egy kis puszit adtam a feje búbjára. A forró víz alatt felkorbácsolt vágyunk mostanra kicsit lenyugodott, de nem tudtam elég hálás lenni emiatt több okból is. Szerettem volna minden pillanatot átélni és kiélvezni, nem úgy, mint előző éjjel. Óvatos és figyelmes akartam lenni vele. És ami még fontos: semmiképpen sem akartam elélvezni azelőtt, hogy benne lehetnék.

Harry felnézett rám azokkal az elképesztő zöld szemeivel, és a lábaim máris remegni kezdtek.

– El akarom-e felejteni Jasont? A pokolba is, ez minden vágyam. Akarom-e, hogy a tiéd legyek? A szívem már régen hozzád tartozik, éppen ideje, hogy a testem is odaadjam... – mondta rekedt hangon, mielőtt az orrát a hasamba fúrta és beleharapott a bőrömbe. Annyira elképesztően édes volt... és szexi. Ez a kettő együtt pedig őrjítően hatott rám.

Egy halk nyöszörgés hagyta el a szám, és a farkam kezdett újra sátrat állítani a törölköző alatt. A szívem eközben olvadozott, és nem értettem, hogy lehetek ennyire szerencsés.

– Lehet, hogy nem fogod szeretni. Nem mindenki vágyik rá – próbáltam összefüggően beszélni, miközben lenyalogatta a hasfalamról és a mellkasomról az ottmaradt vízcseppeket. Az ujjaimat a tincsei közé fúrtam, és rámarkoltam a hajára, amikor a nyelve kicsit becsúszott a törölköző alá.

Harry rájött, hogy ezt muszáj letisztáznunk, mielőtt tovább haladunk, ezért megadóan felemelte a fejét, csücsörített, és mikor megkapta a csókot, megvonta a vállát:

– Én vágyom rád, ez nem kérdés. Fogalmam sincs, hogy élvezetes lesz-e. Erre nem tudok válaszolni, míg meg nem mutatod, de biztos vagyok benne, hogy nem fogsz csalódást okozni – vonta fel a szemöldökét kihívóan, és hogy teljesen elveszítsem a fejem, a hatás kedvéért még a rózsaszín ajkát is beharapta. Imádtam a száját. Imádtam a tökéletes fogait, a kettő együtt pedig túl sok volt. Azonnal ledöntöttem az ágyra, és éhesen befúrtam a nyelvem az ajkai közé. Az íze azonnal elvette az eszem. Felidéztem az első csókunk, amit sosem fogok elfelejteni. Akkor sebes volt a szája annak a szemétnek köszönhetően, a sötét börtöncellában álltunk, remegett, és ugyanígy rám bízta magát, mint most. Emlékeztem, ahogy lenyalogattam róla a vért, és arra a különleges, édes aromára, ami hozzá tartozott, és háttérbe szorította a fémes ízt. A nyelvem hegyén éreztem az ajka egyenetlenségét, és ahhoz képest most csak a puhaság és selymesség maradt. Az a pillanat, és ez is tökéletes volt. Akkor csókolóztunk először, most pedig... szerettem volna abba a hitbe ringatni magam, hogy először fogunk szeretkezni, ami persze nem teljesen igaz. Mindenesetre ebben a felállásban ez lesz az első. Néhány percig harcoltunk a dominanciáért, és amikor én nyertem, Harry kicsit elégedetlen, de végletekig felizgult hangja biztosított arról, hogy tényleg ezt szeretné. A kezem időközben elindult lefelé kettőnk között, és lassan kibontottam a törölközőből.