Phantom (magyarul)

4. fejezet

Pár pillanattal később is az ablakot bámultam, amin kiugrott, teljesen meghökkenve.

„Jane, Én- „ Anya belépett a szobába, mikor megfordultam, hogy ránézzek. „Jane, mi a baj? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott."

A kijelentésének iróniája kisebb nevetésre késztetett, megráztam a fejem.

Bámult.

„Bocsi, semmi gond, jól vagyok." Mondtam gyorsan megállítottam a nevetésem. „Rendben vagyok."

„Miért van nyitva az ablak? Nincs meleg itt bent, vagy igen?"

„Nem, csak megnéztem működik-e." Hazudtam.

„Oh." Bólintott anya. „Nos, megyek, elkezdem a vacsorát."

„Oké," Néztem, ahogy kisétált és visszafordultam az ablakhoz, amint az ajtó becsukódott.

Gyengéden kihajoltam, hogy lenézzek a földre, végig pásztáztam a teljes udvart Harry-t keresve. Sehol sem találtam.

Végig néztem az ágyamon, ahol ő feküdt. Az ágynemű sima volt és érintetlennek nézett ki- furcsa, ki tudja mennyit ülhetett rajta.

Leültem az ágyra és gondolkoztam.

Harry halott. Nincs olyan lélegző, élő ember, aki éreztette volna velem azt a furcsa hideg érzést. Igazán, belülről, ellentétbe minden más hideggel, amiről tudtam, hogy létezik.

Mit akar tőlem? Anya hazajött mielőtt megkérdezhettem volna.

Francba, anya.

Annak ellenére, hogy teljesen össze voltam zavarodva és teljesen megsebzett voltam valójában kapcsolatba kerültem a halállal, nem segíthetek, de kíváncsi vagyok. H.S. Harry Styles, a szarkasztikus halott fiú, aki ma az ágyamon volt, akinek biztos, hogy szüksége van valamire, ha ő tette a dobozt, a fényképet és a nyakláncot is a szobámba.

Rájöttem, hogy Harry Styles tud arra válaszolni, hogy milyen az élet a halál után.

Valahogy tudom, hogy meg kell tartanom magamnak, hasonlóképpen, mint a fényképet és a dobozt.

Felkeltem és kinéztem az ablakon, a szemeim végig pásztázták a nagy udvart valami jel után kutatva, ami a különös fiúra utal.

A teljes zavartság és az egész megpróbáltatás által okozott fáradtság ellenére is újra találkozni akartam vele.

„Néhány gyíkfaj képes arra, hogy a vérkeringését visszafordítsa, ez lehetővé teszi számukra, hogy leválasszák a farkukat a testükről, amikor veszély fenyegeti őket, ezzel megijesztve a ragadozókat."

„Csodálatos!" Kiabálta apa izgatottan, amint a tv képernyőn megjelentek a kis hüllők és elszökkentek a nagy madarak elől, apró farkukat maguk mögött hagyva.

Az orromat ráncoltam.

Apa ma úgy döntött változtat a szokásán és az Animal Planetet nézi a Discovery Channel helyett. Megesküdne, hogy ha nem történelem professzor lenne, akkor biológiát tanítana.

Tipikus, hogy az apám minden esetben valami unalmas alternatívát választana.

De hé, ez csak én véleményem.

Az kanapén ültem, felhúzott térdekkel, a nyakláncomon lévő koponyán forgattam ujjaim között, ahogy próbáltam a műsorra figyelni.

„Borzasztóan csendes vagy, Jane." Mondta apa, kicsit elszakítva tekintetét a műsorról.