Phantom (magyarul)

36.fejezet

Másnap reggel Harry felbukkant a kocsimban, amikor iskolába mentem. Újra a hátsó ülésen ült, és  hirtelen feltűnése megijesztett.

"Nem szoktad még meg, hogy bármikor feltűnök?" Kérdezte humorosan.

"Meg kellett volna, de nem." Mondtam. kiállva a kocsiebállóról és az útra fordultam.

Rám mosolygott, látszólag elégedetten, mert élt e meglepetés erejével.

"Érdekes beszélgetés zajlott közted és a szüleid között tegnap vacsoránál." Mondta, előrehajolt  a váltóra. A visszapillantó tükörben néztem őt.

"Milyen beszélgetés?" Elpirultam.

Megköszörülte a torkát. "Nem, apa ne legyél őrült, nincs halott fiúm." Mondta a hangomat utánozva.

A szemeimet forgattam, a váltót fogtam, ahogy bevettem egy kanyart.  Nevetésben tört ki és a hátsó ülésbe hátra dőlt. Kezeit az ülés tetején kinyújtóztatta. vigyorogva.

"Az egész beszélgetés iróniája vicces volt." Mondta, még mindig nevetve. Újra a hangomat utánozta. "A fiúk inkább meghalnak ,minthogy velem randizzanak."

"Nem így mondtam." Mormogtam és a kormányt szorítottam és Harryt néztem a tükörben, próbáltam nem mosolyogni.

Harry jött a szemforgatással. "Bocsi, hogy nem tudom a hangodat élethűen utánozni." Mondta szarkasztikusan.

A fejemet ráztam még mindig mosollyal küzdve.

Harry mosolygott engem ugratva, újra előrehajolt. "Nem vagyok a halott barátod,Jane?"

Szemeim Harry és az út között cikázott. "Autóbalesetem lesz miattad."

Megint nevetett. "Ezt megerősítésnek veszem."

Leparkoltam a sulinál, messze az épülettől, hogy Harryt ne lássák. Leállítottam a motort és felé fordulva ránéztem.

"Jó szórakozást suliba." Mondta.

"Köszi." Mondtam. "Szeretek suliba járni a volt barátaiddal, akik közül bárki megölhetett."

"Szerezz jó jegyeket!" Mondta, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót.

A nap első fele lassan telt, mint mindig, és azon kaptam magam, hogy Harry miatt aggódom. Egész nap a kocsimban fog ülni? Tudom, hogy korábban is csinálta, de mi van, ha valaki meglátja?

A fejemet ráztam és mély levegőt vettem, ahogy az ebédlőbe sétáltam. Abba kell hagynom az aggódást. Harry jól van, mindig jól van.

Miután vártam a sorban a vizemre (mert a sajátomat a konyhapulton hagytam), az asztal felé mentem, aminél mindig ülünk. Már majdnem odaértem a monoton reggel után,amikor valaki megfogta a karom.

"Szia, Jane." Mondta Ian mosolyogva. "Hogy vagy?"

Kicsit hátrébb léptem, ahogy eszembe jutott a tükör javítós incidens: Ian volt-e, aki a véres tükröt elvitte megjavíttatni a Harry halálát követő reggelen. Óvatosan néztem rá, barátságosan mosolyogtam rá.  Vagyis olyan barátságosan, ahogy tudtam, mikor több mint gyanús volt, hogy ő volt a gyilkos.

"Jól vagyok." Mondtam. "Te?"

"Remekül vagyok." Válaszolt és vállat rántott. "Hé, figyelj ma lesz egy foci edzés itt, el akartalak hívni. A szezonunk nem kezdődik el hamarabb, de szoktak lenni más iskolákkal meccsek, ez nem jelent semmit."

"A csapatban vagy?"

"Igen. Az edző azt mondta, minden csapattag hívhat pár embert, szóval, igen." Mosolygott, kezeit zsebre dugta.