Phantom (magyarul)

37.fejezet

Hangokat hallottam magam körül, de nem tudom mit pontosa, ha meg kéne magyaráznom: több hangból összetevő kórus. Nevetés, beszéd, halk zene. A látásom elködösödött, de hamarosan visszatért.

Otthon voltam- de nem úgy nézett ki, mint az én házam. Körülnézve díszed bútorok voltak és ismeretlen emberek álltak körülötte, rájöttem, hogy Harry otthonában vagyok, az előcsarnokban, a csillár alatt. Ez nem az én otthonom- ez Candence Manor.

Miért vagyok itt?

Elkezdtem felmenni a lépcsőn, és úgy éreztem egy láthatatlan erő vezet. A lépcsőn emberek sora mellett haladtam el, meg-megbotlottam saját lábamban, ahogy az első emeletre értem, az előcsarnokba mentem.

És rájöttem mi húzott ide.

Harry sétált felém, egyik karjával Ava körül és másik karjával Max körül. Mindhárman nevettek, Harry fekete pólóban volt és Ava fekete ruhában. Max sötétkék felsőt viselt és ital volt a kezében.

Megálltak, amikor hozzámértek, és a lábaim elnehezedtek, ahogy valami lefelé húzott. Ava és Max üresen néztek át rajtam, de Harry  sötét szemei egyenesen enyémbe néztek. Mindketten eltűntek mellőle és elmenve mellettem lementek az előtérbe.

"Mit csinálsz itt?" Kérdezte Harry.

"Nem tudom." Mondtam.

"El kell innen tűnnöd." Mondta, de hanglejtése nem volt sürgető. Tárgyilagosan mondta.

Kinyitottam számat, hogy válaszoljak, de hirtelen eltűnt, és egyedül voltam. "Harry?" Hívtam, és elindultam. Befordultam az előtér sarkán, de ugyanott találtam magam. Összezavarodtam, újra befordultam, de ugyanaz történt. Futni kezdtem és eluralkodott bennem a szorongás, ahogy Harryt hívtam újra, de semmi válasz.

Mikor még egyszer befordultam a sarkon, megálltam és arra mentem amerről jöttem. Ahelyett, hogy ugyanoda érkeztem volna, egy szobába érkeztem.

Halk hangokat hallottam távolról, de egyre hangosabb kiabálássá vált, összefüggéstelenné és durvává vált. Egy férfi és egy női hang volt, és megalázkodva hallgattam hangjuk brutalitását.

Sötét volt, és aztán a lámpák felkapcsolódtak, és egyenesen a tükör üres keretébe bámultam, vér volt az alaplapján. Egy üvegszilánk állt ki a keretből, elég nagy volt ahhoz, hogy észrevegyem. Magamat láttam Ava fekete ruhájában és amikor lenéztem a kezeimre, véresek voltak.

Nem az én vérem, mint legutóbb.

Elfordítottam a fejem és láttam valamit a földön- nem, nem valamit. - valakit. Harry. Nem láttam az arcát, elfordult tőlem, de felsője újra az ismerős fehér volt, és amikor közelebb léptem testéhez, hogy megnézzem az arcát, szemei üresek voltak. Halott.

Lenéztem a még mindig véráztatta kezeimre és úgy éreztem a szoba egyre kisebb és kisebb, összenyomott engem.

Úgy éreztem sikítok, de  a hangom elveszett mélyen legbelül. Próbáltam levegőt venni, de olyan volt, mintha a szobából kiszippantottak volna minden levegőt és mindössze remegni voltam képes, lecsukott szemekkel.

-

Ébredésre kényszerítettem magam. Ziháltam, ahogy próbáltam levegőt venni és  a szobámban voltam. A lámpa fel volt kapcsolva, és amikor az éjjeliszekrényemen lévő órára néztem láttam, hogy csak tizenegy óra múlt.

Elaludtam, miután hazajöttem a foci edzésről. A szívem hevesen kezdett dobogni, ahogy felidéztem az álmot.

Olyan sok dolog történt. Fejemet kezeimbe temettem és az agyam pörgött, elemeztem és újragondoltam a rémálmom eseményeit: