Phantom (magyarul)

26. fejezet

Próbáltam lecsukni a szemeimet és aludni, de képtelen voltam nem gondolkozni. Túl sok minden történt és még történik is. Holnap lesz a sajtótájékoztató, ami felfedik a boncolás eredményét és az ügyet hivatalosan is felnyitják. Találkoznom kell Harryvel a temetőben iskola előtt, de nem tudom, hogy menjek suliba. Túl sok minden történik.

Felültem az ágyban és kinéztem az ablakon. A fák felett, ahol tudom, hogy ott a tisztás, ahonnan gyenge fény szűrődött.  A rendőrség még mindig a tisztást tanulmányozta és próbálták eltakarítani a koszt, ami a test kiásásával keletkezett. Nem tetszett, hogy a kis tisztás, ami korábban a mi titkos helyünk volt, publikussá vált. A fotóriporterek minden kétséget kizárva képeket készítenek az újságoknak és a híradónak, és a riporterek tudósítanak a holnapi hírekben.

Biztos vagyok benne, hogy holnap rengeteg történet lesz a helyi híradóban és az újságokban, és talán a nemzeti híradóban is. Már látom: Harry Styles Gyilkossági Ügy Újranyitva A Test Megtalálása Után.

A képe lesz a középpontban, talán ugyanaz, ami nekem van róla. Lesznek idézetek a szüleitől, vagy talán Detective Whitmoretól. Talán apa olvasni fogja a cikket reggeli után, homlok ráncolva, azon töprengve, hogyan kerülhetett elő egy test a házunk mögötti tisztásról. És én vele szemben ülök az asztalnál és ugyanazon töprengek.

Az éjjeliszekrényemhez hajoltam, a nyakláncot kerestem. Az ujjaim közé fogtam a láncot, az ezüst hideg volt és sima. Végigsimítottam a latin betűket az ujjam hegyével, hallottam a mondatot Harry hangján.

Mort non est finis.

A halál nem a vég.

Elképzeltem, ahogy Harry tartja a nyakláncot kezeiben a nagymamája halálnak hírekor, lenézve ugyanezekre a begravírozott szavakra a vékony csontokon és remélte, hogy igazak.

Én más vagyok. Harry miatt, én nem remélem.

Nem tudom eldönteni, hogy remélem vagy nem.

A kezembe szorított nyaklánccal aludtam el, a csontváz nyomta a  kezem.

-

"Kérhetek szabadságot. Biztos vagy benne, hogy el leszel ma?"

Bólintottam apának a konyhából, amint egy tál müzlit ettem. Anya már elment a munkába és apa most vette ki a reggelijét a mikróból. Elhatározták, hogy megengedik, hogy itthon maradjak, miután felkeltem négykor hajnalba és addig győzködtem őket, amíg megengedték. A tegnapi nap után, nincs az az  isten, hogy én iskolába menjek.

Így, vonakodva, de megengedték, hogy itthon maradjak.

A szivacsot megragadta a fiókból, és felvette a kabátját apa és a reggelijét, mielőtt homlokon puszilt és kisétált a hátsóajtón.

Befejeztem az evést és félre tettem azt és a nappaliba mentem és a tévé felé fordultam. Addig kapcsolgattam, amíg megtaláltam a helyi híradót.

A sajtótájékoztató hamarosan kezdődik. Egyre idegesebb lettem és a körmeimet kezdtem el kapargatni, azon töprengve, hogy van-e elég időm arra, hogy Harryvel találkozzak a sírkövénél mielőtt a közvetítés elkezdődik.

Gondolkodásom abba maradt, amint Harry lépett át a nappali falán. Ugyanazt a kétségbeesett arckifejezést viselte mint előző este.

"Azt gondoltam a sajtótájékoztatót nézed." Mondta és leült mellém.

Bólintottam, arrébb húzódtam, hogy helyet adjak neki. Az időjós a következő heti időjárást mondta el a tévében.

"Nem mentél suliba?"