Phantom (magyarul)

38. fejezet

Itt az idő.

Itt az idő, hogy elkezdjem Harry múltjának leleplezését és olyan eseményeket találni, amik segíthetnek összerakni azt; itt az idő arra, hogy megvalósítsak egy bombabiztos tervet a szüleim felügyelete nélkül; itt az idő, hogy megtegyek valamit, amit már hetek óta meg kellett volna.

Itt az idő, hogy ledöntsem a falat.

Nem teljesen. Végig gondoltam és oka lehet annak, hogy Harry nem képes átmenni a falon, valaminek kell lenni abban a szobában, aminek köze van a halálhoz, és ha elég ledöntjük, ahhoz, hogy belássunk, Harry gondtalanul fog tudni átmenni rajta.

Ha nem, nos akkor ezt egy másik probléma.

Tervezgetni kezdtem. A szüleim elmentek LARPingolni ( még mindig nem dolgoztam fel ezt a furcsa hangzású szót.) Azóta egy hét telt, így a ház az enyém. Miután elmentek, Harry és én ledönthettük a fal egy részét és meg is tettük, leakasztottam a családi képet. Egy igazán nagy családi képet. Végig néztem a képen.

A másik elgondolkodtató dolog, hogy hogyan döntsük le a falat. Apa a garázsba tartotta a szerszámait, de nem tudom biztosan hol. Az egyetlen megoldás, ha megkérdezem őt a kalapácsról természetesen  és azt mondom neki, hogy egy barátomnak kell a mérnök szakon vagy valami.  Nem nagyon kaptak még rajta hazugságon és őszintén utálok hazudni apának, de túl határozott vagyok abban, hogy megoldjam Harry ügyét.

Az iskolai napok ugyanúgy mentek, és megpróbáltam elkerülni Avát és Estellát, amennyire csak tudtam. Nos, Avát elkerülni nem volt nehéz, mert tulajdonképpen ő került el mindenkit. Rossz kedvű volt és folyton fáradt, alig beszélt valakivel Maxet kivéve. Láttam, hogy Estella párszor rám nézett ebéd közben, de figyelmen kívül hagytam.

Október Novemberbe fordult, ahogy a levelek lehulltak a fáról, nedvesen és barnán ragadtak a cipők talpára. A napok rövidebbek lettek és a levegő hidegebb, és folytonos eső illatta töltötte meg a levegőt. Az út csúszott az előző esti esőtől, ahogy haza vezettem a suliból és azon tűnődtem, hogyan nem száradhatott fel a tegnapi eső egyáltalán az útról. A felhők eltakarták az ég kékségét, sivár és nyomott hangulatot árasztva.

Apa hamarabb volt otthon, egy bögre Early Grey teával ült az ebédlő asztalnál és egy könyvvel. Rám mosolygott, amikor besétáltam a konyhába.

"Hogy vagy?"

"Fáradtan." Válaszoltam, és letettem a cuccaimat és mellé ültem. "Ez az idő rosszkedvűvé tesz."

"Kérsz teát?"

A fejemet ráztam. "Valamit kérdezni szeretnék tőled." Mondtam óvatosan. "Gondolod, hogy használhatná az egyik barátom az egyik szerszámodat egy projektjükhöz? A mérnöki osztályban." Rántottam  vállat.

"Mire van szükségük?"

"Megkérdezem őket, nem tudom biztosan." Mondtam. "Vissza jövök hozzád."

"Semmi gond. Nem használjuk gyakran a szerszámokat."

"Igen." Bólintottam.

Beszélgettem apával egy kicsit mielőtt felmentem a szobámba és bezártam az ajtót és neki dőltem, lecsúszva a földre ültem.

Harry bejött az ablakon keresztül és leült az ágyamra.

"Letargikus érzéseid vannak," Figyelte meg.

"Az időjárás miatt." Mondtam. "És azon gondolkozom, hogyan döntsük le a falat."

Állát kezébe tartotta. "Megkérdezte apukádat a szerszámokról?"