Phantom (magyarul)

13.fejezet

A lélegzetem a torkomban ragadt, amint Harry és én néztünk, ahogy Max csendesen elsétál a sírhelytől, arcát törölgetve, mintha sírt volna.

Régóta nem láttam Maxet mosoly nélkül.

Ő a gyilkos? Harry saját legjobb barátja?

Ez a gondolat lehetetlennek tűnt. De bármi lehetséges.

Még egyszer megbizonyosodtunk róla, hogy a temető üres, csak mi vagyunk ott ketten, Harry kilépett a fa mögül, a sírhelye felé közeledett és én követtem.

"Max..."

"Nem." Szakított félbe, homlokát ráncolta, mialatt lenézett az egyszerű sírkőre előttünk. "Nem."

"Te magad mondtad, hogy bárki lehetett."

"Max nem. Nem lehetett Max."

A fejemet ráztam. Nem volt elég indokunk, hogy bármiféle feltételezést is levonjunk.

A sírkő előtti orchideát bámultam.

"Harry Styles." Olvasta Harry a kőről. "Élt 1995-től 2013-ig. Nyugodj békében."

Egy szimpla feliratnak tűnt egy egyszerűen problémás fiú részére.

"Tényleg végig nézted a temetésed?"

Bólintott."Igen. Csak tudni akartam mit mondanak, tudod?"

A fejemet ráztam. "Istenem, nem tudom elképzelni," Mondtam. "A saját temetésem végig nézni."

Harry vállat rándított. "Nem számít. A szüleim egy héttel később elköltöztek."

Párszor még elolvastam a feliratot.

Nyugodj békében.

"Szóval tényleg igaz, "Mondtam és felnéztem Harryre. "Tényleg halott vagy."

Szája sarka megrándult. "Mást gondoltál?"

Vállat rándítottam és mosolyogtam. "Nem tudom, egy részem végig azt gondolta, hogy viccelsz."

Fejét hátradöntve nevetett, kezeit farmerzsebébe dugta. Vele nevettem és jó érzés volt.

Nevetése megszűnt és csak gyengéden mosolygott, a távolba nézve. Az én mosolyom is eltűnt.

"Harry." Mondtam, fejét felém fordította és a szemembe nézett. Egyik lábamról a másikra álltam. "Gondolod....gondolod, hogy van egy apró esély arra, hogy Max..?"

"Nem ő volt. Őszintén, Jane."

"Elfogult vagy."

"Nincs indokod."

"De neked se."

Ő volt a legjobb barátom. Hogy viselnéd, ha valaki azzal vádolná a legjobb barátodat, hogy megölt téged?"

"Nem tudom." Mondtam. "Sosem voltam megölve, és soha nem volt legjobb barátom." Keresztbe fontam karjaimat mellkasomon.

Harry szemöldöke felszaladt a homlokára. "Soha nem volt legjobb barátod?"

Elpirultam. "Nem. Nos, voltak hamis legjobb barátok, de..."

"Wow." Mondta Harry. "Micsoda csapás."

"Kösz."

"Nem, nem úgy értettem." Mondta félig mosolyogva.

Elfordítottam a fejem és kiengedtem egy nagy sóhajt. Tényleg nem akartam vele ilyen beszélgetést folytatni.