Vérfarkasok őrzője 》Befejezett《

24. Fejezet

                                                                                -Megumi-

  - Van ilyen mágia - szólalt meg egy idő után Atsuo. Mindannyian megörültünk a hírnek, de rögtön le is lombozott minket. - Csak ebben az esetben ez nem lenne hatásos.

  - Miért nem? - csúszott ki a kérdés nagy hévvel a számon. Nem hittem el, hogy feleslegesen tettük meg ezt a nagy utat idáig. Nem létezik, hogy nem lehet leállítani az Osakasokat!

    Atsuo az arcomat fürkészte, tekintete továbbra is semleges maradt.

  - Úgy tűnik, nem vagytok tisztában a történelemmel - szólt gúnyosan, mire a kezem ökölbe szorult. - Ha így lenne, már rég rájöttetek volna a megoldásra. Komolyan Megumi, te legalább kitalálhattad volna. Jól elrejtette előletek az Osaka klán a legyőzésük kulcsát. Ha ilyen szerencsétlenek vagytok, akkor miért is kéne segítenem nektek? - hajolt előre Atsuo kíváncsian. Egyáltalán nem akartam válaszolni a kérdésére, inkább elmentem volna onnan, és vissza se néztem volna.

  - Ha te nem akarod elmondani nekik, majd én megteszem, bátyus - szólt komoran Gingo. - Ne feledkezz meg arról, hogy Megumi megmentett minket. Tartozunk neki.

  - Csak ugrattam őket - felelte szárazon Atsuo. Unottan megrázta a fejét, majd belefogott a mesélésbe. - Mint tudjátok, az Osakanak régen köze se volt a mágiához, egyszerű vadász klán volt, akik legtöbbször démonokat, vagy szellemeket öltek. A helyiek felbérelték őket, hogy irtsák ki a vérfarkasokat, de ez nem sikerült nekik, ezért megszállottak lettek, bla, bla, bla... - hadarta a végét. - Nem ez a lényeg. Most jön a csavar. Míg ti azt hittétek, hogy maguktól tanulták a mágiát, addig ez ennek pont az ellenkezője. Ugyanis az ilyesmi teljesen lehetetlen. Pontosan 112 évvel ezelőtt szerződést kötöttek egy mágussal, miszerint minden Osaka klántagos varázserőt kap, még a születendők is. Ez felért egy öngyilkos kísérlettel, mert mint tapasztalhattátok, ez a fajta energia nem játék az olyan halandók számára, mint ők. Beletelt egy kisebb időbe, mire megtanulták kezelni, de belesegített az a mágus is, aki szerződést kötött velük, és az Ő ötlete volt ez az idézés dolog is. Látszólag az Istenükhöz imádkoznak, de igazából ehhez a mágushoz, aki mellesleg már meghalt, és Ő választja ki a számára megfelelő Osakast erre a feladatra. Tehát ha megtaláljátok azt a papírt, amin a szerződés van, és megsemmisítitek, akkor nyert ügyetek van.

  - Szóval volt egy mágus, aki szerződést kötött az Osakasokkal a mágiáért. De miért? Ez egy varázslónak miért éri meg? - akadt ki teljesen Yuki.

  - Egyszerű a válasz: utálta a vérfarkasokat. - Yuki "én ezt nem hiszem el" mozdulattal a plafonra emelte a tekintetét. Tény és való, hogy régen sokan nem szerették a fajtájukat.

  - A férjét megvadult vérfarkasok marcangolták szét - tette hozzá Gingo magyarázatul szolgálva. Így már érthetőbb volt a gyűlölete.

  - Tehát ha elégetjük a papírt, akkor visszaváltozunk hétköznapi emberekké? - próbáltam értelmezni a hallottakat. Atsuo sejtelmesen bólintott. - De gyanítom, ez nem ilyen egyszerű, nem igaz?

  - Eltaláltad. Ehhez egy külön varázslat kell, amit mi, kitsunék nem tudunk megtanítani neked. Ide egy erős mágus kell. Azonban a varázsló társadalom intenzíven megfogyatkozott az utóbbi időben - csóválta a fejét gondterhelten. - Alig maradtak páran. Azok is a mellettünk elterülő Mágia világában bujkálnak. Mielőtt örülni kezdenétek, ebbe a világba nem mindenki léphet be. Még a kitsunék se, csak ha hívatnak. Még ha el is érnénk ezt, akkor se biztos hogy akadna olyan mágus, aki tudja ezt a varázslatot. Viszont - emelte fel a kezét - maradt még ebben az erdőben egy varázsló, aki nem mellesleg a vérfarkasok védelmezője illetve őrzője, és biztos forrásból tudom, hogy Ő meg tud erre a varázslatra tanítani. Ha elég türelmesek vagytok, biztos segíteni fog nektek.